I Love You (L.N.⁴.)

4.rész

Én tényleg azt hittem ki fog akadni. De nem. Mostmár amúgy a barátnője vagyok. Még mindig nem tudom feldolgozni. A gyerek egy boldog családban nőhet fel.

-Lando.- szólok neki, miközben öltözik.

-Igen?- fordul felém és elkezd mosolyogni.

-A szüleidnek mikor mondjuk el?- kérdezem tőle félve.

-Következő nagydíjra jönnek ők is. Be is mutatlak nekik, és szépen lassan beadagoljuk neki hogy várandós vagy. Szerintem Flo fog a legjobban örülni. Imádja a gyerekeket. Mi lenne ha először én mennék hozzátok, vasárnap este elmegyünk, szerda délelőtt megyünk Japánba, és ott találkozol a családommal. Aztán eljössz hozzánk. És ha már ott vagyunk Monacóban akkor q nyaralómba szállunk meg arra pár napra.- ölel meg Lando hátulról, és elkezdi simogatni a pocakom.

-Benne vagyok. És akkor nem kell titkolnom. Egyébként februári baba lesz. - mosolyodom el, és megfogom Lando kezét. - Mehetünk?- kérdezi, én meg bólintok egyet.

___________________________________________
Lando második lett, Charles meg negyedik. Büszkeségeim. Már a repülőn ülünk, Monaco felé. Már sötét van, de így is gyönyörű a látvány. Lando itt alszik mellettem, de én nem tudok aludni. Nem tudom miért. Talán a túl sok gondolat.

-Kisasszony, 5 perc és leszállunk. - jön be egy nő. Bílintok egyet, és elkezdem ébreszteni Landot.

-Lando. Nemsoká ott vagyunk.- adok egy puszit az arcára.

-Jó, még egy perc.- fordít nekem hátat, és próbál vissza aludni. - Ne nézz miközben aludnék.- morogja, én meg megbököm.

-Ahj.. okeeee. Akkor kelek.- ül fel.

-Én is így gondoltam.- mosolygok, és már meg is kezdtük a landolást.

Nem is haza mentünk, hanem a nyaralójába. Nagyon nagy a nyaraló. Egy nagy családi ház. Hírtelen elképzeltem itt az életünk. Itt neveljük fel a gyerekeket. De ez a jövő zenéje.

-Na menjünk aludni én azt mondom.-motyogta Lando, majd elkezdett felhúzni az emeletre. Hamar el is aludtunk, mivel 11kor értünk ide. Na mindegy.

Reggel már a családomhoz indultunk, mivel ott reggelizünk. Most fognak találkozni először. Mármint látásra ismerik szerintem egymást, meg ugye Lando és Arthur is jóba vannak, csal anyu meg Lando nem ismerik egymást. No mindegy.

-Megjöttünk!- nyitok be a házba, és egyből anyát látom meg.

-Sziasztok. Pascale Leclerc vagyok. Hívj csak Pascale-nak.- mosolyog anya, és megöleli Landot.

-Lando Norris.- mosolyog a barátom.

-Szép kis család, mondhatom. Na igen. Lando, mi a véleményed hogy gyereked lesz?- kérdezi anya.

-Mindig is nagy családot akartam. Úgy mint nekem van. Négyen vagyunk testvérek. És már alig várom hogy a kezembe foghassam a picurt.- mosolyog Lando, majd átöleli a derekam, és egy puszit nyom a fejemre.

-Aranyosak vagytok.- jön le a lépcsőn Arthur.

-Szia bátyus.- megyek oda hozzá, és megölelem.

-Hiányoztál.- motyogja, majd elenged.

-Na reggelizünk?- kérdezte anya mosolyogva, és már mentünk is az ebédlőbe.

-Na és Lando, mibe reménykedsz. Fiú vagy kislány?- kérdezi Lorenzo. Igen, ő is itt van.

-Ami jön. Mármint így is úgy is szeretni fogom. Ha lány akkor igazi kis hercegnő lesz, ki lesz nyalva a segge, szépen mondva. Ha fiú, akkor meg autó versenyzőt nevelek belőle. - mosolyog Lando, és megfogja a combom.