Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
"Ne nyúlj semmihez az irodában!" Seokjin úr elvörösödött, amikor Jázmin sietett, hogy elkérje a keretet Junoh-tól.
Jungkook annyira rájuk koncentrált, hogy késve vette észre, hogy Jimin megállt a polcánál, és elvette a baseball-labdát, amit gyerekkori bálványától kapott egy meccs után, és itt tartotta, puha kezében körözve.
Jungkook közelebb lépett, és megállt Jimin előtt, elkapva annak nyugtalan tekintetét.
"Mi az?" Kérdezte.
"Mindenkinek el kell veszítenie valamit valamikor az életben, el kell engednie egy álmot. Még az olyan embereknek is, mint Jeon úr, elérhetik a csillagokat, de elszalasztják a Holdat, amit megcéloztak." Jimin tekintete rajta időzött, Jungkook pedig a labdára csukta a kezét, és őt figyelte.
"Néha, ha elszalasztod a Holdat, akkor a Földön landolsz, az egyetlen bolygón, amit ismerünk, ahol van szerelem, élet, otthon. És ezen a Földön talán olyasmit talál, amiről még csak álmodni sem mert, csak azért, mert kihagyta a Holdat..."
"Yeo! Park! Mi ez? Mondtam, hogy ne érintsetek meg semmit abban az irodában!" Kiáltotta Seokjin úr megszakítva varázslatos pillanatukat, így Jungkook elengedte Jimin kezét.
"Fogalmad sincs, még egy olyan embernek is, mint Jeon úr, fel kellett adnia a legnagyobb álmát" - gördült le egy könnycsepp Jimin arcán, gyorsan lemosta, visszatette a labdát a polcra, és elrohant, amikor Jungkooknak egy másodpercre volt szüksége, hogy megmozdítsa ingatag lábait.
A szíve hússzor nagyobbat esett attól az egy gesztustól, attól az egy beszélgetéstől, ami ismét leleplezte, hogy senki a világon nem ismerheti őt mélyebben, nem értheti meg jobban, nem érezheti bele magát jobban az egész élettörténetébe, mint Jimin, az egyetlen, akit neki teremtettek, határozottan, akit neki teremtettek, még mielőtt megszülettek volna, az ő hiányzó helye, a másik fele, az egyetlen, a lelki társa.
"Yeo jössz vagy maradsz vezérigazgatót játszani!" KiáltottaSeokjin úr, így Jungkooks botladozva a csoport mögé érve elérte Jimint, karját a vállára téve, magához húzta, mivel hirtelen nem tudta elviselni, hogy külön legyen többé, azt akarta, hogy megmutassa mindenkinek, hogy megtalálta az igazit.
"Jungkook, ez nem helyes, hogy itt ilyeneket csinálsz" - suttogta Jimin elpirulva.
"Miért?" Kérdezte Jungkook.
"Bonyolult" - motyogta Jimin az ajkába harapdálva, és Jungkook pontosan tudta, hogy félt, hogy Jeon úr meglátja őket az épületében összebújva, ezért eltávolodott Jimin elől, kis távolságot tartva közöttük, és megint elátkozta magát, amiért ezt a zűrzavart okozta,, a titkos szerető, a Jiminbe szerelmes gimnazista, amikor valójában egyik sem volt teljesen ő.
A cég épületéből kifelé vezető út, mint egy szemvillanás, és Jungkook az iskolabusz előtt állt, és Jimin-t figyelte.
"Yeo jössz?" Kérdezte egy ingerült Seokjin úr.
"Nem, én... Apámra várok, ő jön értem" - pirult el Jungkook.
Jimin megfordult, de a férfi megragadta a csuklóját és magához rántotta.
" Tessék?"
"Lenne időd suli után, érted mehetnék, elmehetnénk valami szép helyre" - suttogta Jungkook.
"Um... szerintem vigyáznod kéne anyukádra, szüksége van rád" - mondta Jimin elpirulva.
"Egy délután nélkülem is jól meglesz" - Jungkook szívverése olyan gyors volt, hogy minden önuralmi készletét bevetette, hogy ne húzza magához Jimin-t és ne csókolja ki belőle az összes levegőt.
"Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, hogy suli után együtt lógunk" - suttogta Jimin még jobban elpirulva.
"Miért?"
"Ez bonyolult" - Jimin vágyakozó tekintete az épület felé vándorolt.
"Ez az egyetlen válasz, amit tőled hallok", Jungkook felemelte a tenyerét, hogy megsimogassa Jimin szélfútta hajfürtjeit.
"Egyelőre nincs más válaszom. Egy nap majd elmagyarázom, de most... nem is tudom a megfelelő szavakkal kifejezni." Jimin felnézett rá, tekintetük összeakadt, és Jungkook úgy érezte, mintha a gravitációtól felemelkedett volna.
"Semmi baj Jimin, megvárom, amíg megtalálod a megfelelő szavakat" - Jungkook ujjbegyei Jimin fülére csúsztak, és elkezdett játszani a fülcimpájával, ahogy szerette, amikor Jimin a karjaiban aludt el, bár nem szabadna túl sok Mr. Jeon gesztust használnia.
"Yeo! Park! Befejeztétek a flörtölést, vagy várjuk meg a következő havazást!" Kiabálta Seokjin úr kidugva a fejét a buszból.
"Menjetek! Találkozunk a suliban, addig is én ..." Jungkook elvágta a mondatot, amikor Jimin szemei tágra nyíltak, megfordult bár a buszhoz szaladt és beugrott, amikor Jungkook ott állt a járdán a társasága előttmindent kívánt, csak azt, hogy Jimin-nel lehessen.
-
Hogyhogy Jeon úr nem volt ott, gondolta Jimin, amikor titokzatos szeretője tágas hálószobájába sétált. A szíve ma annyira tele volt Jungkookkal, ahogy ma kinézett, olyan finom, olyan más, amikor nem volt iskolai egyenruhában, vagy a túlméretezett fekete ruháiban, amit többnyire órák után viselt. Az a pillanat, amikor a titkárnő véletlenül hozta neki a kávét, biztos, hogy el tudott menni egy vezérigazgatónak. Jeon úr, az arctalan szeretője, akit mindig Jungkooknak képzelt el,nem tudott segíteni, mert még csodálatosabb volt elképzelni, ahogy az ő Jungkookja csókolgatja, vetkőzteti őt, csillagok fölött, kusza, vizes lepedőkben vezeti őt kocsikázni.
Nagyon szerette volna megtudni, milyen íze van Jungkook ajkainak, de úgy döntött, hogy nem csókolja meg, amíg ki nem találja, mi van közte és Jeon úr között.
Már elmúlt éjfél, és Suga azt mondta neki, hogy Jeon úr sokáig marad a cégnél az elveszett távcső miatt, mégis Jimin fenn akart maradni, és megvárni, amíg Jeon úr rájön mi van szívében. Gondolta, hogy a szülei már megszokták, hogy alig alszik otthon, mivel nem is vesződtek azzal, hogy felhívják.
Tényleg majdnem felnőtt volt, hogy együtt élt egy férfival, akit titokban szeretett, de soha nem tudott igazán randizni, minden furcsaság ellenére remélve, hogy ő és Jungkook majd valahogy megoldják, mivel minden egyes alkalommal, amikor egymásra vetették tekintetüket, a levegő szikrázni látszott.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
