Szerda reggel Hitokaval mentem reggelizni és Daichiékkal. Hinataék még aludtak, így az unokatestvérem nem várta meg őket, hanem inkább eljött velünk. Elég korán elmentünk, így annyira durván sokan nem is voltak. Már ami kevésnek számít, hiszen rengetegen vagyunk a táborban...A reggeli nyugisan telt és eléggé jól is esett. Már most nagyon meleg volt, így amikor visszaértünk a szobába, bekentem magamat naptejjel és Hitokat is. Pihentünk kicsit, Levvel chateltem, majd indultunk is a reggeli edzésre, ahol csak mi voltunk harmadikosok. Amint eljött a kora reggeli edzés ideje, Hitokaval lesétáltunk a többiekkel. Lent az udvaron futottam össze Levvel, aki egy nagy ölelésessel köszöntött. Látszott rajta, hogy eléggé álmos, mégis nagyon aranyos volt így álmos fejjel és kócos hajjal. Habár tegnap eléggé maga alatt volt a történtek miatt, mostanra már sokkalta jobban van. A csarnokoknál elköszöntem tőle, majd Daichiékhoz és Kurooékhoz csatlakozva mentünk be a reggeli edzésre. Edzésen elég sokat beszélgettem Sachieval, míg a fiúk edzettek. Valóban jó érzés volt, hogy volt itt egy olyan lány ismerősöm, akit régebb óta is ismertem Hitokaékon kívül.
Edzést követően a szobánkba mentünk és amíg nem volt ebéd, addig Ukai-sanékkal beszélgettünk, ugyanis volt pár dolog, amit velünk, menedzserekkel meg szerettek volna beszélni. Mivel elhúzódott, ezért együtt mentünk enni, de az étkezdében már külön váltunk tőlük. Kicsit sokan voltak, így Hitokaval olyan helyet kerestünk, ahol ketten is elfértünk. Ekkor láttuk meg a Fukurodanis lányokat, Kaorit és Yukiet, akikhez oda tudtunk ülni. Kajálás közben Tobio odajött és kérdezte, hogy nem megyünk-e le majd ebéd után kicsivel a medencéhez. Már megkérdezett pár embert, akik igent mondtak, így mi is belementünk.- Így ni - kentem el az utolsó fehér foltot az arcomon, hogy biztosan ne égjek le - Egésznap nagy az UV sugárzás, szóval figyelünk kell, hogy ne égjünk le és elég vizet igyunk. Hitoka, akkor nem jössz? - kérdeztem az unokahúgomtól, akit annyira kikészített a meleg, hogy egy vizes ronggyal feküdt a hátán.
- Igen, menj csak - legyintett zavartan - Vigyél magaddal elég vizet.
- Viszek - biccentettem - A telefonomat nem viszem, mert szerintem szétrobban lent a melegben - húztam el a számat.
- Én szerintem alszom egy kicsit - ásította - Vigyázz majd, le ne égj.
- Vigyázok - bólintottam és magamhoz vettem a törölközőmet, ugyanis már fürdőruhában voltam, napszemüveggel a fejemen, és vízzel, a másik kezemben, valamint papucsban. A szobát elhagyva, már meg is pillantottam Tobiot és Hinatat a szobájuk előtt állva. Amikor kiléptem, akkor ők észrevettek engem és felém indultak.
- Mehetünk? - kérdeztem rá - Levék már lent vannak, mert előre mentek.
- Persze! Kenma megint nem akar fürdeni, pedig annyira jó idő van! - szólalt fel morcosan Hinata.
- Hát...inkább azt mondanám, hogy fullasztó meleg. De lehet, hogy Kuroonak sikerült őt lerangatnia - javítottam ki Hinatat, mégha igazából ő nem is gondolta így.
- Menjünk inkább - biccentett Tobio és mivel szabad volt a lift, ezért felhívtuk a mi szintünkre.
Nem kellett sokat várni, amíg feljött. A liftben állva beszélgetni kezdtünk és közben Hinataék ki is találták, hogy majd versenyezni fognak, ki tud gyorsabban úszni. Nem igen tudtam lebeszélni erről őket, ugyanis nagyon versengeni akartak. Végül, amikor leértünk az előtérbe, köszöntünk pár embernek és már mentünk is a medencéhez. Égetően meleg volt, de ez igazából egésznapos volt ma. És pont emiatt jól esett volna egy kis hűsítő, emiatt is választottuk ezt az időpontot arra, hogy medencézni menjünk. Ahogy haladtunk a medence felé, hallottuk, hogy szól a zene és páran már ott vannak a Nekomasokon kívül. Amikor a tornacsarnokok mögé értünk, akkor elmosolyodtam, ugyanis itt voltak azok, akiket nagyon imádtam és szerettem. Lev, Kuroo, Kenma a medence szélén voltak és Kuroo éppen beleugrott a vízbe. Oikawa, Iwiazumi és Sachie a medencében voltak, és a lány Oikawa hátán volt. Daichiék majd lassan jönnek le, mert még csinálnak valamit, de ők is itt lesznek. Bokuto és a barátnője egymást fröccskölték a vízben és nevettek. A napozóágyak felé néztem és akkor vettem észre, hogy Ushiwaka és a barátnője ott ülnek és beszélgetnek. Mivel le akartam pakolni, ezért odamentem a napozóágyakhoz és melléjük lepakoltam.
YOU ARE READING
Refrain Boy |Lev × Reader - Befejezett|
Fanfiction...együtt, az elsuhanó széllel, nem vagyunk képesek mindent a kezünkbe venni... ...egy barátság, mely két csapattal kezdődött. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, melyben közelebb kerültök egymáshoz. És egy fiú, aki a legfontosabb...