-sziasztok fiúk-mosolygott a lány aki az ajtóban állt. Damon és Stefan sokkoltan állt az ajtóban-mi az, ennyi év után be sem engedtek?
-nem, nem, nem-kezdte el sokkoltan Damon-lehetetlen. Hiszen te meghaltál.
-mint látod élek és virulok-harapott b...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
A szájáról mostam le a vért amíg ő sírt és hajtogatta, hogy nem akarta. Nem szoktam tényleg az emberek érzéseit előtérbe helyezni, de az ő esete valahogy összeszorította a szívem. Amint sikerült az arcát megszabadítanom a vértől.
- Bonnie utál, utál engem - lihegett a sok sírástól.
- dehogy utál, csak sokkot kapott ahogyan mi is - ráztam a fejem és törölgettem a száját.
- mi lesz Mattel? Mit, mit mondjak majd Mattnek? - nézett a plafonra sírva. A szívem szakad meg érte, nem tudja, hogy mi történt vele.
- egyszerre csak egy dologgal foglalkozz - fordítottam magam felé - gyere mossuk le a vért - téptem le még papírtörlőt.
- én egy gyilkos vagyok, szörnyeteg lettem - mosta erőszakosan a kezeit.
- figyelj az érzelmeid most az érzelmei táncot járnak, ez is az átalakulás része és normális dolog - ráztam a fejem.
- és ez, ez történik az arcommal. Miért történik ez? Ez borzalmas - temette a kezébe az arcát hisztérikusan.
- hé nézz rám, nézd az arcom - mikor rám nézett akkor megmutattam neki, hogy az én arcom is elváltozik - látod? - kérdeztem mire bólogatott - ez normális, elhiszem, hogy meg vagy ijedve mert ez nem normális, igen tudom. De ha elönt ez a hullám csak gondolj arra, hogy milyen erős vagy jó? Mellettem senki nem volt ott mikor ez történt, hogy segítsen, neked itt vannak a barátaid, nekem magamtól kellett ezt elsajátítanom. Túl fogod élni. Vegyél nagy levegőt - néztem a szemeibe mire nagy levegőt vett és megnyugodott.
- miért tette ezt velem Katherine? - nézett a szemembe. Nagyot sóhajtottam a válasz adás előtt.
- nem tudom - ráztam a fejem - a nővérem csak egy ribanc. Bárcsak tudnám. Figyelj, megígérem neked, hogy nem hagyom, hogy bármi bajod essen - mosolyogtam rá bíztatóan. Bólintva ölelt meg és kezdett megint sírni.
- neked is ilyen volt? Ilyen volt az első? - tolt el magától.
- rosszabb, én egy egész falut öltem meg, és egyből kikapcsoltam az érzelmeim, hogy ne érezzek bűntudatot - néztem a plafont - szóval te jobban jártál, nem volt senki ott, hogy elmondjam mi történik a nővérem csak arra bíztatott, hogy öljek - húztam el a számat.
Pár percig még csak beszélgettünk mikor bejött Stefan, hogy Caroline állapotáról érdeklődjön. Elena és Stefan vették át a vigasztalását, hisz ők jobban ismerik mint én. Én addig elmentem a házukba, hogy igyak valamit mert most szükségem volt rá.
