A sötétség kígyója felkúszik az égre és megöli az esthajnalt, hogy jóllakott fekete teste ellepje az égboltot. Szitakötők zümmögnek, és szentjánosbogarak ragyognak a szürkület halálában. A ragadozó lopakodva közelíti meg a házikót, a közelgő telihold még dinamikusabbá teszi a mozgását. Lépteinek neszét elnyeli az éjszaka sistergő csendje. Elrugaszkodik a faágról és megkapaszkodik az ablak párkányában. Felhúzza magát, majd az erdőszéli ház emeleti szobájába érkezik.
− Etele, te vagy az? – rebegi a lány felülve az ágyában.
− Én – suttogja, és odaoson, hogy letérdeljen az ágy mellé.
− Mit keresel itt ilyenkor?
− Meglógtam. Csak szerettem volna veled lenni – mászik fel a heverőre és Rozália mellé bújik. Átöleli, de érzi, hogy a lány méh mindig feszeng. – Mi a baj? – Kedvese megrázza a fejét, jelezve, hogy nem számít. – Vannak még látomásaid, ha hozzád érek?
− Csak ritkán törnek rám, igyekszem elzárni őket. Az álmomban felsejlő képek pedig elég homályosak, hogy elviselhetőek legyenek. Felhagytam az álomfejtéssel. Nem akarom többé látni a jövőt. – Fejét a férfi mellkasára hajtja. – Csak kétszer volt látomásom az érintésedtől. Azok egyértelműek és megmásíthatatlanok. Elég terhet jelentenek számomra ezek is.
− Pedig már egy hónapja feloldottad a „ne érints meg" blokádot. Gondolod, hogy elég erős lennél a folytatáshoz?
− Folytatás?
− Ehhez. −Etele ajka rátalál Rozáliáéra.
Az első csók, az első igazi nyelves csók!
Lia megadóan bújik Etele mellkasához. A férfi szinte érzi, ahogy a lány feloldódik, felolvad ebben az ölelésben, így bátrabbá válik. Lágyan végigsimít a lány csípőjén, mire Rozália megdermed, majd kihúzódik az ágy szélére.
− Várj egy picit...
Lélegzete szaggatottá válik, összekuporodik. Mintha fájna neki valami!
− Felzaklattalak? – nyúl utána a férfi, majd magához öleli, mire a lány belemar a fiú oldalába, körmeit egyre mélyebben vájja Etele húsába. – Megint rád tört?
− Mindjárt vége. Mindjárt – szuszogja a lány, de a helyzet nem ezt bizonyítja.
Etele nem törődik a fájdalommal, megcirógatja Rozália kobakját, csak azt szeretné, hogy neki jobb legyen, ám a lány képtelen megnyugodni. Lia ellöki magától Etelét és sikítva a sarokba menekül előle. Szemét összeszorítja, kezét a fülére tapasztja és előre-hátra dülöngél.
Ekkor már Etele is megijed, majd felpattant és a lány elé guggol.
− Ne! Ne! Hozzám ne érj!
− Annyira sajnálom! Mit tehetnék érted? Nálad a simogatás csak árt, fogalmam sincs, mivel nyugtathatnálak meg...
− Szólj Ozorának! Szólj Ozorának! Ezt már nem bírom tovább elviselni! Nem akarok többet látni!
− Ozorának?
Még egyszer sem említette Lia előtt a nevét.
− Ő képes megoldást találni erre! Ő segíteni tud...
− De hát ez egy adomány! Máskor még a hasznodra lehet...
− Ez egy átok! Egy átok! Nem engedi, hogy azzal legyek, akit szeretek! Tönkre akarja tenni minden percemet és szörnyűségeket tár elém! Nem akarok tudni ezekről! – rázza a fejét zokogva, Etele meg nem tud mit tenni, csak aggodalmasan figyeli őt.
VOUS LISEZ
A vérző hó titkai (A Táltosok Öröksége 4.)
FantasyBEFEJEZETT! Felkerült az összes fejezet! Szonját valósághű rémálmok kísértik. Nincs nappala, nincs éjjele, ám egy baleset megváltoztatja az életét. A karambol egy régi ismerőst és egy sorsfordító találkozást sodor magával. Lothart szorítja a határid...
