Blue Lights [L.R.H.]

- Huszonnegyedik fejezet -

C a m e r o n

- Hagyj magamra, kérlek – húzódom el az előttem álló férfitól, mire ő még szorosabban fonja ujjait a csuklóm köré.

- Tudom, hogy ő nem fog boldoggá tenni – válaszolja vérfagyasztó hangon, miközben halkan formálja a szavakat. – Én sokkal jobb vagyok, Cam – a derekamra helyezi nagy kezeit, mire kiabálni szeretnék, de akkor megérzem kellemetlen csókját az ajkaimon.

- Hagyj – nyöszörgöm. Két gyengéd kar fonódik most a karjaimra, mire értetlenül nézek fel. Továbbra is Adam zöldjei néznek rám, amitől összezavarodva húzódok el.

- Ő nem lesz jó hozzád, én kellek neked – a fejemre tapasztom a kezeim, majd meghallom Luke édes hangját.

- Ron, ébredj – kipattannak a szemeim, és ijedten ülök fel az ágyban. Hemmo-ra pillantok, aki mellettem térdel a földön, s értetlenül nézek szét a szobában. Az éjjeliszekrényen egy kislámpa ég, amitől enyhe fény festi meg a szobát. A mellem előtt szorongatom a vékony takarót, amit valószínűleg a szöszke terített rám, és próbálom feldolgozni, hogy mi történhetett az előbbi percekben. Azt hiszem, hogy valami borzalmas álmom lehetett. – Jól vagy? – néz rám aggódva a mellettem térdelő férfi, mire fájdalmas arckifejezéssel bólintok. Megfogom a kezét, amit bizonytalanul nyújt felém, s felhúzom magam mellé.

- Miért vagy vizes? – kérdezem értetlenül, mikor az arcom nedves mellkasával találkozik, ám ennek ellenére úgy tapadok ölelésébe, mint egy kígyó a zsákmányába.

- Zuhanyoztam – automatikusan az ajtó felé pillantok, ami félig nyitva van és fény szűrődik ki a résen. – Először azt hittem, hogy csak szólongatsz, de aztán hangosabb lettél és tiltakoztál – elhúzódom Luke bőrétől, majd felnézek szemeibe. Aggódva vizslat, miközben kezével csupasz hátamat simogatja. A vállára apró vízcseppek hullanak a göndör fürtjeiből, és keserűség tölt el a tudattól, hogy megzavartam valamiben.

- Sajnálom, csak rosszat álmodtam – mondom ki az egyértelmű tényt.

- Erre magamtól is rájöttem, Morrow – jelenti ki szórakozva, majd egy apró csókot lehel szabad vállamra. – Szeretnél velem zuhanyozni, miközben elmeséled? – morogja a bőrömre, és újabb puszikkal hinti be az említett területet. Elmosolyodom, miközben az összes vér az arcomba tolul, majd egy aprót bólintok. – Gyere – egy utolsó csókot nyom a halántékomra, felkel az ágyról, s mintha semmi súlyom nem lenne, a karjaiba kap. Meglepődök, ahogy lehull rólam a takaró, ezért Luke nyakhajlatába fúrom a fejem, és hagyom, hogy könnyed léptekkel bevigyen a fürdőbe.

Mikor lerak a szoba csempéjére, szétnézek bent, míg összefogom a hajam a fejem tetejére egy kontyba. A fürdőszoba ugyanolyan takaros, mint Luke hálója, és nem lep meg a letisztult stílusa. Igaz, a szobához képest egy kicsit nagyobbra számítottam, de így is tökéletesen kényelmes.

Hemmo szótlanul lép be a vízsugár alá, miután ledobja magáról a törülközőjét, és ugyanolyan némán húz maga után. Becsukja a kabin ajtaját, majd ügyelve arra, hogy a hajamat ne érje a víz, közelebb lép hozzám, és átöleli a derekam. Az ajkamba harapok, ahogy megérzem keményedő férfiasságát a hasamhoz nyomódni, s ő sem rejti el mosolyát.

Lehajol a számhoz, hogy ajkaival szabadítsa ki ajkamat a fogaim börtönéből, és kuncogok, ahogy édesen felmordul a győzelme miatt, habár egyáltalán nem is ellenkeztem.

- Annyira feszes vagy, Cam – mondja, miközben végig húzza két nagy tenyerét a hátamon. Elszáll a jókedvem, ahogy Luke érdeklődő tekintete találkozik az enyémmel, mire kibontakozom az öleléséből, és elfordulok tőle. A számat rágcsálom belülről, küszködök a szavakkal, de egy hang sem jön ki a torkomon. – Most zárkóznál el előlem, ha tehetnéd, igaz? – kérdezi halkan. Elzárja a vizet, s már azt hiszem, hogy megharagudott rám, amikor egy tusfürdős doboz után nyúl. Kifújom a bent tartott levegőm, ahogy a hátamat kezdi bedörzsölni az édes férfiillattal, és próbálom ellazítani magam.