Only "YOU". FF

1

Nina:
Azt hiszem minden akkor változott meg, mikor 16 lettem.
A szokásos reggel volt, ahogy a szemem nyitottam ki csak a világ nem. Hallottam furcsa és szokatlan emberekről, kik különös dolgot kaptam a világtól és olyanokat is akik ez miatt tűntek el.
Szeretem a jelenlegi iskolai életem, volt barátom -ha egy de volt- és volt olyan aki tetszett nekem..
Hwang Hyunjin olyan helyes és persze elérhetetlen számomra egy átlagos lánynak.
Hwang Hyunjin már az első naptól kitűnt és megkapta a jég herceg jelzőt. Volt néhány barátja akik állandóan körbe vették őt -róluk majd később- mégis Hyunjin kapta a legtöbb figyeltem. Akkoriban nem érdekelt csak egy gazdag gyerek volt, de egy nap mikor épp az ebéddel mentem fel a tetőre láttam valakit fent aludni.
Hyunjin fent volt és a tetőn aludt egy magasabb részen hol a lábai lógtak az egyik keze pedig a feje alatt volt.. haja csillogott a napba, szempillái hosszúak voltak és bőre gyönyörű annyira nyugodt volt. Ekkor figyeltem először fel rá!! Másnak tűnt mint amit hallottam róla. Sokkal másabb volt.
Nehány pillanatig maradtam és néztem őt, míg aludt. Mikor épp menni akartam hallottam Minho és Han hangját, így el kellett bújnom míg elmentek.

"-Hyunjin? Azt mondta feljön aludni.-Minho"
"-Megint? -Han-Akkor itt lesz."

Ahogy az ajtó nyílt hallottam kelni őt, majd nézett körbe. Aggódtam, hogy tudta itt vagyok, de Han és Minho megjelent és vitték le.

Ezután kezdett érdekelni, csak nem vettem észre. Egy osztályba jártunk és óvatosan mindig a szememmel őt kerestem és néztem titokban remélve nem tűnik fel neki. Az iskola után rögtön a barátommal mentem tovább egy kicsit lazítani. Tudjátok a játszótér vagy épp a folyópart.. ekkor volt az első, hogy elmondtam talán tetszik nekem valaki.
Barátnőm teljesen shookot kapott, hiszen sose tetszett senki nekem.
-Ki az?-kérdezte lelkesen én pedig sóhajtottam. Elmeséltem neki a tetős dolgot ő pedig végig hallgatta azt.
-Hwang Hyunjin. Akkor másnak tűnt, mint a kép róla.-mondtam végül a végére. Ő a vizet nézte folyamatosan. Tudtuk, hogy számunka egy StrayKids tag tabu vagyis elérhetetlen. -Straykids a csapatuk neve az iskolába..-
Ezután nem beszéltünk erről többet nyíltan csak ha ketten voltunk. A barátnőm számára Minho tetszett azt mondta olyan akár egy cica. Szerintem is, de az a fajta macska, aki megharap.

Teltek múltak az idők és híre ment, hogy Hyunjin számára tetszik valaki, mi nem lepett meg, de állítólag a lány vissza utasította és azt mondta rá hogy sose mutat érzelmet mi.. Ez nem igaz.

Mentem megint fel a tetőre, hogy pihenjek egy kicsit, de most is fent volt a lánnyal együtt. Próbáltak beszélni, de a lány végül ott hagyta őt-szokás szerint elbújtam- Hyunjin nem jött le a lány után. Csendben kezdtem hallgatózni ekkor hallottam őt először sírni. Le guggoltam és a falnak dőltem, hiszen Hyunjin is épp ezt tette csak és még a lépcső részen bent. Kezemmel támaszkodva csendben hallgattam őt. Sose hallottam sírni egyetlen Straykids tagot sem. Egyszerre meglepő és mégis nyugtató is, hiszen nem olyanok mint a kép..
ahogy meg éreztem kezét felkeltem és gyorsan el futottam.
"Összeért vele az ujjam véletlen."- mondtam magamban. Nem akartam tudja én vagyok. Ezért menekültem el, ha tudná hallotta valaki sírni ott végem lenne.

Ezután, ha épp elmentem mellette elfordítottam a fejem és csak a barátommal nevetem tovább. Úgy tettem mintha azt se tudnám ki ő pedig szerintem többet tudtam róla, mint bárki más. Amit tettem, hogy többet nem mentem fel, mert akárhányszor felmentem Ő ott volt fent.. szóval soha többet nem mentem fel -néha megpróbáltam, de ő ott volt-. A terembe aludtam inkább mikor senki nem volt bent.
Többször is össze futottam vele a folyosón, mint bárki más, de nem törődtem vele át néztem rajta.
Gyerekes voltam? Talán, de jobb volt.

Telt-múlt a napok száma és számomra visszatért minden és Hyunjin számára is.. már nem volt téma az hogy egy lány vissza utasította helyette ő tette ezt másokkal. Többször láttam a terem ablakból, ahogy kint zsebre tett kezekkel várja mit mond a lány, de mindig ugyan az volt.
"Nem." Vagy "Viccelsz? Ezért jöttem ki?" Vagy "Te csináltad. Köszi" ezután odaadta Minho számára a sütit és ő nem elvette belőle a lány szeme láttára, mégis ugyan úgy megvolt a hírneve. Lassan már unalmas volt, minden héten 2/3 vallomás felé, de mégis néztem.
Egyszer kapta el Hyunjin a tekintettem, ahogy nézem őket és a szemembe nézve mondta a lánynak "Nem. Ne viccelj velem" majd ment el. Úgy éreztem, mintha nekem szólt volna.. vagy nem tudom.

Az első beszélgetésem az egyik straykids taggal, akkor történt meg mikor épp a papírokat vittem a tanáriba és Changbin hirtelen vette el annak 70% tőlem.
-Nina, igaz? Changbin vagyok.- mondta én pedig bólintottam. -Hogy-Hogy te viszed ezeket?
-A héten én felelek ezért.-válaszoltam egyszerűen, hiszen ez általában így van.
-Segítek benne csak szólj nekem.-mosolygott rám én pedig óvatosan vissza. Miközben mentünk eléggé könnyen sikerült Binnel beszélgetni, hiszen ő mondta én bólintottam mosolyogva néha. Hyunjin mellett sétálva el óvatosan össze találkozott vele a szemem és már mentem volna tovább, de Changbin megállt. Kínos volt hogy én mint idegen ott állok, szóval mentem gyorsan tovább.
-NINA..Bocsi mennem kell.-sietett utánam. -Miért mentél el?
Mit kellene mondanom? Magamba sok magyarázat volt.
-A papírokat időben oda kell vinni.-mondtam halkan ő bólintott egyet. Letéve a papírokat fújtam egyet. Ideges voltam, mert szemem előtt ott volt annak a képe ahogy kívülállónak néz engem-mi igaz- és gúnyosan néz miközben Binnel beszél.
-Köszi.-seperve kezem le gyorsan mentem volna el onnan, ha Hyunjin nem áll az ajtóban.-Arébb mennék Mr jég herceg?
Igen ideges voltam. Mosolyogva lépett egyet oldalra, hogy épp kitudjak férni tőle, de így is hozzá simultam.
"Pontosan miért is tetszik nekem?"-gondoltam végig ezt. Seperve megint le magam automatikusan mentem vissza a terembe, majd haza végre.

Az első év gyorsan eltelt, de második nem. Reggel mikor 16 lettem történt meg, hogy furcsa érzés járt bennem, de elmentem iskolába. Terembe maradtam az órák után és aludtam kicsit. Folyamatosan fáradt voltam és nem bírtam ki ne aludjak. Az egyik óra után takarva szemem a naptól pihentem, míg a fény el nem tűnt. Egy kezet láttam, de emelve fejem fel Hyunjin ült a velem szembe levő székbe ki elvéve egy cerkát fordult előre nevetve beszélgetve tovább.
Kicsit úgy éreztem takarta a napot nekem, de képtelenség.. "Nem, nem így van."-állva fel épp jókor jött barátom kit fogva meg mentem el onnan.