Porig Égetve

Tizenhatodik rész

Csendben sétáltunk Szellőhöz ami után elköszöntem Rhaenyra-éktól.

-Magad jöttél vagy küldtek?- kérdeztem miközben felmásztam Szellő hátára.

-Anyánk úgy gondolta, hogy Velem hamarabb haza jössz.- válaszolta monoton hangon miközben Ő is felmászott utánam.

-Remek.- szorítottam rá a gyeplőre miközben előre dőlve megkértem Szellőt, hogy induljon. A sárkányom ekkor hangosan felordított majd futni kezdett és elrugaszkodott a földtől. Mivel Szellő javában mozgékonyabb mint Vhagar, így Aemond azonnal átölelte a derekam amint felszálltunk.

-Biztos ezt akarod?- kérdeztem Tőle mire Ő a vállamra tette az állát.

-Hidd el Amelia.. boldogabb leszel mint valaha.

-És Te?- néztem oldalra, mire elmosolyodott.

-Idővel én is.- válaszolta mire elöntötte az ideg az agyam.

-Hát legyen.- morogtam halkan majd a gyeplőt a kezem köré csavartam.

-Amelia.. mire készülsz?- kérdezte idegesen mire elmosolyodtam.

-Szellő fel! - mondtam Valyr nyelven mire a sárkányom azonnal elindult felfelé.

-Fejezd be!- ordította Aemond, de nem voltam hajlandó azt csinálni amit kér. Amint kellőképp a felhők fölé értünk kiadtam az újabb parancsot.

-Zuhanj!- üvöltöttem pont annyira hangosan, hogy Szellő tisztán értse.

-Te nem vagy normális.- szorított magához még jobban Aemond mire felnevettem.

-Hajlandó vagy Velem megszökni?- kérdeztem a pánikoló fiút, de nem válaszolt -Akkor meghalunk.- rántottam vállat mire a gyeplőt szorító kezemre tette a sajátját.

-Legyen! Csak fejezd be!

-Szellő! Repülj Duskendale-be!- kértem meg a sárkányom aki visszaszerezve az egyensúlyt, elindult Velünk az otthonunkba.

~~~

-Megmondanád, hogy miért fogadtad el ezt az egészet?- kérdeztem Tőle amint leszálltunk Szellő hátáról.

-Azért mert ez a helyes.- morogta az orra alatt mire én mérgemben megragadtam a karjánál fogva.

-Ne hazudj a szemembe!!- ordítottam egyenesen az arcába mire hirtelen mind a két kezét az arcomra tette.

-Megfenyegettek! Így már érted?- üvöltötte egyenesen a szemeimbe nézve- Anyánk és Apánk is azon az elven van, hogy a vérvonalunkat tovább kell vinni! Helena gyermekei betegek.. Az se biztos, hogy megélik a két éves kort! Aegon-nak hamarabb kell egy gyermek mint Nekem! Ha nem engedlek el megölnek Téged! Nem hisznek abban, hogy Mi megszerettük egymást!

-Szerinted.. én eltudnám viselni, hogy gyereket szüljek szerelem nélkül?- kérdeztem sírva -Nem akarom ezt..

-Én se..-sóhajtott fel majd a homlokát az enyémnek döntötte mire én azonnal átkaroltam a vállait és az ajkaira tapadtam. A testem minden egyes porcikája üvöltött Aemond után ami kölcsönös volt, mert amint elmélyült a csókunk Aemond a derekára kapva, elindult Velem a vár felé.

~~~

-Kezdjünk valahol új életet mindenki nélkül.- néztem a szemébe miközben az államat a mellkasára tettem -Vagy Te mit szeretnél?

-Nem tudom.- válaszolta ahogyan végig húzta a kezét a fejemen egyenesen le a hátam közepéig.

-Mondd el amit érzel... nem lesz következménye, csak légy őszinte.