Manipulated

Második

Miután a lányok elmentek, csendes lett a ház. Túl csendes. Egyszerre szeretem, és gyűlölöm, amikor egyedül vagyok, túl sokat agyalok. Ezért általában vagy filmet kezdek nézni, vagy pedig egyszerűen alszok. Az előbbit választottam, úgyhogy előkotortam a távirányítót a tévémhez. Lapozgattam a netflixes filmek között, de valahogyan egyik sem tűnt érdekesnek, így inkább kikapcsoltam és nagyot sóhajtva a plafont kezdtem el bámulni.

Váratlanul eszembe jutott a srác, akit Lettie mutogatott az instagramon. Felültem az ágyamon, és úgy döntöttem, hogy utánanézek, ki ez. Amikor unatkozok, hajlamos vagyok mindenféle komolyabb ok nélkül emberek után kutakodni.

Mi is volt a neve? Ron? Connor? Cameron? Ez az, Cameron. És a vezetékneve? Á igen, Turner, Cameron Turner. Gyorsan rá is kerestem a kamu profilomról háromféle közösségi médián is. Nagy csodálkozásomra nem találtam sem családtagokat, sem bármilyen múltjára vonatkozó adatot, ráadásul nem egy ilyen névvel rendelkező ember létezik. Pedig ilyenkor pár perc alatt össze szoktam tudni írni pár infót az emberekről. Őszintén szólva, elég védett volt az összes platformja, csak az instagramján az az egy kép volt róla, amit a lányok mutattak, alatta pedig a következő idézet állt:

"Mosolyogj, mert az összezavarja az embereket"

Nem szokásom horrort vagy thrillert nézni. Egyszer láttam életemben egy thrillert Beccával, utána két hónapig rosszul aludtam, így nem próbáltam többször efféle műfajokat. De arra az egy filmre kitörölhetetlen emlékként emlékszem, és ez az idézet abból a filmből volt kiragadva - a Joker-ből. Ez az egy mondat a filmből önmagában nem ijesztő, de mégis beleborzongtam, ahogy visszaemlékeztem az elmebeteg férfiról szóló filmre. Egyszerűen nem értem, miért jó valakinek, ha fél? És miért jó valakinek, ha félnek tőle? Bár Joker ezt is mondta: Néha én is menekülnék magam elől.

Ebben a Cameron fiúban egyébként megfogott valami... Vagy nem is fiú, inkább férfi. Tetszett, hogy nem próbált modellként pózolni csak a kedvelésekért, egy olyan kép volt ez, amin látszott, hogy nem a kép kedvéért mosolygott a kamerába, hanem a fotós azért kapta le, mert épp mosolygott. Az egész ember különleges hatást keltett, mintha egy másik világból való lenne. Ez tetszett. A Joker idézet pedig még több rejtélyesseget adott az egésznek, rengeteg kérdés jött fel a fejemben. Akkor nem is őszinte a mosolya? Pedig annak tűnik. Mondjuk pont ez a vicc az egészben, Joker szerint a mosoly összezavarja a többi embert, és most pontosan ezt éreztem - hogy összezavart Cameron ezzel az egyetlen képpel. Vagy inkább megzavart? Vagy... Zavarba hozott?

Minél tovább néztem a a képet, annál biztosabb voltam benne, hogy ennél vonzóbb férfit életemben nem láttam. Ragyogott a szeme. Tökéletes volt minden vonása. Mégsem tűnt olyan embernek, mint aki el van szállva magától.

Na jó, nem is tudom, mi ütött belém. Megráztam a fejem, hátha kipotyognak belőle a felgyülemlett gondolatok, és felkeltem az ágyamból, hogy elmenjek zuhanyozni.

Másnap mikor felébredtem, ránéztem az órára, és azonnal kiszállt az álom a fejemből, amikor rajöttem, hogy el vagyok késve. Gyorsan előkapkodtam a táskám, és elkezdtem gondolkodni, hogy milyen óráim lesznek. Milyen nap van? Tegnap milyen nap volt? Ja, péntek. De hát akkor nincs is suli. Megkönnyebbülten visszafeküdtem az ágyamba, és még aludtam két órát. Ezután már tényleg nem bírtam tovább aludni, így felkeltem, és nekiálltam a hétvégére feladott házikat megírni. Fogalmam sincs, hogy ez jó, vagy rossz tulajdonság, általában inkább jó, mint rossz - ha valamit elkezdek, addig nem hagyom abba amíg kész nem lesz. Ez most is így volt. Délre mindegyik házival végeztem.

Egyedül ebédeltem, a szüleim mindig később szoktak. Ebéd után épp egy szundira készültem, amikor csörögni kezdett a telefonom. Becca volt az.