Ami fáj mégis gyengéden álomba ringat,
Valami ami nevet rám de még is megsirat,
Nagyon kevés melyben minden túl sok,
Gyengéd szirén szemében vérző harcosok.
Ami kellemesen meleg de csontig lángol,
Szép táj de nem látszik a messzi távol,
Olcsó mégis minden perce túl drága,
Család melegében mégis apró árva.
Ami vak mégis mindent tisztán lát,
Megvet de mégis hosszú ideje várt,
Nem kel de el soha nem eresztem,
Neve hallatán érzem akkor az szerelem.
