Valaki húz egy üveget maga után,
Még tele volt az üzlet poros polcán,
Most is olyan minden mint előtte,
Csak minden hang ordít körülötte.
Az égre tekint,bár csillag lehetnék,
Nem zavarnák senkit csak ragyognék,
Minden baj és minden az én hibám,
Egyszer ne a hangodat hallanám.
Tönkretenni a szívet egy pillanatért,
Meg tenni mindent egy állómért,
Írni bánatot,fájdalmat,keservet,
Egy halk imába foglalni nevedet.
Est hűvös szele oly kegyetlen,
Ebben az életben nincs véletlen,
Mire a nap újra az égről le ment,
Csillagként ragyogott oda fent.
