A Kegyetlen-The Cruel

16. fejezet

                               Lyner

Nehezen szakítom el a tekintetemet Darren Frewen izmos hasfaláról. Zilált külseje egészen meghökkentő látvány, tekintve, hogy mindig összeszedett. Ahogy a szemébe nézek, tudatosul bennem, hogy ő is nehezen tartja meg a szemkontaktust, és minden erejével azon van, hogy a nyakamtól ne nézzen lentebb. Igenis tudatában vagyok a pizsamámnak, ami aligha nevezhető annak, de mentségemre szóljon, hogy nem direkt vettem fel. Vagyis de, én vettem fel, mivel nem nagyon volt mit választanom, mert a 17. születésnapomra Ana jó ötletnek gondolt meglepni egy halom szexi fehérneművel. Én pedig mindig is pénzszűkében álltam, ezért örültem, hogy legalább ezekre nem kell költenem, de most igen kellemetlenül érzem magam. Felkaphattam volna rá egy pulcsit, csakhogy én mindig előbb cselekszem, mint gondolkozom. A csend egyre hosszabbra nyúlik, és egyre kellemetlenebb, ezért megköszörülöm a torkom, és egyszerűen kimondom:

– Vegyen el feleségül! – ahogy elhagyják a szavak a számat, teljesen megszégyenülten hajtom le a fejem. A gondolataimban is szánalmas volt, de kimondva egyenesen borzasztó. A férfin nem látszik ugyan a frusztráció jele, de én látom a szemében a csillogást, aminek semmi értelme.

– Elnézést, azt hiszem, rosszul hallottam. Azt értettem, hogy "vegyen el feleségül" – az állam a padlón koppan. Most a bolondját járatja velem, vagy komolyan mondja?

– Igen, mert ezt is mondtam – bólintok határozottan, de belül egyre jobbab elbizonytalanodok. Darren szólásra nyitja a száját, de be is csukja rögtön. Ezt elismétli még párszor, és ezzel olyan hatást kelt, mint egy szenvedő hal.

– Mégis... – a hangja rekedt, ezért megköszörüli a torkát. – Mégis miért venném magát feleségül? Elment a józan esze? – nos, ebben van valami. De hogyan magyarázzam el neki, hogy nem magam miatt teszem? Most őszintén, mégis mennyire gondolhat hülyének, amiért este beállítok a lakására abból az okból, hogy vegyen el feleségül.

– Ez...ez bonyolult, de... – egy lépéssel közelebb lépek hozzá, mire ő egész testében megfeszül. – A szüleimmel nem igazán jó a kapcsolatom, és ha nem találok magamnak senkit, akkor ők keresnek nekem valakit...

– Legyen! – vág közbe hűvösen.

– Szóval magára gondoltam, mert... – elhallgatok, mert realizálódik bennem, hogy mit is mondott. – Várjunk! Most azt mondta, hogy...

– Igen, elveszem feleségül! – a férfi egy lépést hátrál, amit nem egészen tudok hova tenni, hiszen most mondta, hogy feleségül fog venni. – Viszont tudni akarom a pontos okát!

– Rendben – bólintok, és imádkozom, hogy nyíljon meg a föld alattam. Kislány koromban nem így képzeltem el. Én arra vágytam, hogy a szőke herceg egyszer csak belovagol az életembe, aki egy szép tengerparton elém térdel, és megkéri a kezem. Hát, határozottan álom marad...

– A szüleimmel sosem volt túl jó a kapcsolatom. Befolyásos emberek ugyan, de amikor megtudták, hogy én nem az ő álmukat kergetem tovább, megvonták tőlem az egyetemi pénzt. Így nehezen tudtam csak finanszírozni, és amint tehettem, külön házba is költöztem. Egy kis kávézóba dolgoztam, ahol nagyon kevés fizetésem volt, így nem tudtam fizetni a számlákat, azt a kevés pénzemet pedig inkább az egyetemre költöttem. – nagyot sóhajtok, és a tekintetemmel inkább a lábamat mustrálom, mert képtelen vagyok a szemébe nézni. – A nagyszüleimmel elég szoros a kapcsolatom, szinte ők neveltek fel. Mivel már idősek, és a kevéske pénzükből amit kapnak, nem igazán tudnak megélni egy nagy farmon, ezért a szüleim fizették a szükségesebb adókat, számlákat. Ha nem találok magamnak valakit, akkor pedig megvonják a pénzüket tőlük. Most viszont elég rosszul megy anyáéknak az üzlet, ezért azt hiszik, hogyha egy befolyásos férjet találnak nekem, akkor egyesíthetik "erőiket"– rajzolok idézőjelet a levegőbe. – , és minden jó lesz – fejezem be, és a végére bekönnyesedik a szemem.

Lassan, a szégyentől vörösödve felemelem a fejem, és látom, hogy közelebb jött hozzám. Nem annyira közel, hogy elérjem, de még így is érzem a testéből sugárzó melegséget. A tekintetéből nem tudok semmit sem kiolvasni, és olyan hosszú percek telnek el, hogy egyre kellemetlenebbül érzem magam.

– Sajnálom – a hangja lágysága meglep. Olyan ellentétben áll a kemény arcával, hogy egy pillanatra fel sem fogom a szavai jelentését, ezért magyarázkodni kezd. – A szüleit. Sajnálom, hogy így kellett felnőtté válnia.

– Törvényesen még nem vagyok az... – elhallgatok, mert a tekintete belém fojtja a szót. Nagyot nyelek. Gratulálok, Lyner, sikerült a lényeget megragadnod!

– Egy elismert üzletember sokkal elismertebb egy nővel az oldalán. Magán és a szülein keresztül több kapcsolatot is kialakíthatok – ahogy én is. Szinte ordítom fejbe. Meglep, hogy milyen undorodva ejti ki a "szülei" szót. Ezek szerint neki se nyerték el a tetszését? Meglehet.

                       ___________________
 
                                 Darren

Sajog valami a mellkasomban. Utóljára akkor éreztem ilyet, amikor tüdőgyulladást kaptam 17 évesen. Most azonban nem a tüdőm a ludas, hanem a szívem, amiről teljesen el is feledkeztem, hogy létezik. Nézem ezt a nőt itt előttem, és csak az jár a fejembe, hogy meg fogom ölni a szüleit. Meg fogok ölni mindenkit, aki csak bántani, vagy lehúzni meri őt.

Amikor azt mondta, hogy más férfit keresnek neki, egyből megindult valami furcsa érzés az újjaim végéből egészen átszőve az egész testemet. Birtoklás. Ez az érzés teljesen új volt, és egyáltalán nem tetszett. Már most utálom a szüleit, és ha azt hiszik, hogy rajtam keresztül felkapaszkodhatnak, hát el kell szomorítsam őket, ugyanis pontosan én fogom a bukásukat okozni.

– Köszönöm. Valójában nem gondoltam volna, hogy beleegyezik. Már előre megírtam a kimentő beszédemet – egy ragyogó mosolyt villant, mire az az őrült sajgás a mellkasomban megáll, és a szívem őrült szaltót vet.

– Kár, hogy beleegyeztem. Szívesen meghallgattam volna azt a beszédet. Jól szórakoztam volna – a száját eltátja, mire belül mosolygok. A házasságtól eljutottunk a viccelődésig. Azt hiszem, tényleg valami baj van velem.

– Maga tud viccelődni? Nahát, azt hittem, a barlangokban nem szokás viccelődni – értetlenül nézek, ráncolom a homlokom, mire ő gyorsan kijavítja magát. – Úgy értem barlangban – hangsúlyozza ki. – ahol mindenbizonnyal felnőtt. – aú.

– Touché – biccentek felé. Még mindig nehéz csak az arcára fókuszálni.

– Nos – vakarja meg kínosan a tarkóját, ami következtében a hálóing feljebb csúszik, mire én élesen beszívom a levegőt. Fogalmam sincs, hogy neki ez feltűnt-e, de zavartalanul folytatja. – lenne pát szabályom a nászunkra vonatkozóan.

– Nekem is, de kezdje csak! – intek felé a kezemmel, és nekidőlök a konyhapultnak.

– Az első, hogy tegeződjünk! – amikor rábólintok, folytatja. – A második, hogy egyenrangú társnak kezelj. A harmadik, és egyben legfontosabb, nem... – elvörösödik, amit én annyira imádnivalónak találok, hogy félszegen elmosolyodok, amire a szeme az arcomra siklik.

– Mit nem? – fonom keresztbe a karomat magam előtt. Tagadhatatlanul szórakoztat a helyzet.

– Nem kerülhetünk semmiféle intim viszonyba!