Mielőtt Elveszítettelek

1.Fejezet-Kaprun

"Mikor visszatérek remélem folytathatjuk kérdések nélkül,remélem ha újra zenélni fogok már nem csak kényszerből.
Remélem ha visszatérek Budapestre boldog leszek." -2024

2018. 04.06.

Kitti mellettem billegett a székkel koncentrálva a matek tanárnő mondanivalójára a függvényekről,arra kényszerítve hogy legalább csak tegyek úgy mint aki szintén figyel. A termet átjárta a hideg szél,ami a bukóra nyitott ablakon keresztül süvített be. Nem volt valami szép időnk,borús, és komor volt,de ennek is megvan a szépsége.
A tanárnőt nem érdekelte ha telefonoztunk,legalább is én ezt tapasztaltam az elmúlt 7 hónapban. Mindig azt mondta hogy a mi bajunk ha nem figyelünk,sosem vette el tőlünk bármennyire is hevesen nyomkodtuk,még tőlem se,pedig sokszor csak ezt látta belőlem. Biztos azt gondolta a szerelmemnek írok,vagy valamelyik barátnőmmel pletykálok,pedig nem is vagyok pletykás,és még csak barátom sincs.
Zene szövegeket írtam minden ilyen alkalommal és néha elvétve írtam egy-egy üzenetet Atinak hogy éppen miért késik.
A válasz sokszor az volt hogy elaludt mert sokáig vágott videót,vagy elnézte mikor jön a busz.

Serény írogatásaim Kitti hátraborulása szakította meg.
-Kell neked állandóan izegni-mozogni!-Segítettem fel.
Az osztály csendben maradt,kínosan megfagyott a levegő,majd folytatódott az óra mintha mi sem történt volna. A koppanás hangja kiverte a fejemből az ihletet így egy kicsit "pihentem"
-Annyira nem divat ez az indie rock zene,szerinted hogy szerzel magadnak zenekart? Ne érts félre,tehetséges vagy,a hangod is szép de az osztályba Attilán kívűl nem ismerek senkit aki ilyen művész.-Suttogta Kitti.
-Nem is kell hogy az osztályból legyen. Meg amúgy is 16 leszek távol van az még hogy fellépjek zenekarral
-Mit csinálsz suli után?-Kezdett újra billegni Kitti.
-Nem tudom még. Hány óránk van?-Kérdeztem vissza.
-A 7. Elmarad így ez az utolsó.
-Akkor áthívom Attilát.-Vontam vállat.
-Lesz ma egy buli ,Viki ma nem jön szóval odaadja neked az igazolványát.-Hívott el kikapcsolódni kedves barátnőm,aki szerintem már most alkohol és máj problémákkal küzd.
-Az kéne még!-Nevettem fel hangosan.
-Ja bocsi elfelejtettem hogy te ilyen "proli helyekre" nem jársz-mutatott idézőjelet az ujjával Kitti. -Jól van mondjuk a Dürer kert meg a Pontoon se szar.-Nevette el magát.

A csengő megszólalt,a diákok fejvesztve menekültek,mintha valami kergetné őket. Kitti még pakolt,de intett nekem hogy ne várjam meg. Küldtem is neki egy puszit,majd ahogy lesétáltam a lépcsőn már csörgettem is Attilát,meglepetésemre nem vette fel,be se jött ma. Integettem a portásnak és elkezdtem sétálni a buszmegállóba. Ha nem lettem volna hulla fáradt,sétáltam volna,de nem szerettem volna elázni másrészt pedig úgy néztem volna ki mint egy fekete paca a tízszer nagyobb fekete pulóveremben.
Nem jött az ihlet szöveg terén,és még csak egy dallam sem csendült fel a fejemben,azt hiszem ezt hívják úgy hogy válság.

Mi tesz egy művészt művésszé?
Az a kínzó kifejezési vágy? Vagy a kritikus gondolkodás? Az alkotói akarat? Ez mind csak hozzá állás,de mit kell tennem ahhoz hogy elismerjenek? A legjobb akarok lenni,de ha nem csinálom akaratosan nem lehetek a legjobb,és miért akarnám akaratosan csinálni ha az igazi művészet abból fakad hogy nem erőltetetek semmit?
Gondolataimtól alig tudtam szabadulni egészen addig míg a telefonom meg nem csörrent.

-Te ma miért nem húztad be a beled?-Köszöntöttem kicsit hangosan ahhoz képest hogy a buszmegállóban álltam.
-Fasz ki van.-Nyöszörgött Ati a telefonba.-Amikor már azt hittem kész a videó az utolsó pillanatban kiderült hogy szarok a források és egy csomó infót rosszul mondtam aztán felbaszódtam és egész éjszaka ezzel cseszekedtem. -Hallatszódott a hangján hogy tényleg elege van.
-Átjössz vagy átmenjek?-Szálltam fel a buszra ami egyenesen hozzávitt,mert tudtam a válaszát.
-Gyere. Majd szólj ha itt vagy beengedlek.-Köszörülte meg a torkát.
-Oks puszi.

A buszon zenét hallgattam ignorálva apám hívásait. Szerencsére volt helyem leülni ablak mellé így tudtam nézni a lefolyó esőcseppeket. Hosszú barna hajamból csurgott a víz,így az ülések is kicsit vizesek lettek. Imádom amikor rám szakad az ég,mások mindig panaszkodnak hogy a frissen vasalt hajukat tönkreteszi,de ez engem nem szokott zavarni,nem nagy dolog újra megmosni. A közérzetem is kicsit jobb lett hogy előjöttek a természetes hullámaim a hajamban,lehet erre volt szükségem.
Egy megállóval hamarabb leszálltam hogy tudjak venni Attilának a pékségbe valami reggelit. Mivel onnan gyalogoltam,csak még jobban eláztam így már egyre inkább fáztam.
Kisvártatva Az anyukája beengedett én pedig felszaladtam nyűgös pajtásomhoz.
Próbáltam úgy settengetni és kinyitni az ajtót hogy ne vegyen észre,mert ha jól hallottam éppen egy dallamot gyakorolt a gitárján.
-Lilla tudom hogy itt vagy.-Tette le a pengetőt. -Te hogy nézel ki?-Nevetett ki.
-Szívesen a kaját.-Tettem le a péksütiket az ágyára.
-Köszi.
-Hogy igazolod le?-Kérdeztem miközben egy pólót kerestem magamnak a szekrényében.-Nem is értem hogy van pofád ennyit hiányozni amikor több beírásod van mint az egész évfolyamnak egybevéve.
-Nem kell kioktatni meg tudom oldani.-Harapott bele reggelijébe.

Elmentem a fürdőbe és átvettem a fekete, fura metálbanda logós pólót amit találtam.
Lehet nem kellett volna bunkónak legyek vele így is elég baja van.

-Nem akartam faszfej lenni.-Huppantam le mellé az ágyba. Nem tudom,hogyan tudnám felvidítani,az utóbbi időben tényleg sokat stresszel.
-Szardd le.-Legyintett egyet a kezével.
Az ágy háttámlájára dőltem,félig feküdtem,félig ültem,Ati az ágy közepén törökülésben majszolta a kakaóscsigáját.
Bekapcsoltam a Pumpedék cimű trash műsort amit pont akkor ismételtek az RTL-en. Ez volt az egyik kedvenc közös szórakozásunk;magyar trashreality-n pörögni.
Amikor felnevetett,már én is jobban éreztem magam.

-Dolgozok egy zenén!-Szólalt meg egy órányi néma csend után.-Van egy dallam a fejemben,de nem ez lesz a végleges szerintem.
-Szöveg van már?-Érdeklődtem.
-Csak pár sor,foszlányok.-Mondta majd kezembe nyomta a telefonját,amiben le volt írva pár sor;

"When we argued a lot I was thinking about
That I never wanted to be sad"

"When I'm with you I think I'd rather be alone, bitch
And when I'm all alone I can't take a breath"

"I swear I'll do my best cause
Swear I'll do my best
Cause baby, baby I need your love, everyday
Reminisce baby, the memories made me so numb"

A "When I'm with you I think I'd rather be alone,
And when I'm all alone I can't take a breath"
sorok nagyon tetszenek!-Dícsértem meg,bár nem tudom kiről szólhat,mivel én szeptember óta ismerem őt,és azóta nem volt senkije.-Várj hív apám,lenémítom a telefonom.-Jeleztem neki hogy miért nyúlok a mobilomért beszélgetés közben.
-Miért nem veszed fel? Havi kétszer ha felhív,használd ki.
-Ugyan minek? Hogy utána megint arról pofázzon mekkora csalódás vagyok neki? Nem vagyok erre kíváncsi.-Zártam le.
-Na gyere ide-Húzott magához.
Egy kis beszélgetés után lementünk az anyukájához enni,aki azt mondta szívesen vendégül lát ma estére.

-Megkérdeztem anyát,hogy maradhatok-e de nem válaszolt,szerintem már alszik.-Mondtam nekik miközben segítettem a mosogatásban.
-Biztos kicsim,de szinte mindig nálunk vagy hétvégén,szerintem már engedélyre sincs szükséged.-Nevetett Ati anyukája.-Viszont már késő van és te ma aludtál bő három órát,lassan menjetek fel és pihenjetek.-Nézett a fiára.
Nem kellett kétszer kérnie,egy percen belül fent is voltunk,én pedig kinyitottam az ablakot hogy bejöjjön a friss,ropogós,zápor utáni levegő.
Ati a jobb,én pedig az ágy bal oldalán helyezkedtem el.
-Jó éjszakát Lilla.-Simította meg a karom.
-Neked is.-Mormogtam a párnámba bújva.