Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|

six

Ebédelni Hitokaval és Kiyokoval mentem el.  A hosszabb asztalhoz ültünk, így Daichiék is odafértek. Kenma és Hinata is odaült, valamint Kageyama is, ők pedig egymással beszélgettek. Jómagam a harmadéves barátaimmal beszélgettem, de közben néztem, hogy Lev esetleg lejön-e enni. Mi elég korán lejöttünk, ugyanis Kiyokoék időben el akartak indulni. Lassacskán megebédeltünk és felmentünk vissza a szobába, majd segítettünk Kiyokonak lecipekedni. Kisebb búcsúzkodást követően, Takeda-senseiel elindultak hazafelé háromnegyed egy körül. Furcsa volt, hogy Kiyoko nem lesz itt velem és ketten leszünk Hitokaval. Ő volt az egyetlen a menedzserek közül, aki tudta teljes mértékben, hogy mi a feladatunk. Így egyedül maradok az évfolyamos edzésen, mint Karasunos menedzser. Ez kicsit megijesztett, de Suga megnyugtatott, hogy segítenek nekem és Takeda-sensei lesz majd Hitokával, hogy Ukai-san a másodévesekhez tudjon majd menni évfolyamos edzésen. Az edzőnk és a tanácsadónk egész jól kezelte ezt a helyzetet és megnyugtattak, hogy rendben lesz minden. Miután Kiyoko elment, nagyot nyújtóztam az udvaron és az égre néztem. Eléggé sütött a nap és fájt is emiatt a fejem. Hitoka visszament szinte rögtön a szobába, ugyanis Hinataval megbeszélték, hogy elmennek az étkezde mögé röpizni, hogy Hinata gyakoroljon pár dolgot. Ott valamennyire hűvös is van, így szerencsére nem a napon lesznek. Az udvaron járkáltak az emberek, ugyanis fél kettőig lehetett enni. Mivel tényleg szerettem volna Levvel lenni és megérdeklődni, hogy miképp van, ezért elindultam az étkezde felé, hogy megnézzem, ott van-e. Amikor benéztem, azonnal a Nekomásokat kezdtem el keresni. Beljebb léptem és Kuroot meg is pillantottam, ahogy Tsukishimaval és Yakuval ettek. Lassacskán megközelítettem őket.

  - Sziasztok, jó étvágyat - szóltam azonnal, ahogy odaértem. A fiúk felnéztek rám és biccentettek - Lev volt már enni?

  - Fent van a szobában - válaszolt Yaku, ahogy lenyelt egy falatot - Volt már lent, de elég hamar végzett is.

  - Nem lenne gond, ha felmennék hozzá? - kérdeztem Yakutól, hiszen ő lakott vele egy szobában.

  - Menj nyugodtan - nézett bele mélyen a szemembe - Én még beszélek az edzőkkel, így nem mostanában megyek vissza majd a szobában.

  - Jó - biccentettem, majd Kuroora néztem, aki csöndben evett csak - Minden okés Kuroo?

  - Csak a reggeli dolog - mondta el őszintén - De mindegy, már le lett tárgyalva. Csak frusztrál, mert tudom, hogy mennyi munka volt ezzel a hellyel.

  - Kuroo, saj...  - kezdte Yaku, de Kuroo félbeszakította.

  - Hagyd már a bocsánatkérést. Értem, hogy nem szándékosan csináltátok - sóhajtotta - Le lett tárgyalva apával és én is lenyugszom majd - boxolt Yaku vállába barátian - Bár Lev eléggé kivan. Amikor meglátta, hogy mennyit kell fizetni szerintem a lelke is kiszállt a testéből.

  - Felezve fizetve nem annyira sok, mármint amit mondtatok - igazította meg Tsukishima a szemüvegét - Tanulópénznek jó. Egyszer minden emberrel történik valami, ami miatt megtanulja, hogyan vigyázzon mások értékére.

  - Jó, ebben igazad van - sóhajtottam.

  - Lev még kicsi - ivott a vízébe Kuroo  - Tisztában vagyok vele, hogy nem akart rosszat. Sose akar rosszat - sóhajtotta - Nem beszélnél vele erről? - pillantott a szemembe - Kicsit megijedt, amikor kiabáltam vele és a felelőségtől is. Bocsánatot kértem amiért ennyire hirtelen támadtam rájuk és kiabáltam, bár tényleg ramatyul érzi magát. Habár elég nagy faszságot csináltatok, - pillantott Yakura egy pillanatra - az sem megoldás, hogy ennyire hirtelen lettem mérges. Csupán fontos nekem ez a hely és végignéztem, ahogy apu a két kezével hozza létre. Erről jut eszembe. Lev majdnem elpityeredett, amikor apuval beszéltünk velük - suttogta kicsit halkabban.