Összebékített ellenségek/+18

5.

Miközben beszéljük a ruhákat érzem,hogy valami hozzáér a derekamhoz. Ekkor jövök rá,hogy az Axel keze! Ránézek,de ő még mindig mereven a gépre szegezi a tekintetét. Visszanézek és ekkor érzem,hogy a keze egyre lejjebb csúszik,de mielőtt a fenekemhez érne,odakapok és megszorítom a csuklóját,majd odafordulok hozzá.

-Meg se próbáld.-suttogom ellenkezést nem tűrő hangon. Beletörődik,viszont a kezét a csípőmön hagyja,majd közeledik hozzám,viszont pont amikor hozzám tudná magát préselni,befejezzük a megbeszélést és gyorsan lelépek.

Mikor leérek a kocsihoz látom,hogy Liz ott vár engem egy nagy mosollyal az arcán. Kinyitom a kocsit,majd beszállás rákérdezek a hirtelen nagy örömére.

-Na min mosolyogsz ennyire?
-Azon,hogy láttam Axel bemenni az irodába,ahonnan te most paradicsom vörösen jöttél ki. Szóóóval...Mi történt?
-Éppen megbeszéltük a dolgokat,amikor a csípőmre tette a kezét,aztán majdnem megfogta a seggemet is.
-Miért csak majdnem?! Rajtakapta az apja?!
-Nem. Én szóltam rá!
-Tudod,hogy szeretlek igaz?
-Igen.
-Akkor jó. DE MI A FASZOMÉRT SZÓLTÁL RÁ?! KICSESZETT JÓL NÉZ KI A PASI ÉS MÉG A VAK IS LÁTJA,HOGY BEJÖSSZ NEKI! ILLETVE KURVA SOK PÉNZE VAN!
-De nem akartam,hogy megfogdosson,mert én meg utálom.-mondom ellenkezést nem tűrő hangon,majd elindítom a kocsit és már úton is voltunk. Először hozzám mentünk haza,összeszedtük Milot,majd anyukámhoz mentünk,hogy ott hagyhassam,addig amíg távol leszek.

-Na és mi újság lányok?
-Semmi különösebb.
-Semmi különösebb? Komolyan Iza? Akkor elmesélem én! Axel,Iza legnagyobb ellensége megfogta Iza derekát és majdnem a fenekét is,csak Iza rászólt!-mondja Liz,aki nem tudja befogni egy picit a száját.
-És jól néz ki?
-Anyaaaa!
-Nem is kicsit! Sőt! Még gazdag is!-válaszolja meg végül Liz.
-Kislányom. TE NORMÁLIS VAGY?!
-UGYAN EZT KÉRDEZTEM!!
-FEJEZZÉTEK MÁR BE!!-könyörgöm nekik.

Picit még beszélgettünk,majd elmentünk Lizhez a csomagjaiért,majd haza hozzám. Megvacsoráztunk aztán elmentünk filmezni és olyan éjfél körül aludtunk el.