A jégkirálynő (Átírás alatt)

Méltó

Osváth Kéla szemszöge:

A nap fénye cikkcakkos mintában ereződött át a redőnyön, ezzel enyhe világossággal töltve meg a szobát. Égett az egész fejem, a szemhéjam elnehezülve takarta el a látómezőmet. Próbáltam erőt venni magamon és kinyitni a szemem, de a tompa zúgás, ami megállás nélkül nyomta a homlokomat és a tarkómat egyszerre, iszonytatóan kellemetlen volt. Soha többet nem vetemedem arra, hogy Sammel versenyezzek tequila ivásban. Úgy berúgtam, hogy konkrétan bezuhantam az ágyba és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem taccsoltam ki. Oldalra billentettem a fejemet, amitől kellemes cseresznyevirág illat furakodott az orromba, valamint a halk szuszogást véltem hallani. Eszembe jutott, hogy Valéria már nem volt olyan szerencsés, mint én. Belőle minden kijött. Hiába mondtuk, hogy ne keverje piákat, az volt rá a válasza, hogy egyszer élünk. Meg is lett az eredménye, ugyanis a kis fürdőszobában csuklott össze és hányt maga alá. Toninak jutott az a megtiszteltetés, hogy összeszedje a barátnőjét és feltakarítson utána. Val volt az első, aki kidőlt. Utána Zoé, Bence, Kitti majd végül én. Fogalmam sincs, hogy Sam és Toni meddig bírták.

Nyöszörögve húztam fel a térdeimet a mellkasomhoz, ugyanis a gyomrom irtózatos erővel kezdett el szúrni, miközben a szemhéjam mögött szikrák pattogtak, a fejem pedig még mindig zsongott, mint a méhkas. Valéria meg sem mozdult mellettem, továbbra is egyenletesen szuszogott. Óvatosan kinyitottam a szemeimet. Az enyhe napfény is égette a retinámat, de erőt vettem magamon, nem csuktam vissza. Helyette inkább kiegyenesedtem és lassan elkezdtem feltápászkodni. Este még arra sem vettem a fáradságot, hogy a ruhámat átcseréljem, úgyhogy a szekrény felé cammogtam, ahol még mindig ott vannak a váltásruháim. Nátnak esze ágában nem volt elpakolni őket. Mosoly kúszott az arcomra, ugyanakkor valami erős kezdte el ropogtatni a mellkasomat. Nagyon szeretném, ha itt lenne. Ha magához ölelne és végre elsimítanánk minden akadályt előlünk. De tudom, hogy az apjával való beszélgetés égetőbb volt és csak remélni tudom, hogy sikeres is. Mind a ketten megérdemlik, hogy elmondhassák a másiknak a véleményüket, azt, ami a lelküket nyomja. Automatikusan kaptam ki egy leggingset a polcomról, valamint Nát részlegéről egy pólót. Ahogy magamra vettem a felsőjét átjárt a borzongás és a tengerpart melegsége. Szinte éreztem, ahogy a homok csiklandozza a talpamat.

A hajam egy szénakazal volt a fejem tetején, de ezzel nem foglalkoztam. Vízhez kell jutnom, különben hamarosan megbolondulok a szomjúságtól. Aztán lefürdök. Settenkedve léptem ki az ajtón, a folyosót pedig azonnal megtöltötték a különböző emberektől származó hortyogó hangok. A mellettem lévő vendégszobában még sötétség uralkodott, szóval Zoé és Kitti még alszanak. Ahogy kijjebb merészkedtem megakadt a szemem a kanapén elterülő Bencén, valamint az előtte matracon kuporgó Samen. Még mind a ketten az igazak álmát aludták. Ugyanakkor a konyhából sertepeltélés hallatszott, tehát Toni már ébren van. Puha léptekkel kerültem ki a földön alvó barátomat és mentem ki a nappaliba. Toni az étkezőasztalnál ült, egy pohár vizet szorongatott a kezében.

- Jó reggelt! - suttogtam, nehogy a két jómadár felébredjen, bár amilyen állapotban voltak erre aligha nyílt bármi esély is.

- Neked is Éli! - mosolygott rám álmosan. Arca fakó volt, hosszú haja pedig borzas. Ő sem volt jobb állapotban, mint én.

Azonban tekintve, hogy Toni csak itt ül és meredten bámul bele a vízébe, a konyhából származó hangok nem tőle eredeztethetőek. Értetlenül kaptam oldalra a fejem a konyha irányába. A lábam azonnal gyökeret eresztett, képtelen voltam mozdulni, de még levegőt is alig tudtam venni, ahogy Nát tengerkék szemei találkoztak az enyéimmel. Eltátottam a számat és a nappali felé kaptam a pillantásomat, ahol a kelleténél eggyel több matrac volt. Most már értem miért. Visszanéztem rá. Arcán édes, gyermeki mosoly terült el, miközben a tekintetében a világ összes hulláma megelevenedett. Képes lett volna velük lerántani a tengerfenékre, én pedig gondolkodás nélkül hagytam volna, sőt még meg is köszönöm.