Reggel hatkor jelzett az ébresztőm, hogy ideje lenne felkelni.
- Csak még öt perc! - dünnyögtem leállítva az ébresztőt és már aludtam is vissza. Persze nem sokáig, mert anyu bejött a szobámba és szólongatott.
- Kicsim, ideje lenne felkelned. Ugye nem akarsz elkésni az első egyetemes napodról? - mondta kedvesen. Ó bakker, tényleg, most kezdődik az első napom az egyetemen. Végre valóra válthatom az álmaimat. Újságírást fogok tanulni a Texas A&M-en, College Station-ben. Igazából nagyon izgatott vagyok, hiszen ott mindenki idősebb lesz nálam, kivéve persze a gólyákat. Nem tudom milyennek látnak majd az emberek, mindig voltak gondjaim velük, sosem szerettek, ezért elvoltam a kis könyveimmel és kész.
- Na, nem készülődsz? - kérdezte anyu már az ajtóban állva. Ezekről az elbambulásokról már le kellene szoknom.
- De igen! Addig kérem a reggelimet! - mondtam kipattanva az ágyból és még pont láttam, ahogy anyu elmosolyodik. Gyorsan odarohantam a szekrényemhez, kikaptam egy sötétkék ujjatlan felsőt és egy fekete, magasított derekú szoknyát és felöltöztem. Aztán jöhetett a smink és a haj. Hosszú, vörös, hullámos hajamat lófarokba fogtam és a hajgumit a hajammal körbetekerve eltakartam, ezután a smink jött, fekete szemceruzával kihúztam égszínkék szememet, majd tussal felül is kihúztam és végül jöhetett a szempillaspirál. Megnéztem az összképet a tükörben, és már futottam is le a konyhába közben felkapva a táskámat. Leültem az asztalhoz és szó szerint zabálni kezdtem. Anyu pedig csak nevetett rajtam. Miután végeztem a reggelivel, felhúztam a cipőmet és kisprinteltem a kocsimhoz, hogy időben odaérhessek a suliba. 1 óra kocsikázás után végre megérkeztem. Most biztosan azt kérdezitek miért utazok 1 órát?! Nos azért, mert nem akartam koleszban lakni, a családommal akartam maradni és így nem lesz hamar elegem a suliból sem, ha valaki szekálni akarna. Besétáltam a hatalmas iskolába és megkérdeztem a portástól, hogy hova is kell mennem.
- 211-es terem. - mondta és eligazított. Megköszöntem és mentem is tovább. A folyosón haladva láttam, hogy mindenki megbámul és ezt utáltam. Mindenkiről lerítt, hogy melyik klikkbe tartozik. Ott voltak a focisták, az atléták, a stréberek, a könyvmolyok, a chat-függők, a kitaszítottak, punkok és még sorolhatnám. Végül elértem az úti célomat és benéztem. Köszöntem a tanárnak és leültem egy rövid, szőke hajú lány mellé. Idegesítő, vékony hangon szólt hozzám.
- Szióka! Denise vagyok! - nyújtotta a kezét.
- Szia, én meg Caprice.
- Ó milyen kis cuki neved van, igazán egyedi. - mondta mézes-mázosan.
- Köszönöm. - zártam le a témát, de ő ezután is beszélt hozzám, én viszont már nem figyeltem rá.
Körülnéztem, hát ők lesznek az osztálytársaim.
YOU ARE READING
Zavaros Szerelem
RomanceA történet Caprice Mendelsonról szól, aki gólya egy neves egyetemen. Vörös hajú, kék szemű, nem egy szokványos lány. A lányok mind féltékenyek rá, mert a fiúkkal hamarabb megtalálja a közös hangot, sokkal több fiú barátja van, mint lány, amiből csup...