Sötét Mesék Akták (I.?)

Szúrós banda II.

II.

Vannak bizonyos dolgok, amiket egy könyvtárosnak muszáj megtennie a szakmájában. Dolgok, amik örökké hatással lehetnek rá, a családjára, a mentális egészségére és mindenre, amit addig a világról hitt. Olyan dolgok, amik által az addig ismert világ megszűnik létezni és egy új, furcsább és veszélyesebb lép a helyébe. A sünökkel való találkozás pedig szintén egy ilyen, ha nem a legesleg ilyenebb. Alexander éppen egy almát majszolt és az aktát fürkészte, miközben a liftet várták, Hari pedig nagy erőkkel azon volt, hogy egy ismerősét elérje telefonon, aki megkönnyítheti a dolgukat.

- Sosem értettem tudod... - vallotta be a férfi két harapás között – Minek nekik a részeg emberek emlékei?

- Olyanok, mint a garabonciások, üzletelnek velük. – felelte partnere.

- Persze, azt tudom, de amivel nem üzletelnek, az mire van nekik?

- Hm... lehet, hogy nagy gyűjtők. – gondolkozott hangosan.

- Lehet. Szerinted ez a ruha megfelel? – tárta ki karjait a férfi, hogy párja jobban szemügyre vehesse. Barna szövet nadrág, homoksárga ing, sötét mellénnyel és mindennek tetején egy vékony, hosszú, szürke, csuklyás pulóver.

- Szerintem tökéletes. – lépett előre, hogy megigazítsa férje gallérját, majd pusztán szemeivel és feje hátra biccentésével jelzett kedvesének, hogy hajoljon le hozzá. Mindig ezt csinálta, hogy a másfél fej szintkülönbséget kiegyenlíttesse vele. Alexander lejjebb hajolt, Hari pedig egy szapora puszit nyomott a férfi orrára, akinek erre felcsillantak zöldes szemei. Egy nagy medvebocs, aki csakis az övé, gondolta Hari.

A lift az ő emeletük számát jelezte ki, majd egy csöngettyű hangjának kíséretében kinyílt az ajtaja. Hatalmas lelkierőre volt szükségük, hogy egyikük se nevessen fel hangosan, mikor a liftben állva nem mást pillantottak meg, mint Lord L'ioran-t, aki szokásos pökhendiségével emelte fel orrát a plafonig, ahogy meglátta őket.

- Barovich... Kallistar... - húzta szája szélét.

- L'ioran! – vigyorgott rá Alex és csak, hogy tovább húzza az idősebb férfi agyát, ahogy beléptek a liftbe egyik karjával átkarolta a vállát, teljesen figyelmen kívül hagyva ezzel a férfi általános kijelentését, miszerint senki ne nyúljon hozzá a kezein túl.

- Olyan jó látni magát! – vigyorgott teli fogsorral a fiatal férfi és párjára kacsintott, aki nehezen ugyan, de tartotta magában a kitörni kívánó nevetést.

- Csakugyan? – fintorgott a férfi – Nos örömmel mondom, az érzés NEM kölcsönös Barovich...

- Áh, maga kópé! Vicces gyerek vagy te L'ioran! Na figyelj már, az a helyzet, hogy igazán kisegíthetnél minket, hogy hol is láttad egészen pontosan azt a sünt, ami ellopta az emlékeidet, mit szólsz?

A Lord egyszeriben lesápadt, szemei lassan elkerekedtek, ábrázata roppant hamar egy meglepett mókuséra kezdett hasonlítani.

- M-már megbocsásson, de...

- Jaj, ne aggódjon, nálunk jó helyen van a kis titka. – szállt be Hari is a beszélgetésbe – Nincs abban semmi szégyen, ha néha lecsúszik az embernek egy-két... - nyitotta ki az aktát, majd megkereste a sort, ahol a bevitt alkohol mennyiségről volt szó.

- Khm pardon... - köszörülte meg torkát – Akarom mondani húsz Hubi.

- Meg konyak.

- Ó, tényleg, meg a konyak! Mit is írtak, melyik kocsma is volt...

- Szerintem bordély volt drágám. – felelte Alex, miközben állát a férfi vállára helyezte – Ki gondolta, hogy maga ilyen kis kópé tud lenni Lordom?!