Milliárdos szavak

1. Fejezet

Kedves Vanessa!

Ez már a sokadik levelem feléd, melybe leírhatom feléd irányuló vágyaim. Tudom jól, hogy erre sem fogsz válaszolni, de gondoltam attól még írhatok neked, hisz ha el sem olvasod úgyse fog zavarni a heti szinten érkező levelem.
Drága Vanessa! Olyan vagy lassan számomra, mint valami drog, bárhányszor látok rólad egy cikket, riportot vagy egy interjút szívem nagyot képes dobbani. Azt hihetnéd, örült vagyok pedig csak beléd estem, hisz tudod a szerelemnek nincs határa, és feléd főleg nincs. Minden porcikád elvarázsolt engemet, minden mozdulatod, hosszú szöke hajad fénye, és a gyönyörű tenger kék szemed, mintha ott látnám magam a sírban, mivel nem érhetek hozzád.
Nos, búcsút intek neked, mivel kifulladtak szavaim, de mindig tudnod kell lesz a világon egy valaki, aki mindennél és mindenkinél jobban fog szeretni.

A te csodálód,
Leander!

U.T.: Nézz jól körül a bálon, lehet hogy ott leszek.

Olvasom az újabb levelet " Leander" nevű személytől, de nem jövök rá most sem, hogy ki lehet az. Soha nem ismertem, ilyen nevű embert, de nagyon agasztani kezdet a bál, ami a 24 éves szülinapomra rendez apám. Nem akarom, hogy egy ilyen elrontsa a kedvemet az egészhez, mondjuk így sem volt túl sok hozzá. Apám azért találta ki ezt az egészet, hogy végre bejelentse, hogy át vehetem a cégét, amit alapból már nagyon vártam, csak ez a felhajtás ne lenne.

A levelet az asztalom fiókjába helyezem, a többi közé, ez már a 40.-dik. Nem tudom ki ez, de akarom tudni, kíváncsivá tesz ki is lehet, hisz olyan gyönyörű leveleket küld, van hogy verset is ír. Vajon tudni fogom ki ő?

Nagy sóhajtással felkelek a székből és a szekrényemből előveszek egy pizsomát és a fürdömbe indulok, ott letusolok, majd az ágyamba vetve magam agyalni kezdek, végül elalszom.

Másnap:

A szüleimmel és húgommal Rose-al reggelizzünk.

- Vanessám!- Szólít meg apám.- Holnaptól 24 leszel és itt lesz az ideje átvenned teljesen a cégemet. A holnapi bál mindenkinek nagyon fontos lesz.- Közli.- Tudom, hogy nagyon tiszta szívvel fogod vezetni a céget, és nagyon büszke vagyok rád, és nem csak úgy mint lányomként,  hanem mint emberként.- Mosolyog rám.

- Köszönöm!- Küldök felé egy tisztelet tudott őszínte mosolyt.

- Apa!- Szólítja meg a húgom apánkat.- Kérdezhetek valamit?

- Persze.- Bólint apánk.

- Múszáj nekem is a céghez csatlakoznom, amint elvégzem a közép sulit?- Nézz apánkra félve.

- Nem múszáj. Persze, ha jó indokod van rá, hogy miért nem.- Válaszolja.

- Hát én, inkább a joggi pálya érdekelne.- Mondja félve Rose, és a földet kezdi pásztázni.

-Nos látod ez egy jó ok.- Mosolyog az apánk, és felváltva nézz rá és rám.- Büszke vagyok rátok.

Apámat mindig is imádtam, hisz soha nem volt olyan, hogy ne támogatott volna engem vagy a húgomat. Anyánk is hozzá hasonló, de őa csendesebb tag, de örökké megtanította nekünk, hogy mit kell tennünk és mit kell mikor mondanunk. Szerencsésnek érzem magam ebben a családban és tudom, hogy sokan nem rendelkezhetnek ilyennel, és ezért mégszerencsésebbnek érzem magam.

A napom további részét készülödessel töltöttem a holnapra. Nagyon izgatott lettem, hogy vajon tudni fogom-e, hogy ki az a " Leander".