Viszonzatlan szerelmek?(BEFEJEZETLEN)

Emlékszel?

—Ezt azért mert holnap úgysem emlékszünk majd rá.-mondta és egy apró csókot nyomott ajkaimra.
Elmosolyodtam majd derekát átölelve elnyomott az álom.—

Ice szemszöge:

Reggel arra keltem, hogy hasogat a fejem.
Kinyitottam a szemem és Kds-t vettem észre amint a derekamat ölelve alszik.

Óvatosan kikeltem mellőle és kimentem a fürdőbe arcot mosni. Mikor belenéztem a tükörbe majdnem felkiáltottam.
Mi a fasz. Egy szép nagy lila folt van a nyakamon. És az a legjobb, hogy tudom kitől szereztem. Igen mindenre emlékszem.
Nagyon jó este volt de ő nem hiszem, hogy emlékezni fog rá.

Megmostam az arcom majd kimentem reggelit készíteni. Vagyis vizet inni. A reggeli most nem igazán menne le a torkomon.
Bevettem egy fájdalom csillapítót majd felöltöztem.
Egy egyszerű szürke melegítőt és egy fehér pólót vettem fel.

Kéjdi kb. fél óra múlva kelt fel.
-Jó reggelt! Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jobbat! Szarul.-felelte álmos reggeli rekedt hangján.
-Van fájdalom csillapító én már vettem be és jobb.-mondtam neki nem törődve azzal, hogy a hangjától végig futott a hideg rajtam.
Elé raktam egy gyógyszert és egy kis vizet majd leültem vele szembe.
-Ne köszönd meg mert akkor nem hat!-mondtam neki mikor megakart szólalni.
Erre csak bólintott majd bevette a gyógyszert.

Pár perc múlva rám nézett és asszem meg is látta a művét a nyakamon.
-Az kitől van?-kérdezi.
-Khm...nem tudom. Nem láttál valakit a közelemben?-kérdeztem akadozva.
-Nem.-mondta de annyira furcsa volt.
-Hát jó.-mondtam majd mentem bekapcsolni a tv-t.

Megnéztünk egy filmet közben pedig néztem magamnak vonatot mert ma megyek haza.
-16:30-kor megy a vonatom.-kezdtem.
-Hány óra van?-kérdezte rám nézve.
-14:00-mondtam.
-Jó akkor még nézhetünk egy filmet.

Megnéztük a könnymester legendája című filmet és te jó ég ez a film. Nagyon nyálas de mégis szívbe markoló. Nem tagadom a végén kicsit bekönnyeztem.
15:47 volt mikor vége lett. Elkeztem pakolni a cuccaim mert lassan indulni kell az állomásra.

Kb. négyre végeztem a pakolással és indulni is kellett volna már. De Dávid megállított és a szemembe nézve kérdezte.
-Amúgy, biztos nem emlékszel ki csinálta azt a nyakadra?-kérdezte komolyan.
-Öhm...nem!-mondtam talán túl hamar kibökve.
-Ó, oké!-mondta és azt hiszem csalódott volt.
Najó elegem van nem tagadhatom előtte talán ő is emlékszik.

Ráfogtam a csuklójára és a falhoz nyomtam kicsit.
-Jó. Talán mégis emlékszem. Tudod barna hajú, kék szemű, izmos, magas, iszonyat jóképű fiú volt. Ismered?-kérdeztem vigyorogva felnézve a szemébe.

Erre ő végre feleszmélt a sokk alól és megfordítva a helyzetünket most ő nyomott a falhoz majd közel hajolva így szólt.
-Nem is tudom. Talán.-lehelte az ajkaimra vigyorogva.
Aztán olyan lassan és óvatosan csókolt meg, hogy azt hittem elolvadok.

Lassú de mégis szenvedélyes csók volt.
A nyelveink táncot jártak. Ő a derekamat fogta. Míg én a nyakába kapaszkodtam.
Levegő hiány miatt elkellett válnunk. Igaz egyikőnk sem akarta elengedni a másikat.
A homlokát az enyémnek döntötte és mosolygott velem együtt.

Aztán elkellett válnunk mert 12 perc és jön a vonatom szóval futottunk a buszra.
Az állomáson gyorsan megöleltem majd felszálltam a vonatra. Mikor elindultunk láttam ahogy vigyorogva integet nekem.

Elég rövid bocsika! Remélem mindenkinek tetszik!
furufurufuru kicsit változtattam de azért remélem így is jó😁