𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐟𝐨𝐥𝐝𝐞𝐝 𝐛𝐲 𝐌𝐫.𝐉𝐞𝐨𝐧 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

34.𝐅𝐢ú 𝐚 𝐡ó𝐯𝐢𝐡𝐚𝐫𝐛𝐚𝐧

"Szabad?" Taehyung kinyitotta az ajtót a szobájába, ahol Jungkook egy karosszékben ült és lassan részegedett. "Feltételezem, hogy rosszul sikeredett, ha nem vagy a cégednél két nappal a kikötés előtt, amikor a csapatodnak szüksége van rád, és a tükörképedig részeg."  

"Hagyd a szarkazmust az ajtó mögött" - sziszegte Jungkook a kristályüvegért nyúlva, hogy újratöltse a poharat.

"Elmondanád végre, mi történt?" Tae keresztbe fonta a karját, leült az ágyára.

"Minden el van baszva. A terv szar" - Jungkook nagyot kortyolt a whiskyből, érezve, ahogy az égő folyadék lecsendesíti a fejében uralkodó káoszt.

"Én már az elejétől fogva nem rajongtam a tervért, ezt te is tudod" - komolykodott a legjobb barátja.

"Azt gondoltam, ha nem fog kedvelni, akkor lesz egy második esélyem, ha nem látja meg az én az arcomat. Most kiderült, hogy el fogom veszíteni őt is, mint Jeon úr, Jungkook."

"Kétszer szakított veled?"

"Hidd el, hogy így érzem, ma megpróbáltam megcsókolni Jungkookként, azt mondta, hogy nem tud megcsókolni. Fél órával ezelőtt kaptam egy sms-t, hogy nem fog többé Jeon úrhoz járni." Jungkook lehunyta a szemét hátradőlve, mintha ordítani tudna, de csak pár könnycsepp gördült végig az arcán. "Nem veszíthetem el őt Tae, nem fogom túlélni. Lelkileg, belsőleg, fizikailag is fáj nélküle még aludni sem fogok tudni anélkül, hogy ne tartanám a karjaimban."

Taehyung nagyot sóhajtott, homlokát ráncolva felállt, kivett a zsebéből néhány zsebkendőt, és felé nyújtotta őket.

"Köszönöm" - szipogott még jobban Jungkook.

"még sosem láttalak szerelmesnek, vagy összetört szívűnek, vagy szenvedni valaki miatt, szóval nem mondhatom, hogy nem élvezem a látványt" - vigyorgott Taehyung.

"Egy ilyen kölyök, mint én, megérdemli", kuncogott Jungkook a könnyein keresztül, amikor eszébe jutott, hogy nem igazán tudta beleélni magát Taehyung helyzetébe, amikor a legjobb barátja szakított a két éve tartó ökölvívó barátjával. Ehelyett Jungkook hangos partikat csinált a penthouse-ukban. Az az első és egyetlen igazi veszekedésük, miután Tae hazajött, és rajtakapta, hogy a nappaliban a kanapén lefekszik egy fiúval, akivel előző este találkozott a klubban.

Taehyung érzéketlennek nevezte őt mások érzései iránt, és rohadtul igaza volt, mivel a szívfájdalom után friss volt, nem kellett volna látnia, hogy a legjobb barátja úgy szexel egy vadidegennel, mintha nem is lenne holnap. De Jungkook élvezte a kinézetét és a pénzét, sok mindennel kísérletezett anélkül, hogy belekeveredett volna.

Mindig is sikerült biztosra mennie, soha nem keveredett mélyebb kapcsolatba egy rövid ideig tartó fellángolásnál, egészen addig az egy magányos kirándulásig az Alpokba snowboardozni, amikor is alig ért el a hegyi házig, mielőtt egy heves hóviharban majdnem eltévedt a jeges vadonban. 

Teljesen átfagyva sikerült meggyújtania a kandallót, és lefeküdt a szőnyegre, és nézte az ablakok mögött könyörtelenül hulló havat. Fogalma sem volt, honnan jött, de abban a pillanatban az elméjében megjelent egy kép egy fiúról mélyen sötét szemekkel, bíborvörös, hegyes orral, nagy párnás ajkakkal és bolyhos szőke hajjal, egy rózsás arcú fiúról, aki a viharban sétált fel a hegyre, és a fenébe is, Jungkook álmából fülig belezúgott ebbe a személybe, mostantól kezdve elképzelte, hogy meglátogatja azt a magányos hegyi házat, hogy csókolózzanak és összebújjanak a kandalló előtt, hogy csillagokba burkolózva elterüljenek azon a kényelmes ágyon.

Jungkook először volt szerelmes egy olyan személybe, aki még csak nem is létezett, mégis a fejében az álomfiúval randizott, elhanyagolta a való életet, néha órákat töltött azzal, hogy csukott szemmel feküdt, és elképzelte őket együtt, ahogy mindenféle barátos dolgokat csinálnak, és ezer forgatókönyvet élt túl a fejében. Hirtelen megnyugodott, a munkára koncentrált, nem látott többé valódi embereket, mivel el sem tudta képzelni, hogy mással legyen, mivel senki sem adott neki ehhez akár csak megközelítő élményt.

Taehyung volt az első, akivel Jungkook megosztotta a titkát, megmutatta a képeket, amiket a képzeletbeli fiáról rajzolt. Minden olyan reménytelen volt, két hosszú éven át folytatta a frusztráció növelését, amíg rá nem bukkant egy sci-fi könyvre, amelyben egy férfi felbérelt egy nyomozót, hogy megtalálja a nőt, akit álmában látott, és akit annyira szeretett, hogy szakított az igazi barátnőjével. És mivel Jungkook reménytelen holdkóros volt, azonnal folytatta ezt a tervet, és megtalálta az ország egyik legjobb nyomozóját, hogy szokatlan küldetést adjon neki. Az a két hónap, hogy Suga nem vette fel vele a kapcsolatot, mint egy rémálom, amely a remény és az álmai bezárulásának perspektívája között terült el, Jungkookot majdnem az őrület érintette azokban a napokban, de egy este Suga megjelent a küszöbén egy bizalmas levéllel, amely egy borítékot helyezett az asztalára, amelyen ez állt.

"Megtaláltam a fiút. Boldog lesz, Jeon úr."

"Tényleg? Létezik?

Jungkook emlékezett, hogy majdnem belehalt a várakozásba és a félelembe, amikor Suga bólintott.

"Ő egy végzős diák, a neve Park Jimin."

Jimin, milyen gyönyörű név, gondolta Jungkook, remegő kezébe véve a borítékot, feltépve azt, hogy fotókat találjon a fiúról, akit álmaiban látott, de még milliószor szebbet. Egyszerűen könnyekben tört ki, ahogy a fotókat fixírozottan bámulta, simogatta őket, képtelen volt elhinni, hogy ő a valóság, az ő kis angyala, Jimin.

"Tae, ha Jimin szakítani fog velem, azt nem fogom túlélni" - suttogta Jungkook az emlékeiből visszatérve, felnézve legjobb barátjára.

"Fogadok, hogy most is hasonló állapotban van, sír és haldoklik belül, hogy átöleljen téged. Gondolj csak bele. Különösen most lesz szüksége egy barátra, valakire, aki felvidítja és ott lesz mellette" - kuncogott Taehyung, amikor Jungkook szíve őrülten kalapálni kezdett.

"Hát persze. Tae te egy zseni vagy."

Köszi,hogy elolvastad♡