Fel a kezekkel, aki lány, és annak ellenére, hogy kicsiként nem engedték neki, ő mégis autókkal és motorokkal szeretett játszani! Azok, akik imádták a gyorsaságot, a versenyzést, a száguldást, a veszélyt és az adrenalinlöketet, amit egy jól megérdem...
Vajon mennyien neveztek ma? Miközben ezen töprengtem, lehajtottam a szemellenzős tükröt, de csak saját, tuss mihúzott, kissé véreres szeme nézett vissza rám.
A szokásos régi benzinkút és a szellem országhatár volt évtizedek óta a megszokott ,,pálya", és most kivételesen a találkozó pár kilométerrel arrébb tették a szervezők, eddig ismeretlen okok miatt. A benzinkút annak ellenére, hogy rég óta elhagyatott, a versenyekre mindig felszerelik neonokkal, mindenféle fényekkel, hangszórókat hoznak, piát, ilyenkor pedig ismét kis életet lehelnek belé.
A parkolókban a világ mindenféle verseny-drift-autója megtalálható. Vannak, akik csak flexelni járnak ide a kocsijukkal, vannak, akik versenyeznek is velük, és vannak, akik csak a vibe miatt kerülnek ide. Őket általában külön megjelelölik, hogy tisztán lehessen látni, ki miért van itt. Engem már nem szoktak ilyenekkel nyaggatni, ugyanis én itt törzsvendégnek számítok, ám ez ebben az esetben nem jár túl sok kivétellel...kivéve persze ezt. Nagyon igyekeznek nem korruptak lenni, így a szervezők és a stuff néhány periódusonként változik, meg persze ez az egész nem túl legális, főleg a folyamatos sebességsértések miatt, így általában mindenki kamunevekkel indul. Így lettem én Lily. Igen, Y-al, mert Angliaszerte több százezer Lily van, így míg Tatai Maja már kevesebb... Főleg félig magyar, félig brit versenyzők közül...
Éppen hajamat babráltam, amikor hangos dudálás hallatszódott a parkoló másik végéből, majd kialudtak a fények és elhalt a zene. Nem értette senki se mi történik, amíg....
Három színes valami jelent meg a messzi láthatáron. Baromi gyorsan közeledtek, majd mikor 50m-es körzetbe értek lelassítottak, és a három kivilágított kocsi nyikorgó kerekekkel kezdett körözni. A körözésből lassan fánkozás lett. Ahogy a három autó párhuzamosan mozgott leesett: megjött a japán trió. A tömeg őrjöngött, én csak a szemeim forgattam. Amikor végre befejezték a parádéjukat a három kocsi elindult a parkolóhoz, a mostanra hatalmas rajongói tömegükkel.
Magamban füstölögtem, amikor a telefonom rezegni kezdett egy üzenettel Henry-től.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Végül az motorháztetőmön ülve vártam, amíg Henry és a másik négy haverja (akik mellesleg oda-vissza voltak az egésztől; ez tisztán látszott) közeledett felém.
-Srácok, Lily. Lily, ők itt Oli, Nave, Gio és Pete!-mutatott be egymásnak Henry. Az álnevemet használta, így védve engem is. A srácokkal egyébként egész gyorsan megtaláltam a közös hangot, bár a neveiket nem teljesen tudtam megjegyezni (ritkarossz a névmemóriám...).
-Láttad a japánok belépőjét?-kérdezte Henry halkabban.-Lehet fel kell kötnöd majd a nyúlcipőt...
-Egy belépő miatt még nem nyernek versenyt.-vontam meg a vállam.
-Ezt vegyem fenyegetésnek?-kérdezte egy brutál mély hangú valaki erős akcentussal mögöllünk. Henryvel egyszerre fordultunk a hang irányába. Egy magas, vékony, fekete bőrdzsekis srác nézett ránk vissza, szájával egy rágóbuborékot pukkasztva ki. Fején fekete hajzuhataga egy része laza konytba volt kötve, de néhány tincse kilógott belőle.
