𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟑𝟓.

ELJÖTT AZ ELSŐ FELELÉS NAPJA. És tényleg volt egy női megérzésem azzal kapcsolatban, hogy rám is sor fog kerülni. Ugyanis tényleg feleltem én is.

- Kíváncsi vagyok ez hogyan fog menni - fújta ki magát mellettem Luca. - Sorsolás vagy ilyesmi? - gondolkozott.

- Valamit tuti kitalált, annyira ismerem már - mondtam.

- És mesélj csak, milyen volt a tegnapi bemutató? - érdeklődött aztán.

- Egyszerűen remek! - bólintottam. - Az előadás is nagyon jó volt, a színészek is nagyon rendesek - meséltem. - De mi Hasival hamarabb eljöttünk, tekintve, hogy ugye mindegyikünknek van első órája, ráadásul együtt, de ennek ellenére is talán csak négy és fél órát aludtam.

- Most tényleg az összes anyagot kell tudni? - kérdezte előttünk Zsombor.

- Ezt majd csak azután fogjuk megtudni, ha lefelelt valaki - vontam meg a vállaimat. Mind a hárman rám néztek. - Nem, ilyet nem játszunk - ráztam a fejemet. - Nem én leszek az első felelő! - nevettem.

- Na, veled tuti rendes lesz - bizonygatta Luca.

- Épp ez a probléma. Emiatt nem nekem kéne kezdenem. Látszódni fog a többieknél, ha máshogyan osztályoz - sóhajtottam.

- Szép jó reggelt mindenkinek! - hallatszódott, így azonnal síri csend is keletkezett a teremben. Ilyen még talán sosem volt, ez pedig Hasinak is feltűnt. - Mi ez a hirtelen csend? - pakolgatta a cuccait az asztalnál. - Csak nem be vannak rezelve a feleléstől? - Halvány mosollyal az arcán dőlt neki az asztalnak, aztán karba vágta a kezeit. - Tekintve, hogy ez lesz az első, annyira nem leszek még szigorú. Lehet önként jelentkezni elsőnek. - Csenge és Luca ismét rám nézett. Nemlegesen megráztam a fejemet. - Önként jelentkező a bátorsága miatt máris közepesről indul - tette hozzá. Ez a mondat kicsit fellelkesítette az osztályt, halk beszélgetés vette kezdetét, aztán ketten feltették a kezüket. - Melyikük legyen az első? - kérdezte.

- Dino, menj nyugodtan - mondta aztán Balázs fentről, így Dino el is indult az előttünk ülő sorból. Hasi idő közben valami cetliket terített szét az asztalon.

- Ez lehet hasonlíthat kicsit az érettségi szóbelijére - ecsetelte. - Húzzon két cetlit, arról a két témáról fog beszélni, ami rajtuk van.

- Jaj, ne, annyira féltem a szóbelitől - motyogta mellettem Luca. - Hasi ne okozzon nekem traumát.

- Nem fog - suttogtam vissza neki.

- Schiller, Ármány és szerelem. Valamint Petőfi Sándor - olvasta fel őket Dino.

- Ahj, ezek jó témák - ráztam a fejemet. - Én is szívesen húztam volna őket.

- Rendben, kezdje azzal, amivel szeretné. A végén úgyis kérdezni fogom, de lehet közbe is fogok vágni, hogyha valamit nem érzek annyira pontosnak. - Dino megállt az asztal mellett, Hasi pedig leült a tanári székbe.

Dino neki is látott először a német dráma elemzésének. Figyelmesen hallgattam, ahogyan nagyjából az osztály többi része is, de hátul szokásosan megindult a halk beszéd, ami miatt folyamatosan forgattam a szemeimet, főleg akkor, mikor felröhögtek valamin, kicsit sem zavartatva magukat.

- Ügyes, hogy próbál mindenbe belemenni és hoz példákat a műből - bólogatott mellettem Csenge.

- Legalább tényleg őszinte volt azzal kapcsolatban, hogy elolvasta. Egyébként tényleg nem rossz. A vége kicsit valóban Rómeó és Júlia, de tényleg jó. Erről szívesen beszéltem volna, de gondolom nem mondhatjuk ugyanazt - húztam el a számat. - Meg már amúgy sem tudnék mit hozzátenni, ha Dino ilyen részletesen beszél róla.