Ma van egy hete hogy Paytonnal szakítottunk. És őszintén bevallva nagyon megviselt. Azóta nem mentem be suliba, nem beszéltem senkivel. Még Nessával se. Napközben aludtam valamennyit de este egy percet se tudtam. Hajnalba lementem enni egy két falatot hogy ne pusztuljak el, de ennyi. Csak feküdtem és sírtam.
Dylannel azóta se álltam szóba. Nem tudok a szemébe nézni. Nessa állandóan infózik nekem a suliban történtekről. Aznap amikor elmentem mesélte, hogy Chase és Payt nagyon összekaptak és még néhány pofon is elcsattan, de azóta Payt sem jár be. nagyon jó. Mindig azt írja, hogy menjek be de képtelen vagyok rá, még a wc-ig kimenni is szar. De ismerem Nesst és tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy örökké így éljek, pedig nekem az a tervem. Délután átjött hogy legyen társaságom, mégha pillanatnyilag semmi kedvem se hozzá se senkihez.
-I/N? - nyitott be halkan a szobámba
Nem reagáltam semmit, csak feküdtem tovább és meredtem magam elé.
-drágám.. - suttogott teljesen leült mellém - hogy vagy?
-hh..szarul - motyogtam
-nem akarsz kikelni egy kicsit?
-nem
-Y/n..tudom hogy fáj és látom hogy nagyon rosszul viseled de nem élhetsz így! Muszáj felkelned egy kicsit
-nem akarok - szipogtam - nem megy
-I/N!! Ez nem állapot.
-nem érdekel
Ness nem mondott semmit csak megsimította a vállamat
-így akarod leélni az életed hátralevő részét? - kérdezte
-igen
-nem lenne egyszerűbb..mondjuk ha megbeszélnétek? - kérdezte egy kis csend után
A kérdésre felültem és egy ilyen 'mi a fasz' fejjel ránéztem.
-Mivan? Ezek után még ki kéne vele békülnöm?
-egyszerűbb lenne mint ez
-Ness mi a fasz? Még az ő pártját fogod?
-ne forgasd ki a szavaimat Y/n! De így nem jutsz előre ha csak így haldokolsz egész nap, és hidd el nem csak téged viselt meg.
-te tényleg Paytont sajnálod??
-nem ezt mondtam, de évek óta ismerem és ilyennek sose láttam még
-chh magának csinálta
-csak azt mondom, hogy nem jó ilyen konfliktusba lenni, főleg hogy még 2 évig minden nap látni fogod
-úgyse vagyok már tan köteles..
-I/N HARTMAN! ilyet hallani se akarok! Oké tudom ez egy nehéz időszak, talán az egyik legnehezebb de ha így állsz hozzá sose leszel már jobban..semmi sem lesz már olyan mint régen
-tényleg nem - mondtam - már sose lehet
-csak..szedd össze magad..kérlek - mondta - aggódom érted, ilyennek sose láttalak még
-tudom..
-jövőhéten kérlek gyere be..már úgyis április van, kibírod
-ahjj..semmi kedvem ehhez..
-ha te az én helyembe lennél már rég kioktattál volna hogy ez annyira nem vészes
-akkor még nem tudtam hogy ez ilyen..
-mostmár tudod. De szedd össze magad! Te nem ilyen vagy
-igazad van.. - mondtam - csak nem tudom, hogy lépjek túl rajta..
-majd ha kitoporzékoltad magad utána jobb lesz - mondta kedvesen és megfogta a kezem.- szeretlek
-én is szeretlek - mondtam egy halvány mosollyal
-már haladás mosolygás
-az..
-najó..nekem kell de holnap is jövök és segítek - mondta - eleget volt már egyedül
-de jó nekem - mondtam közben szorosan megöleltem
-vigyázz magadra - mondta majd elment.
Utálom amikor nem nekem van igazam, de egyet kell értenem Nessával. Ez így nem élet. Szörnyű Payt nélkül..érzem ahogy szúr a mellkasom és alig kapok levegőt, ahogy a szívem minden pillanatban az esik. Sose éreztem még ennyire üresnek és fájdalmasnak az életet, még akkor sem amikor Noah otthagyott vagy amikor anyáék elváltak vagy amikor teljesen egyedül elköltöztem Dyalnhez..soha. De tudom, hogy ennél sokkal erősebb vagyok..ha eddig tudtam Payt nélkül élni továbbra is menni fog. Bár tudnám miért de így kellett lennie, mégha a hiánya megemészt.
Estefele rávettem magam és lefürödtem, megmostam a hajam. Mindent amit az elmúlt 1 hétben kihagytam, amit már szednem magamat.
Lementem a konyhába és főztem, az egyetlen olyan időtöltés amit sose tudnék megunni. Ilyen jót még soha nem kajáltam, mint most.
Lecseréltem az 1 hete könnyekben úszott ágyneműt és elpakoltam a szobámba. Mivel aludni nem tudtam fogtam magam és minden lemaradásomat bepótoltam.
Éjfél után mindennel kész lettem. Ilyenkor szoktam elkezdeni sírni hogy mégegy napot kibírtam Payt nélkül..hát ma se volt máshogy, de sokkal jobban éreztem magam. 1 körül rávettem magamat hogy aludjak, végre. Össze kell szednem magamat.
YOU ARE READING
Még mindig hiszek bennünk (P.J.M)
Romance-UTÁLLAK! -kiabáltam könnyes szemekkel -dehogy utálsz, azt utálod hogy még mindig szeretsz - közölte velem A válasza hallatán előtört belőlem a sírás, ugyanis igaza van Miért azok okozzák a legnagyobb fájdalmat akiket a legjobban szeretünk? És a le...