Fáj,néha úgy érzem a világ össze nyom,
Szárad már a könny csepp az arcomon,
Szét esik minden és én csak zuhanok,
Viseljem el de érzem, hogy belehalok.
Fáj de néha kimondani sem tudom,
Üvöltenék de néma zörej hangom,
Fáradt minden és semmit nem értek,
Csak azt hogy lassan az élettől félek.
Fáj de néha még fel sem fogom,
Fájdalomtól hány éjjelt át virrasztok,
Nap rád süt és megcsillan szemed,
Akkor mosolygok de tudom tiltott kegy.
