Te más vagy ~Tom Kaulitz.

Mindig Szeretni Foglak .

A régi házunkban sétálok, a falak már fakultak, az ablakok kivannak törve, hideg van, és minden komor hiányzik... Lassan lépkedek a korhatt régi lépcső sorokon, s közben próbálom vissza nyelni, a könnyeimet. Érzem finom illatát, az orromba kúszni, érzem meleg puha bársony érintését, a bőrömön, olyan mintha még mindig élne, de már soha többé nem érinthetem meg. A szívem a torkomban dobogott, a tenyerem pedig izzadni kezdett, lassan a kilincsre helyeztem, a kezemet, s nyitottam ki, a régi szobánk ajtóját. Ezernyi emlék tört fel bennem. A poros hideg matracra helyeztem tenyeremet, s simítottam végig, a puha ruha anyagon. Becsukott szemmel gondoltam vissza rá... Elmosolyodtam, ahogy előttem lebegett az arca, nem bírtam vissza tartani sorlyában indultak meg a könnyeim. Bele betegszem abba, a tudatba, hogy Tom én miattam, és a közös gyerekünkért halt meg. Az erkélyre pillantottam, s szinte magam előtt láttam őt, ahogy a fém korlátnak dőlve cigarettázott, miért? Miért kellett elvesztítenem életem szerelmét?

Öt évvel ezelőtt :

- Nagyon vigyázz magadra - öleltem magamhoz Tomot.

- Mindig vigyázok kedvesem - Csókolta meg homlokomat.
- Nagyon vigyázz Ericre sietek vissza hozzátok - puszilta meg kisfia puha arcát.

Mielőtt Tom el hagyta volna, a házat, gyorsan utána futottam, s egy hosszú csókba invitáltam, úgy éreztem , hogy soha többé nem fogom látni őt. A szívemet egyből félelem, s aggodalom töltötte meg.

Este volt már, a kisfiamat épp álomba ringattam, mikor kopogtak az ajtón. Sietősen tipegtem le, az emeletről, s nyitottam ajtót. A gyomrom egyből össze rándult, ahogy, megpillantottam a két rendőrt, az ajtóban állni.

- Jó estét asszonyom ön Tom Kaulitz hozzá tartozója?

- Igen, a felesége vagyok - Válaszoltam remegő félelemmel teli hangon.

- Sajnálattal közlöm, de a férje életét vesztette, egy szörnyű balesetben - Ejtette ki a száján, az egyik rendőr, én pedig megsemmisülve álltam egyhelyben, a fülem sípolt, s nem voltam képes mást hallani csak azt, az egy szót, a 'férje életét vesztette' .

- Nem..... az, az...... lehetetlen - Itt már patkokban folyt végig, az arcomon, a sós könnycseppek.

Vissza, a jelenbe :

Évek óta próbáltam magam rá venni, hogy jöjjek el ide, a régi otthonunkba, de egyszerűen képtelen voltam rá... Tom halála napjákor meghaltam én is, azóta képtelen vagyok nevetni, boldognak lenni.... Annyi emlék köt ide, ehhez, a házhoz nem akarok innen el menni, itt közel érzem magamhoz.

A poros íróasztalon, egy vörös rózsa díszelgett. Az utolsó virág amit még tőle kaptam... Kezembe emeltem, az elszáradt virágot, s újra útnak eredtek, a könnyeim.

Utoljára vissza néztem, a házra, s hagytam hátra életem legnagyobb fájdalmát.

Tudtam, hogy örökké szeretni fogom, és soha nem leszek képes elfelejteni őt.

A mi szerelmünk, a halálon túl is tart.

Vége.

Huhh hát, ennek a , könyvnek is el jutottunk, a végéhez. Nagyon szépen köszönöm, hogy annyian olvastátok, ezt a könyvemet, és hogy annyi pozitív vissza jelzést kaptam ❤️.