Szellemesdi

Túl tökéletes

November 2.

0:12

Balázs mellkasán feküdtem, ő pedig egyik kezével átkarolt a másikkal a hajammal babrált. Libabőrös lett a nyakam az érzéstől. Tudtam, hogy nemsokára rá fog kérdezni mért borultam ki úgy a boltban, de, ha őszinte akarok lenni nem akarom, hogy kérdezzen. Arról az időről beszélnem, olyan mintha egy lángoló vasat dugnának le a torkomon, ami felszántja a számat és feketére égeti a húst.

-Most már jobban vagy? – duruzsolta fülem mellett. Apró bólintással válaszoltam. Többre nem is futotta volna, a lángoló vas lassan kúszott egyre lejjebb.

-Elfogod mondani mi történt? – abba hagyta a hajam csavargatását ujjai közt. Megráztam a fejem és mélyebbre nyomtam mellkasába, mintha ez segítene elmenekülnöm a közeledő fájdalmas beszélgetés elől.

2:28

-Marci, alszol? – kérdezte halkan, miközben végig simított a fülem vonalán. Libabőr borította el a nyakam és borzongás futott végig a gerincemen egészen az alsó nadrágomig. Elengedtem egy jól eső sóhajt.

-Már nem. – próbáltam nyugodtan beszélni ne, hogy feltűnjön neki mit is váltott ki belőlem az iménti tette.

-Hogy érzed maga? – lehelete csiklandozta a tarkómat. Éreztem, ahogy megremeg a testem. Ez nem jó, nagyon nem jó!

-Jobban. Viszont... merre van a WC? – kérdeztem még mindig erősen koncentrálva a nyugodt beszédre. Finoman letolt magáról, amiben készségesen segítségére voltam, bizonyos sürgető okok miatt. Felült, majd bejárat melletti ajtóra mutatott, gyorsan felpattantam és besiettem az ajtón.

Mire kijöttem Balázs már átköltözött az ágyba, békésen aludt nekem háttal. Mellé másztam, végig simítottam az arcán.

-Ha tudnád mit tettél ma velem, nem aludnál ilyen békésen. – suttogtam vigyázva nehogy felébresszem. Végül úgy döntöttem az lesz a legjobb megoldás, ha én a kanapén alszom. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd magamra húztam a takarót, amit az egyik szekrényben találtam.

8:49

Gyengéd puszik tömkelegére ébredtem. Lusta mosoly terült szét az arcomon, a puszik egyre feljebb haladtak végül a fülemnél állapodtak meg.

-Mit is tettem én veled tegnap este? – suttogta bele. Szemeim egyből kipattantak, hogy lehet az, hogy tud erről. De, hát aludt, mikor a fülébe suttogtam.

-Hm? – morogta a fülembe.

-Mi-Miről beszélsz? – kérdeztem, kerülve a szemkontaktust. Az az tettesd a hülyét az biztos segít.-  mondtam magamnak.

-Nem tudom, mond meg te. – mosolygott rám sejtelmesen. Akkorát nyeltem, hogy szerintem még ő is tisztán hallotta. A tenyerem izzadni kezdett, kénytelen voltam a gatyámba dörzsölni a kezemet és csak reménykedtem, hogy nem veszi észre.

-Öh... hát... - most legyél okos Marci – jó oké elmondom. – hát ez valószínűleg életem legrosszabb döntéseinek egyike.

-Egy feltétellel. – érdeklődve nézett rám. – El kell fordulnod. – mielőtt hátat fordított nekem még kedvesen végig simított az arcom vonalán a fülemtől egészen az államig. Halkan sóhajtottam egyet.

-Tegnap teljesen fel...fel...felizgultam. – suttogtam hadarva a végét. Nem vagyok biztos benne, hogy értette. Hosszú csend telepedett ránk. Nem tudtam eldönteni amiatt van, amit mondtam vagy mert felzaklattam esetleg valami egészen más miatt.

-Hű ez most nagyon jól esett az egómnak. – mondta végül, én nem tehettem mást hangosan elnevettem magam.

Nem is értem mit paráztam ennyit. Végül is ez csak egy természetes testi reakció volt.

 Hirtelen hagyta abba a nevetést és közel hajolt az arcomhoz. Csak ekkor vettem észre milyen káprázatos szemei vannak. Mély borostyán barna, olyan akár egy fekete tó, mely feneketlen mélységgel fenyeget. Igyekeztem minden részletét megfigyelni és mélyen az emlékezetbe zárni. Leheletét éreztem ajkaimon, sóvárogva kaptam el tarkóját magamhoz rántva. Szemeim összezártam, éreztem ahogy elmosolyodik, de hamar eltűnt, karjaimat a tarkójáról a nyaka köré tekertem. Szerettem volna elfelejteni a tegnapiakat és erre szégyentelenül használtam őt.

Csókunk átcsapott egymás szájának vad falásába, harapdáltuk egymás ajkát, hevességünkben néha fogaink is össze-össze koccantak. Kezei körül ölelték az arcom, a tarkóm, bukfencet vetett a gyomrom, ahogy cirógatni kezdte a fülemet.

Nagyon hamar rájött, hogy az az érzékeny pontom.

Egyik keze szinte feltűnés mentesen csusszant a csípőmre és ott bele markolva húzott az ölébe. A szájába sóhajtottam, mikor egy pillanatra elszakadtam tőle. Eddig fülemet simogató keze pulcsim alá csusszant és egészen fel a vállamig simított végig az oldalamon, fejem hátra vetve domborítottam felé mellkasom. Szája szinte azonnal a nyakamra tapadt, csípőmet markolászó keze lejjebb vándorolt és erősen bele markolt a seggembe, én hangosan nyögtem mellé. Ekkor eszméltem rá mit is csinálunk és mi sülhet ki belőle. A gondolatra hamiskás mosoly terült el az arcomon. A következő pillanatban már fekete pulóverem takarta el előlem sóvárgó arcát, nedves nyelvét végig húzta a hasamon, közben kezei hátamat járták be, sóhajaim gyors zihálásba csaptak át a sok inger hatására. Balázs nyelve megtalálta a mellbimbóimat. Lassan végig nyalt az egyiken, élesen beszívtam a levegőt, ami egy hatalmas elégedett nyögésként távozott belőlem. Másodperceken belül mindkét bimbóm keményen meredtek az arcába. Éreztem, ahogy arcom felforrósodik a szégyenlősségtől, ami úrrá lett rajtam.

-Még egy érzékeny pont. – áthúzta a fejem az egyre inkább útba kerülő pulcsimat. – Nem gondolod, hogy egy kicsit túl szexi vagy így. – kérdezte, miközben végig nyalt alsó ajkán. Szemeiben vágy villant, fékezhetetlen, vad, telhetetlen, de mindezek mellett még valami megmagyarázhatatlan fény csillogott a szemében. Nyögnöm kellett a látványra, én is gyorsan megszabadítottam a felsőtestét fedőanyagtól. Becsukott szemmel élvezte ahogy végig jártatom kezem és szemem hideg szürke bőrén. Túl tökéletes volt. Szinte automatikusan jött a mozdulat, amivel fenekemet éledező farkához dörgöljem.

Túl tökéletes. Be kell mocskolnom! – futott át a gondolat az agyamon.

-Várj, várj, várj... - mondta hirtelen Balázs. Megrökönyödve húzódtam hátra tőle. Nem értettem mi volt ez a hirtelen váltás nála.

- Nem akarom, hogy elsiessük ezt. Tudom, hogy előbb kellett volna szólnom. – mondja, közben lehajtja a fejét és nem néz a szemembe.

- Öhm, persze megértem. – mondtam, de legbelül mély csalódottság ébredezett bennem. Elfordítottam én is a fejem és gyorsan lemásztam róla.

- Ne, Marci, várj! – szólt utánam, én azonban nem törődtem vele. Felkaptam a ruháimat és kiszaladtam a szobából.

Átsuhantam régi otthonom ajtaján és felfutottam a lépcsőn egészen a volt szobámba. Rávettettem magam az ágyra, fejemet a párnába fúrtam és végig pörgettem a fejemben a mai nap eseményeit. Balázsnál olyan hirtelenül és váratlanul kapcsolt be ez a „ne siessük el" dolog, hogy felkészülni sem volt időm.

Örülök, hogy a szüleim ennyi idő után sem pakolták ki a szobámat, így bármikor eltudok ide menekülni. Mikor anya itthon van akkor gyakran szoktam körülötte járkálni, szeretem hallgatni a hangját, ahogy halkan dúdolja a rádióban játszott dalt.