Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|

four

Nem várt gyermek voltam. Mindig is éreztették velem otthon, hogy egy olyan gyermek voltam, akit eredetileg nem is akartak a szülei. A szüleim túl fiatalok voltak még egy gyermekhez és nem is igen szerettek volna még akkor vállalni, azonban külső nyomás hatására, megtartottak engem, amikor kiderült, hogy anya terhes lett velem. Először el akartak vetetni, de nem tették. Hogy honnan tudom ezt? Ők mondták nekem, úgy egész életemben. Kettő kistesóm van, akik tőlem öt és hét évvel fiatalabbak. A nagyobbik (a húgom) tizenkettő, míg a kisebbik (fiú) tíz éves. Őket szeretik a szüleim és úgy is nevelték őket, hogy ők jóban legyenek, de rám ne tekintsenek testvérként. Rájuk nem tudok haragudni és sohasem haragudtam. Anyáék úgy nevelték őket, hogy ne legyünk jóban és amikor játszani akart velem a húgom, anya rászólt, rosszabb esetben megpofozta. Ennek köszönhetően került engem, nehogy bántva legyen. Hiába akartam megvédeni őt a szüleimtől, kérte hogy hagyjam békén, mert nem akar miattam büntetést kapni. Egyedül maradtam. Egyedül az apai nagypapám volt az, aki szeretettel látott el engem, de hozzá nagyon ritkán mentünk a szüleimmel.  Mellette éreztem azt, hogy nem hiába születtem meg. Anyáék sose szerettek, mindig is mondták és úgy tettek, mintha nem is léteznék. Egészen hat évvel ezelőttig, amikoris összeszedték minden cuccomat, leadtak a papámhoz, ők pedig elköltöztek Japán északi részére. A papa velem volt és azonnal befogadott. Nagyon sokat sírtam és elég sokáig nem is ettem a depresszió miatt. Akkor kezdődött el, hogy bemutatott a lányának, aki apa testvére volt. Nem találkoztam szinte soha a rokonaimmal, ugyanis a szüleim nem vittek el senkihez, a papán kívül. Akkor történt, hogy megismertem Hitokat és az édesanyját. Ők ketten és a papa lett a családom. Papánál éltem és sokszor voltam Hitokaéknál is. Olyan lett, mintha csak a testvérem lenne. Papa mutatta meg, hogy mit is jelent a szeretet és az, ha valaki hálás azért, hogyha te életben vagy. Ő hívő volt és sokszor imádkozott esténként Istenhez. Mindig értem imádkozott. Kértem, hogy egyszer magáért is imádkozzon. De mindig annyit mondott, egy kedves mosoly mellett, hogy neki megvan mindene és az a legfontosabb számára, hogy én boldog legyek. Nem tudtam, hogy milyen, ha szeretnek, de ő megmutatta nekem. Emiatt igyekeztem mindig is viszonozni ezt neki. Mivel idős volt, ezért ott segítettem, ahol csak tudtam és mindig jó tanuló voltam, hogy büszke lehessen rám. Ösztöndíjakat is kaptam, így pénzem is volt. Amikor már elég idős lettem, alkalmi munkákat is vállaltam és sokszor megleptem őt a kedvenc péksüteményeivel. Ő volt a mindenem és azt hittem, hogy örökre vele lehetek. Azonban két éve leépült és természetes úton eltávozott a világunkról. Akkor úgy éreztem, hogy ismét egyedül maradtam. A mai napig tisztán emlékszem a hangjára és ahogy "Kiscsillagomnak" hív. Próbálok erős maradni és mosolyogni, valamint jókedvűnek lenni, ugyanis az utolsó napjaiban is azt kérte, hogy mindig nevessek, ugyanis ez a legszebb dolog, ami van az életében. Én és a nevetése. Hitokat is átkozottul szerette, azonban a sanyarú gyerekkorom miatt, mindig is úgy érezte, mintha a lánya lennék és nem az unokája. Nekem pedig ő volt az apukám. Nem csak a papám, de az apukám is. Megtanított szeretni és élni. Szomorú vagyok, egy nagy üresség van a mellkasomban, amióta elment és a lelkemet is eladnám az égieknek azért, hogy ismét velem lehessen. Azonban tudom, hogy ez kivitelezhetetlen. Így próbálok a legjobban élni, hiszen tudom, hogy ő fentről figyel néz engem. Sokszor beszélgetek vele esténként és olvasgatom a régi, kézzel írt leveleit, amiket nekem szánt. Ezek a legértékesebb kincseim és a cuccai, amiket rám hagyott. A papának elég jó volt az ízlése a ruhák terén és van olyan ruhája, amit hordok is, ugyanis elég jó állapotban van és használható. Mindig hálás leszek neki és Ő lesz az első a számomra. Megtette azt, amit a csaját szüleim és testvérem nem: szeretett engem és olyan csodálattal nézett rám, mint a legféltettebb kincsére. A halála után Hitokaékhoz költöztem, akik úgy szeretnek, mintha a sajátjuk lennék. Úgy érzem, hogy van egy szerető édesanyám és testvérem. Vigyáznak rám, gondoskodnak rólam és tetőt adtak a fejem fölé.