Reménytelen szerelem/Taekook/ Befejezett

18.rész

Taehyung szemszögéből:
-szia
Veszem fel a telefont Hobinak
-Szia el tűntél minden rendben?
-Minden rendben
Adok rövid választ
-Ennek örülök figyelj beszélnünk kéne
Mondta
-Most nem érek rá annyira megyek haza mert nagyon fáj a lábam
-selytettem holnap jössz suliba?
-Nem hiszem
-Akkor holnap délután össze futunk?nem erőltetném ennyire ha nem lenne fontos
-Jó akkor holnap össze futunk
-Jó legyen ott ahol elsőnek randiztunk
-Rendben
Miután le tettem a telefont anyu már ott is volt értem elégé le szidott hogy nem tudok vigyázni magamra de mindegy ennyi talán ki jár nekem főleg amit mostanában művelek le kéne tennem Jungkookrol mát nem mintha akarnék tőle valamit Hobi miatt de az az igazság hogy mindig fel kavar olyan gyorsan lázba tud hozni egy mosolyával is amire Hobi soha nem lesz képes

Másnap délután el sétáltam az erdős részre ahol Hobival elsőnek randiztunk be másztam a bokrok közzé de most nem volt olyan szépen ki dolgozva a hely mint régen kopár volt és üres ami valamiért a szívemben is ürességet okozott bár tuti haragszik rám szóval nem várok el semmit tőle
-Bocsánat hogy késtem
Hallom meg a hangját magam mögött
-Semmi gond
Mosolygok rá
-ohmmm figyelj rövid leszek mert gondolom nem vagy annyira jól
-Hát....
-hallgas végig
Vág közbe
-Taehyung tudod hogy én nagyon szeretlek téged és nagyon régóta tetszel nekem
-Én is szeretlek
-Nem Tae nem szeretsz engem
Mi?miket beszél?
-Tudom hogy tetszik neked Jungkook
Erre nem tudtam őszintén mondani semmit a szavak a torkomban ragadtak
-Azt is tudom hogy a nővéred barátja de én nem ítélkezem fölötted de azt is tudom hogy így nem lehet köztetek semmi de én így nem akarok veled kapcsolatban lenni hogy van egy harmadik ember is egy olyan ember aki bármikor el tudja nyerni a szíved
-Ez nem igaz
-De igaz Tae nem kell le tagadnod
Itt könnyek szöktek a szemembe úgy érzem hogy nagyon át vertem őt
-Ne sírj Tae én nem haragszom rád
-Én és Jungkook csókolóztunk
Mondom ki hírtelen magam sem tudom miért de ez így ki jött
Hobi csak bámult egy pár másodpercig
-Értem
-Sajnálom
Hajtom le a fejem
-Nem kell mi egyszerűen nem illunk egymáshoz bár nem kellet volna ettől megcsalnod
-Hobi kérlek próbáljuk meg újra én esküszöm más lesz jóvá teszem
-Nem kell Tae
Fogja meg Hobi a kezem
-Én még mindig szeretlek de ez így nem fog menni te is tudod nem lehetsz egy olyan kapcsolatba amiben nem szereted a másikat én nem hiszem hogy egyáltalán nem szeretsz de nem annyira sőt közel sem annyira mint én téged igazam van?
Kérdezi
-En csak bólintok egyet
-Nah ugye bármi történik én itt leszek neked de csak barát ként így jó lesz?
Mosolyog rám
Hogy tud ilyen erős lenni?
-Rendben
Mondom majd veszek egy nagy levegőt hogy vissza nyeljem a sírást
-Szeretlek
Add egy puszit a homlokomra
Majd meg fordul és el sétál olyan mintha soha nem érne ki a bokrokbol lassított felvételben láttam az egészet
-Holnap tali a suliban
Fordul vissza mosolyogva
-Holnap tali
Mondom halvány mosolyal
Hogy tud ilyen gyorsan máris barát üzemmodban lenni?
Én is el indultam haza lassan
Ezt úgy is én rontottam el úgy jöttem össze vele hogy semmit nem éreztem íránta és csak magamra akartam erőltettni hogy szeresem őt
A könnyek le folytak az arcomon séta közben egyre szaporábban nem érdemlem meg hogy szeressenek
Le ültem a padra az utcánk sarkára össze szedni magam mert anyu nem láthat így
A kezem az arcom elé teszem és próbálom le törölni a könnyeim mikor valaki le ül mellém jobbra nézzek és Jungkook ül mellettem mit keres ez itt?miért kell mindig ott lennie ahol nekem?
-Miért sírsz?
Kérdezi
-Most szakítottunk Hobival éppen
Mondom magam elé nézve
-Ohh sajnálom de miért?
-Hát ez elég bonyolult
-Nem vagyok olyan hülye hogy ne tudjam fel fogni
Mosolyog rám
-Miattad
Mondom ki gyorsan
-Miattam?
Nevet
-Hát igen Hobi észre vette hogy tetszel nekem
-Mázlista egy Alfa vagyok
-Miért?
-Mert pont én tetszem neked
Nevet
Erre nem mondtam semmit nem is tudom mit mondhatnék
-Sajnálom Tae egy kis idő és jobban fogod érezni magad csak hagyj időt magadnak
-Tudom
-Bár én nem hagytam volna el a világ gyönyörűbb omegájat
-Nem a nővéremnek kéne ilyeneket mondanod?
Nevetek
-De,de most neked mondom
-Jungkook nem kell meg vigasztalnod
Mondom neki
-De én úgy érzem hogy igen
Csúszik közelebb
-Tényleg gyönyörű vagy Tae és mindennél többet érsz akármennyire is nem így gondolod most az érzéseket nem lehet befolyásolni és egyébként is fiatalok vagyunk követünk el hibákat nem?
Mosolyog
-Gondolom
-Majd én vigyázzok rád
-Köszönöm
Ekkor Jungkook közelebb hajol hozzám és össze ér a szánk annyira lázba hoz mit művelek már megint?
Jungkook kérdő szemmel bámul rám egy kicsit de ő sem bír magával látszólag mert elég hamar meg csókol annyira jó érzés ilyen közel lenni hozzá de most szakítottam Hobival az istenit de nem lennék képes el lökni magamtól ahogy óvatosan fogja a derekam és óvatosan csókol olyan megnyugtato
Mi történik velem/velünk?