Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|

seven

  - Asahi! - kiabálta Suga és a fiúnak adta fel a labdát.

Figyeltem, ahogy Asahi ugrik, azonban Kurooék blokkolták őt, így nem szerzett pontot a csapatnak. Felírtam ezt, majd a mellettem ülő Hitokara néztem, aki Hinataékat figyelte. Négyes csoportokra voltunk felosztva csapatonként és úgy ment nyolc a nyolc elleni meccs.

  - Oda még egy pontot - böktem Hitoka lapjára, aki bólintott.

  - [Név]-san! - ordította valaki a nevemet, mire előre néztem, de csak annyit láttam, hogy repül felém a labda.

Alig tudtam reagálni, de szerencsére Ukai-san pont mellettem állt és elkapta a labdát.

  - Uram isten - kerekedett el a szemem. Ha nincs is az edző, akkor arcon talál a labda - Köszönöm - néztem Ukai-sanra.

  - Ez mégis honnan jött? - sóhajtotta a szőke hajú férfi és közben körbenézett a labdával a kezében.

  - Bocsánat, tőlem! - hajolt meg Lev - Nem volt szándékos!

  - Figyeljetek jobban - sóhajtotta Ukai-san, majd visszadobta a labdát a srácoknak. 

Lev intett nekem, én pedig csak bólintottam, miszerint teljesen rendben vagyok. Lassan véget ér az esti edzés és a fiúk is eléggé el vannak már fáradva. A mi csapatunk felé néztem és mivel pontot szereztek, ezért felírtam magamnak a pontot. Éppen új oldalt akartam kezdeni, hogy firkáljak pár dolgot az edzéssel kapcsolatban, amikor több sípszó is megszólalt. Felnéztem, a fiúk pedig megköszönték az edzést és meghajoltak. 

  - Megsülök! - sóhajtott fel Tanaka, ahogy felénk jött és beleivott a vízébe - Menjünk le a medencéhez!

  - Jó - értettem vele egyet - Valóban nagyon meleg van, de már nem is süt annyira a nap, hogy zavaró legyen. Kuroo! - kiabáltam oda a fiúnak, ugyanis ő volt közelebb hozzánk. Ő felém nézett és megtörölte az arcát a pólójába - Nem megyünk le a medencéhez ezután?

  - De, lemehetünk - bólintott, majd Kenma felé nézett - Kenma!

  - Hm? - fordult felé a másodéves és látszott rajta, hogy eléggé ki van fáradva - Mi az, Kuroo?

  - Gyere le velünk a medencéhez - szólt a fekete hajú fiú, mire Kenma bólintott - Lev! - szólt oda az elsőévesnek is.

  - Hallottam és megyek! - mosolyodott el boldogan - [Név]-san! - sietett hozzám, én pedig felálltam a padról és felnéztem rá - Bocsi, hogy feléd ment a labda - kért elnézést - Máskor jobban figyelek, hogy ilyen ne történjen meg, amikor ütök.

  - Nincs belőle semmi baj - nyugattam meg és megsimogattam a karját - Edzés során ez bármikor és bárkivel előfordulhat. 

  - Oh, jó - biccentett - És mondd, néztél engem? - kérdezte csillogó tekintettel - Jó voltam?

  - Néztelek, igen - mosolyodtam el kedvesen - Nagyon ügyes voltál, csak Kenmaval gyakoroljatok majd többet, hogy jobban összehangolódjatok. Még kell csiszolni a leütéseken.

  - Lehet belőlem ász, igaz? - hajolt közelebb.

  - Ha küzdesz érte, akkor igen - mosolyodtam el kedvesen - Én hiszek benne, hogy sikerül. Tehetséges vagy, és ha sokat gyakorolsz, akkor sikerülhet.

  - Tőled hallani ezt a legjobb! - lépett közelebb és hirtelen megölelt. Teljesen le volt izzadva, de őszintén szólva annyira jól esett, hogy örül, hogy egyszerűen nem akartam és nem is tudtam volna eltolni magamtól - Olyan sokat jelent! - nevetett kedvesen.

  - Hé! Menj a saját csapatodhoz! - rúgta Ukai-san kicsit fenékbe térddel Levet.

  - De olyan jó itt lenni! - siránkozott Lev, miközben elengedett és lenézett az edzőnkre.