Maffiába Csöppenve ~JIKOOK

1 Chapter

Jimin szemszöge:
Egyetemről tartok a munka helyem felé. Első éves vagyok építész szakon a központi egyetemen és 19éves. Egy kávézóban dolgozok felszolgálóként részmunkaidőben. Szeretek ott dolgozni, kedvesek az ott dolgozók és a főnök is.

Kávézóhoz érve nyitok be annak ajtaján és beljebb haladva egy mosoly kíséretével köszönök az ott dolgozóknak akik ezt viszonozzák, majd megyek hátra az öltözők felé hogy át öltözzek és be állhassak a munkába.
-Jimin ezt vidd ki a 6-os asztalhoz- mondta a munkatársam név szerint Soobin
-Viszem- vettem kezembe a tálcát a pultról és viszem ki az asztalhoz

Pár óra múlva már a pultokat töröltem le mert zárás idő volt, mikor végeztem át öltöztem és egy köszönés kíséretével el hagytam a kávézót. Haza érve fáradtan léptem át az ajtó küszöbét. Szokásosan nem volt otthon senki, ki lenne? Majdnem összes családtagom meghalt csak nagypapám van nekem, ő az egyetlen akire számíthatok és mindig segít nekem, viszont nem velem él hanem a luxus villájába. Nincsen sok barátom, csak az egyetemen és a kávézóban de velük sem olyan szoros a kapcsolatom.   Igazából nem kéne dolgoznom, hisz gazdag családban születtem, de meg mondtam nagyapámnak hogy a talpamra szeretnék állni és dolgozni. Végül büszke volt rám hogy a pénz nem vette el az eszemet, és a saját költségeimet a saját pénzemből fizetem. Miután ettem és vettem egy forró fürdőt, mentem be a szobámba tanulni majd egy jó' 2 óra múlva bújtam be az ágyamba rögtön utánna be is aludtam hisz már éjfél is elmúlt.

Reggel a 7:00-ás ébresztőm hangos rikácsolására keltem. Nagyon fáradt voltam és legszivesebben egész nap aludtam volna. Erőt véve magamon és a reggeli rutinomat elvégezve fel öltöztem ami most egy szűk fekete gatya és egy fekete fehér csíkos pulcsi volt. Fel kaptam a táskámat és 7:30-kor már indultam is... ..

Egyetemen semmi említésre méltó nem történt így mikor végeztem az utam a kávézó irányába vezetett. 18:00-kor végeztem, haza értem majd mikor pakoltam le a cuccaimat meg rezzent a telefonom nagypapa hív így egyből fel veszem és boldogan szólok bele a telefonba.
-Jó estét nagyapa-
-Szia Jiminie, rég láttalak, mit szólnál ha ma át jönnél vacsorázni hozzám?- kérdezte mély de mégis selymes hangját.
-Rendben, mikorra menjek?- örültem hogy elhívott, hisz tényleg rég láttam, mostanában sok a munkája és én is az egyetemre fókuszálok.
-Lassan indulhatsz, én is lassan haza érek kb 30perc-
-Oké akkor majd ott várlak, szia- mondom majd le tettem a telefont és fel kapva a kocsi kulcsom amit mentem a kocsimhoz, ritkán szoktam használni, jobban szeretek sétálni de most túl fáradt voltam ahoz hogy gyalogoljak.
Oda érve a villához megyek be az ajtón és utam az étkezőhöz vezet ahol le ültem és vártam a nagyapám. Telt az idő, csak telt de ő még mindig sehol, már 30perce itt kéne lennie. Hm biztosan dugóba keveredett, át mentem a nappaliba és el feküdtem a kanapén 1 óra... 2 óra de ő még mindig sehol már kezdtem meg ijedni mikor hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Villám sebességgel kaptam elő hogy meg nézzem ő hív e. Ismeretlen szám. Általában nem szoktam fel venni az ilyeneket de most félek hátha történt valami baj a nagyapámmal, felveszem és kissé remegő hangon szólalok meg.
-Hallo?-
-Jó estét, Mr.Park Jimint keresem- szól bele egy férfi hang.
-Én vagyok-
-Jeon Jungkook vagyok, sajnálattal közlöm hogy a nagyapja egy autó balesetben meghalt, fogadja őszinte részvétünket- le fagytam, nem lehet, nem, ő nekem az egyetlen, nem halhatott meg.
-Hogy tessék? Mivan a nagyapámall?!?! Ez valami vicc ugye? Ilyennel nem illik viccelődni!- idegességemben szinte már üvöltöttem a telefonba.
-Kérem nyugodjon meg Mr.Park. A nagyapja mindent el rendezett, kérem holnap jöjjön be az irodába, el küldöm a címet. Ott majd meg beszéljük a továbbiakat.-mondja nyugodtsággal a hangjában.
-De én nem... A nagyapám nem halhat meg, hallja?! Nem halt meg, ez képtelenség!-üvöltöttem sírva.
-Sajnálom uram, viszhall- és le tette a telefont.
Sokkosan ültem a kanapén és csak bámultam a semmibe. Elvesztettem az egyetlen családtagom, akire mindig számíthattam, egyedül vagyok már végképp nincs senkim... 1 óra gondolkodás és sírás után végre erőt vettem magamon és haza mentem. Amint be léptem utam a hálóba vezetett,  úgy ahogy voltam be feküdtem és reggelig aludtam.
Másnap nem mentem egyetemre és a főnökömnek is szóltam hogy a héten nem megyek munkába.
Mivel az üzenetben azt kaptam hogy 10:00-kor kell ott lennem és most van 9:30 ezért el kezdtem készülődni, el végeztem a reggeli rutinomat, majd fel kaptam magamra a fehér ingemet és egy fekete szövet nadrágot majd be ülve az autómba indultam el az iroda felé. Kb fél óra múlva meg is érkeztem. Le parkoltam és a bejárathoz mentem, üzenetben meg kaptam hogy az 5. emeletre kell mennem szóval a lifthez sétálva nyomtam meg a megfelelő gombot és már indult is felfele. Ki szállva a liftből mentem a megfelelő ajtóhoz, be kopogtam rajta majd egy szabad után be léptem.
Bent sok öltönyös ember állt, akik amit meg láttak engem mélyen meg hajoltak amit én egy cseppet sem értettem. Miért hajolnak meg? Elém lép egy férfi majd megszólal.
-Mr.Park, örülök a találkozásnak Jeon Jungkook vagyok-
Nyújtotta a tetoválásokkal fedett kezét, nem tagadom kurva jó képű, és eszméletlen jól áll neki az a PC a száján. Ekkor észbe kaptam és én is felé nyújtottam a kezem.
-Park Jimin-
-Igen tudom hogy ki maga, nos rá is térek a lényegre amiért ide hivattuk. A nagyapja hagyatékot hagyott magának és egy levelet amit kért hogy adjam at önnek. A nagyapja 2 cége a maga nevére került viszont ideiglenest más lessz a főnöki pozícióban mind addig amíg fel nem készül hogy át vegye a vezetést.-
-Azt tudtam hogy a nagyapámnak van egy cége ez eddig oké, de hogy kettő? Mi az a másik cég?- teljesen le döbbentem és össze voltam zavarodva.
-Nos, Mr.Park ezt majd idővel meg tudja-mondta nekem ridegen. Amitől a hideg futkosott a hátamon. Kíváncsi voltam hogy mi az a másik cég, de ahogy el nézem ezt a Jungkook gyereket nem hinném hogy egy hamar ki szedném belőle szóval bele törődtem. Majd később ki derül.
-Kérem hagyjuk el ezt a formalitást nem hinném hogy olyan idős vagyok - mondam hisz látszik rajta hogy legalább 4 évvel idősebb nálam és szerintem rajtam is látszik hogy fiatal vagyok, nem is értem.
-Sajnálom de nem tehetem- értetlenül néztem rá, végül ezt is rá hagytam, ha igy akarja akkor legyen. Nekem mindegy.
-Szóval milyen papírokat kell alá írni?- tereltem a témát, és amúgy is ezért jöttem.
...
-Rendben, minden megvan- mondta egy férfi akinek a nevét nem tudom.
-Akkor én megyek- állok fel az asztaltól majd az ajtó felé veszem az irányt.
-Viszont látásra- mondta mindenki egyszerre, mire ijedten fordultam hátra, azt láttam hogy mindenki szabályos derékszögöt formálva hajoltak előttem. Furán néztem rájuk, muszáj voltam rá kérdezni.
-Minek hajoltok meg? - nem szólalt meg senki. -ezek sem normálisak... - motyogtam magamnak és ki léptem az ajtón. Nem értettem semmit, nagyapámnak két cége meg még ki tudja micsodái vannak,és nekem kell át vennem, meg ezek a fura alakok..

Le érve az épület parkolójához mentem a kocsimhoz, be ültem majd indultam haza. Most pihenésre van szükségem. Mire haza értem dél körül járt az idő. Át öltöztem majd be dőltem az ágyamba és be kapcsoltam a tv-t hátha el tereli a figyelmem erről az egészről. Semmi érdekes nem volt benne szóval az alvás mellett döntöttem.
...
Eső kopogásra ébredek fel és a telefonomért nyúlok hogy meg nézzem az időt.
16:18, hm fél öt, elég sokat aludtam. Úgy döntöttem hogy fel tapázkodok az ágyból és a konyhába indulok hogy vacsorát készítsek, ilyenkor el gondolkoznom hogy mennyire magányos vagyok, nincsenek barátaim, jó vannak az Egyetemről meg a kávézóból de ők nem olyan barátok muszáj barátok, ha van ilyen. Már családom sincs, senki akihez fordulhatnék. Régen minden jobb volt anya, apa, én, a régi barátaim de anyáék halálával minden el kezdett szét esni, és én ezt csak akkor vettem észre amikor senkim sem maradt. Itt maradtam egyedül.
Annyira el gondoltam hogy arra lettem figyelmes hogy egy könnycsepp hullik le az arcomon, majd kettő, három... Le töröltem és megpróbáltam meg nyugodni. Az idő közben kész lett ételt ki tettem egy tányérra és enni kezdtem. A temetést holnap el kell intéznem. Ezek után el végeztem az esti rutinomat, le zuhanyoztam és be bújtam az ágyba, mivel délután aludtam és igy most nem akart álom jönni a szememre. Be kapcsoltam a tv-t reménykedve hogy találok valami nézhetőt. Így is lett, találtam a netflixen egy három évados sorozatot szóval meg találtam a következő pár napra az elfogaltságom. Hajnali 3-ig néztem mikor már nem bírtam nyitva tartani a szemem, be szippantott az álmok világa.
Másnap el intéztem mindent ami a temetést illeti. Három nap múlva lesz. Meg is lepődtem hogy ilyem hamar de igazából nem érdekel különösebben. Következő napokban semmi említésre méltó nem történt igy hamar el érkezett a temetés napja. Fehér ing és egy fekete zakót vettem fel egy szintén ilyen színű selyem nadrággal, úgy mint múltkor mikor az irodához mentem.
Már a temetésen álltam könnyes szemekkel mikor feltűnően több ember jelent meg mint akire számítottam, vagyis nagypapa ismerősei. Jobban meg nézve azokat az embereket veszem észre azt a tetkós pircinges palit, el felejtettem a nevét. Ott volt a többi ember is akik múltkor az irodánál. Nem értettem miért. Azt hittem ők az ilyen halottas cuccokkal foglalkoznak, és hogy mikor ki sétálok az ajtón többet nem látom őket. Arra leszek figyelmes hogy Jungkook rideg tekitete találkozik az enyémmel. Túl feltűnően bámultam? El kaptam a még mindig könnyes szemeimet róla. És többet rá se néztem de éreztem magamon égető tekintetét.

______________________________________
Szóval el is érkeztünk az első részhez. Remélem tetszik nektek💕
Rengeteget segített nekem VanesszaTimar innen is köszönöm nélküled nem kezdtem volna el ezt a könyvet🫶🏻