Cirkusz

~3~

Miután Lucy sikeresen rávette Xaviert, hogy adjon egy esélyt megmutatta tüzetesebben a cirkuszt, az állatoknál kezdtünk, mivel a sátor akkor még csak félig volt készen. A szép és tiszta ketreceken keresztül sokféle élőlényt láttam: pávákat, elefántot, lovakat, farkasokat, tigriseket és oroszlánokat, köztük a "királyt" Leót, és még sok más állatot. Ő már 15 éve, hogy fellép a cirkusszal, ami egy nagy számnak számít, mivel az oroszlánok átlagosan 20 évet élnek, és a betanításuk eltart akár 5 évig is. A büszke oroszlán, mintha tudná mekkora szám, elégedetten nyújtózott el a privát ketrecében, és egy nagyot ásítva kimutatta a már sárguló fogait is, de nem csak ezek voltak ám az öregedésének jele: sörényében csillogtak a kósza ősz szálak, ahogy a nap megvilágította.

- Milyen szépen néz ki a korához képest, ha nem mondtad volna meg, mennyire idős és simán mondtam volna 5 évvel kevesebbet.

- Nos igen, a nagyúr nem öregszik kívűlről, de belülről már érződik, hogy kezd berozsdásodni. - az oroszlán, mintha meghallotta volna, megsértődve felállt és bement a kuckójába.

- Úha! Megsértetted!

- Nos, az igazság sokszor fáj... sajnos Leónak fel kell fognia, hogy ez az utolsó éve, és utána nyugdíjaznunk kell őt. Damon már így is hagyott neki két évet.

- Valóban? Miért?

- Áh, nagyon hozzá nőtt a szívéhez, persze ezt soha senkinek nem mondaná el, ő a kedvenc állata, de nem is csodálom! Azóta a cirkusz tagja, amióta Damon is. Számára mindig is a cirkusz része volt az öregfiú... persze nekünk is nagy kedvencünk lett és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek hiányozni fog, de ez lesz a legjobb. Ő már túl idős a szerepléshez, nem árt neki is egy kis pihenés a távozás előtt...

Még egy utolsó pillantást vetettem az oroszlán két mellső lábára, ami kikandikált a kuckóból, majd tovább mentünk egy U alakba rakott 3 ketrechez, ahol a majomfélék voltak. Bementem az alakzat közepébe, hogy jobb szögből nézhessem meg, az ugráló és felbozdult majmokat.

- Ezek is fellépnek, vagy csak látványosság?

- Fellépnek. Be vannak tanítva különböző.... - itt megakadt, de én csak a szélnek tudtam ítélni ezt, mivel épp akkor erősödött fel. Igaz, hogy a ketrecek nagyjából kivédték a szelet, de még így is meglibbentette a hajamat. Össze rezzenve fordultam meg, hogy lássam, mi a baj, de csak azt láttam, hogy Lucy nekem háttal van, Xavier pedig előtte áll és a vállára tette a kezét. - Lucy...

- Minden rendben van! Lucy, menj és mosakodj meg, szedd rendbe magad! Én addig maradok Valery-vel.

Lucy kicsit vonakodva, de engedelmeskedett. Sietve elment, nem mutatta az arcát.

- Nem hiszem, hogy minden rendben van...

- Valery, elég. Ismerem őt, nem ez az első.

- Nem lenne jobb, ha lepihenne, és ma nem lépne fel?

- Nem, fel fog lépni, addig rendbe jön.

- És ha akkor lesz rosszul mikor fellép?

- Nem fog rosszul lenni, kap gyógyszert. Na, de mintha lett volna egy kérdésed Lucyhoz, mielőtt rosszul lett volna. Nekem nyugodtan fel teheted.

- Oh, csak azt kérdeztem hogy ezek a majmok fellépnek-e, vagy csak látványosság.

- Fellépnek. Velem szoktak általában fellépni. Az emberek szeretik, ha a varázslataimba belevonom őket, így duplán.... - nagyot szippantott a levegőből, és mintha csillant volna valami a szemében.- Szórakoztató.... Menjünk. Hamarosan jön Damon. - Xavier arrább lépett, és maga elé invitált. Damon említésére zakatoló szívvel indultam meg a sátor felé, amit idő közben sikeresen felállítottak. A hatalmas piros-fehér sátor körül több, kisebb sátor is csatlakozott, amit egy folyosóval köttek össze. Épp az egyik ilyen kisebb sátort állították fel, amikor elmentünk mellette. A felállítás menetét, egy 40 év körüli nő vezette, vörös haját igazgatva adta ki az utasításokat. Őt nézve haladtam előre, valamiért olyan furcsa volt. Már majdnem elmentünk mellette, amikor észrevette hogy nézem, és összevont szemöldökkel nézett vissza rám, én gyorsan elkaptam a fejemet és az épület felé nézve mentem tovább, de végig éreztem a tekintetét a hátamon.