Love Game [Charles Leclerc]

28. Felesleges (+16)

Author's note: Teljesen összekavarodtam a futamokkal, így Lando első győzelme a történetben teljesen máskor lesz. Enjoy.

- Milyen mértékben befolyásolja a versenyzést a tény, hogy jelenleg kapcsolatban vagytok? - érkezett a következő kérdés. 

Az interjúztató türelmesen vezette a kérdések sorozatát. A kamerák forogtak, fürgén figyelve minden mozzanatra. Egy fontos sajtótájékoztató záróinterjúja volt. Valery lágyan felnevetett, széles mosollyal, majd Charles-ra nézett.

Ilyenkor mindig feleszmél arra, hogy akármennyire is megnyílt neki, Valery mégis olyan megtévesztő. A csillogó sötét szemek, a bájos mosoly, a meleg érintések mind a színdarab része. Charles szíve fájdalmasan ver most is. A kezeik egymáson az asztalon, a másik kezükben egy-egy mikrofon. Külső szemmel, úgy néznek egymásra, mint a szerelmesek. De mindkét fél tudja, hogy ez nem más, mint egy káosz. Azok után, ahogyan egymásnak estek a nő párizsi lakásában. Azóta nagyobb ívben kerülik egymást. Feszültség van, tele várakozással. Olyan, mintha mindig egy lépésre lennének attól, hogy újra megtörténjen. Újra kifussanak a szálak a kezeik közül.

- Próbáljuk kizárni az érzéseket, ha a pályán vagyunk - felelte Valery, azzal a tökéletesen őszintére pengézett hangsúlyával - Persze, ez nem mindig könnyű.

Nem úgy tűnik, mintha neked nehezedre esne, gondolta a férfi. Igyekezett ő maga is, hogy ne gondoljon semmire, ha Valery-ről van szó. Főleg nem a pályán, olyankor a kicsapongó érzéseit kalitkába kell zárnia. Megszorította egy cseppet Charles kezét, bíztatóan. Valójában diszkréten válaszra noszogassa. A férfi arca cseppet elkomolyodott, nagyon fáradt volt ettől a pr naptól. 

- Szeretnénk fellendíteni a Ferrarit - tette hozzá Charles, úgy érezte, hogy gondolataiban messze jár ettől az interjútól.

- Az eddigi sikereket látva a Ferrari idén úgy tűnik, veszélyt jelenthet a RedBullra - állapította  meg kedélyes hangon az interjús nő, egy széles mosollyal - A mérnöki díj állása szerint is második.

De talán még rám is veszélyt jelent, tette hozzá magában Charles. A zárókérdés alatt a csapattársát figyelte, a kedves, istentudjaha őszinte mosolyát, azt, ahogyan lesimítja a hullámzó barna hajtincseit. Pár nappal ezelőtt kiöntötte neki a lelkét a régi kapcsolatával kapcsolatban. Ismernek nem egy foltot a másik sötét múltjából és mégis, nem értette, hogyan lehetnek egyszerre barátok és ellenségek. A lelkében megannyi érzés csapott össze. Az ellensége kezét fogja, úgy belekapaszkodik, mintha félne elengedni. Szánalmasnak tartotta magát.

Noha a nő második futamja egy csúfos DNF-el végződött, azóta futamok során is többször szerencséje volt, jól startolt és óvatosabban vezetett. Valery nagyon ráérzett, jelenleg annyira felhozta magát a rangsorban, hogy ugyanannyi pontot összegyűjtött, mint ő. Ez nem kicsit bántotta az egóját.

Hetek óta nem érezte ennyire a vérében a harcikedvet. Ezt az émelyítő diadaléhességet. Néha, utálta Valery-t, mert azt sokkal könnyebb volt, mint szeretni. Mint beismerni, hogy sokszor másra sem vágyik, minthogy megszabaduljon attól a tűztől a mellkasában. Az, hogy akarja már nem kifejezés. Őrületbe kergette ez a keringő. Egyszer fent egyszer lent. Kerülgették egymást és benne egyre jobban kirajzolódott benne, hogy valamit akar tőle: megelőzni, szeretni vagy összetörni. Még nem döntötte el.

- Szép volt - dícsérte meg őket Lauren széles mosollyal, amint az interjú után autóba ültek - Jól csináltátok végre.

Valery megköszönte, de Charles csak hallgatott. Kezdte kevésbé érdekelni minden formaiság, már alig tudott rájuk odafigyelni. Kezdték megfojtani a saját gondolatai. Mindig utálta a pr kötelességeket, kolonc volt a nyakán. Négy nap választotta el Imolától és a következő lehetőségtől a győzelemre.