A türbe zárt hercegnő

1.rész

Egyszer régen, egy távoli királyságban, amelyet mesébe illő tájak és lenyűgöző paloták díszítettek, élt egy szépséges hercegnő, Arabella. A királyságot az igazságos és bölcs uralkodópár, Aelius király és Seraphina királyné vezette. Boldog és nyugodt életet éltek, mígnem elérkezett Arabella 18. születésnapja, amely esemény mindenki számára különleges jelentőséggel bírt.

Arabella szépsége és jósága messze földön híres volt. Mindenki csodálta kedvességét és éleselméjűségét, így hát a szülei nagy ünnepséget rendeztek a születésnapjára, hogy méltóképpen megünnepeljék ezt a jeles napot. A királyság minden szegletéből érkeztek vendégek, nemesek és közemberek egyaránt, hogy együtt ünnepeljenek a hercegnővel.

Az ünnepség közepén, amikor a nap már lebukott a horizonton, és a csillagok fényei megcsillantak a palota kertjében, a király és királyné előlépett, hogy átadják Arabellának az ajándékukat. Egy díszes, arannyal és drágakövekkel kirakott tükör volt az, amit egy régi legenda övezett. A tükörről azt mesélték, hogy varázslatos erővel bír: aki belenéz, meglátja a jövőjét.

Arabella kíváncsisága és izgatottsága fokozódott, amikor a tükör közelébe lépett. A tömeg lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy a hercegnő finoman megérintette a tükör keretét, majd mélyen belenézett. A tükör üvege először homályos lett, majd lassan egy kép kezdett kibontakozni. A kép egy gyönyörű mezőt ábrázolt, ahol Arabella boldogan sétált egy titokzatos, magas férfi oldalán. A hercegnő szíve gyorsabban vert a látványtól, ám mielőtt bárki bármit is mondhatott volna, hirtelen kámforrá vált.

A tömeg döbbenten állt, és a palotát csend borította el. A király és királyné kétségbeesetten szaladtak a tükörhöz, ám Arabella sehol sem volt. Az ünnepség azonnal véget ért, és minden vendég hazament, a palotát pedig mély szomorúság borította el. Aelius király és Seraphina királyné minden követ megmozgattak, hogy megtalálják szeretett lányukat. Lovasok és hírvivők indultak el a birodalom minden szegletébe, hogy hírt hozzanak a hercegnőről, de mindhiába.

Arabella eltűnése után a tükör a királyi kincstár legmélyére került, és a palotában soha többet nem beszéltek róla. A király és királyné kétségbeesetten próbálták folytatni az életüket, de a lányuk iránti szeretetük és a hiány okozta fájdalom soha nem hagyta nyugodni őket.

Eközben Arabella egy ismeretlen, varázslatos világban találta magát. A mező, amelyet a tükörben látott, valósággá vált körülötte. Az ég ragyogó kék volt, a virágok illata pedig körüllengte a levegőt. Nem értette, hogyan került ide, és miért, de tudta, hogy valamilyen módon választ kell találnia.

Sétálni kezdett a mezőn, próbálva felidézni a tükörben látott képet. Hamarosan megpillantotta a titokzatos férfit, akit a látomásában látott. Magas, erős alkatú, sötét hajú és mély tekintetű férfi volt, aki barátságosan mosolygott rá, mintha már régóta ismerné. Arabella habozott, de végül megszólította őt.

– Üdvözöllek, hercegnő – mondta a férfi, hangja mély és megnyugtató volt. – Már vártalak.

– Ki vagy te? És hol vagyok? – kérdezte Arabella.

– A nevem Caelan – válaszolta a férfi. – És egy varázslatos birodalomban vagy, ahová a tükör hozott el téged.

Arabella értetlenül állt, de Caelan folytatta a magyarázatot. Kiderült, hogy ő ennek a birodalomnak a védelmezője, és hogy a tükör csak azokat hozza ide, akik különleges küldetésre hivatottak. Arabellát egy régóta várt prófécia beteljesítésére választották ki, amely megmentheti ezt a varázslatos világot egy sötét fenyegetéstől.

A hercegnő kezdetben kétségbeesett volt és bizonytalan, de ahogy telt az idő, egyre inkább érezte, hogy ez a küldetés valóban rá vár. Caelan segítségével felfedezte a birodalom rejtett titkait, és megtanult használni különleges képességeit, amelyeket a tükör varázsereje ébresztett fel benne.