I Hate You Because I Love You | Luke Hemmings |

3.Fejezet / A vacsora /

* Luke szemszöge *

A délután nyugodtan telt.Abs a harmadik film felénél elaludt a mellkasomon.Kezemmel szorosan öleltem magamhoz s közben hátát símogattam.Még senkivel se törődtem úgy,mint vele.Olyan aranyosan aludt,muszáj volt néznem.Már egy ideje bámultam,amikor megszólalt.

- Ne bámulj! - hangja rekedtes volt.

- Azt csinálok amit akarok drágám. - nevettem. - Nehéz eset vagy White. - mondtam.

- Tudom,Hemmings. - kacsintott.Még mindig a mellkasomon feküdt.Azt hittem,hogy leordítja a fejem,hogy mit képzelek magamról,de nem.Csendben néztük a tv-t,amíg valaki nem kopogott az ajtón.

- Gyere. - szóltam.

- Sziasztok! - mosolygott - Kész a vacsora. - mondta Ben,majd elhagyta a szobám.

- Gyere drágám,jelenésünk van. - kacsintottam.

- Ugh,nem vagyok a drágád. - közölte szemforgatva.Imádom húzni az agyát.

- Ahogy gondolod,drágám. - mosolyogtam.Kezünket összekulcsoltam és elindultunk a konyhába.

* Abby szemszöge *

Luke-val és a családjával fogok vacsorázni és hát kicsit feszengek.Mikor leérünk mindenki minket figyel.Luke-ra nézek,aki szintén rám néz.

- Szóval ő itt Abs,vagyis Abigel csak én Abs-nek hívom.- kezdte Luke. - Padtársak vagyunk a suliba.Abs egy nagyon rossz kislány,az egyik bajkeverő a sok közül.Mit hagytam ki?Ja igen,CSAK barátok vagyunk. - mondta Luke.Kösz Hemmings,hogy leégettél a családod előtt.Elvégre az első benyomás semmit se jelent.Luke apukája mutatkozott be először majd a két bátyja.A vacsora nagyon finom volt,főleg h Angelina nem igazán szokott főzni.Elmondása szerint "nincs rá ideje".Nem gondoltam volna,hogy ilyen jól fogom érezni magam,de a vacsora közepén felmerült egy kérdés amit igyekeztem elkerülni.

- Mivel foglalkoznak a szüleid Abigel? - kérdezte Liz nagy mosollyal az arcán.A villa kiesett a kezemből,éreztem a torkomba a csomót.Mindenki várta a válaszom és nem tudtam,hogy mit mondjak.

- A szüleim,nos ők izé hát,meghaltak. - szinte már suttogtam. Luke melettem majdnem kiköpte a szájába lévő ételt.

- Abigel,drágám én annyira sajnálom. - sajnálkozott Liz.

- Semmi baj,nem tudhattad. - arcomra egy halvány mosolyt eröltettem bíztatásként. - Nem gond ha én most... - be sem fejeztem a kérdést Liz megértően bólintott.Felálltam,majd elindultam Luke szobájába.Mire felértem a könnyek már patakokban folytak az arcomon.Tudom,hogy már 2 éve nincsennek velem,de ők a szüleim voltak.Szükségem van rájuk bárki bármit mond.A falnak dőlve zokogtam a földön.Nem tudom mióta sírhattam,de Luke aggódó tekintetével találtam szembe magam.

* Luke szemszöge *

Éppem jóízűen falatoztam,mikor anya Abs szüleiről kérdezősködött.Ahogy láttam Abs nem tudta,hogy mit mondjon,de végül megszólalt.

- A szüleim,nos ők izé hát,meghaltak. - mondta amilyem halkan csak tudta.Majdnem kiköptem a vacsorámat a számból.Abs-re néztem,akinek arca sápadt volt és már majdnem sírt.Megköszönte a vacsorát,majd elment gondolom a szobámba.

- Luke te tudtad? - kérdezte anyám kissebb sokkba.

- Nem. - mondtam.Felálltam,majd Abs után mentem.A szobám falának dőlve sírt a földön.Még sose láttam ilyen sebezhetőnek,máskor olyan vad és erélyes.Fejét felkapta érkezésemre,majd még jobban kezdett sírni.

- Jézusom,Abs nyugi! - siettem hozzá.Olyan szorosan öleltem,amennyire csak lehetett.Fejét szorosan mellkasomba nyomta.Ilyenkor olyan aranyos,hogy azt nem lehez szavakba önteni.Gyorsan felkaptam Abby-t és odasétáltam vele az ágyam széléhez.Abs az ölembe ült.A feje mostmár a vállamon pihent.Ez a második alkalom,hogy hagytam egy lányt,hogy a vállamon sírja ki magát.A lefurább,hogy ez a lány mind a kétszer Abs volt.Zihálása kis idő után szuszogássá alakult át,elaludt.Óvatosan lefektettem az ágyra,majd betakartam.Gyorsan elmentem zuhanyozni és én is csatlakoztam hozzá.