SHUT UP AND DRIVE (átdolgozás alatt)

7.

Villodzó fények, csillogó vakkuk, egymást túlkiabáló riporterek, kamerások, és mind elképedve nézték a hosszú asztalnál helyet foglaló csapatvezetőt, a két képviselő mérnököt, a két pilótát és a középen ülő Susie Wolff-ot.

-Nos Miss Tomphson, Mrs. Cotter a kérdésem önökhöz szólna első sorban. Mint a csapatfőnök, és a felelős WSeries vezető, honnan jött az ötlet, hogy Azumi Nakamura és Maia Tatai legyen a frissen induló csapat két versenypilótája?-kérdezte egy középkorú férfi.

-Azumi már rég óta az akadémia legjobb tanulója, Maia pedig Anglia szerte híres versenyző, bár a WSeries neki új, mégis látjuk benne a potenciált!-meglepődve tettem el magamban a csapatfőnököm szavait, aki eddig nem hogy az első tesztkörünkön nem vett részt, de a szerződés óta egyszerse láttam.

-Thomas Obston az olasz SPORT magazintól.-kezdett egy bele egy fiatalabb férfi.-Azumi kisasszonytól kérdezném, milyen így versenyezni; nem szokatlan a motorok után?

-Kicsit.-vont vállat mosolyogva a japán.-Vezettem már versenyautót ezelőtt, de nyilván van még hova fejlődnöm...

Felváltva kérdeztek tőle, tőlem, a csapat többi tagjától és tagjáról, majd a végén Susie-hoz fordultak. A kérdés arról szólt, hogy vajon a F1-es Mercedes és a mi Mercedes csapatunk eléri-e a férfi versenyzők szintjét.

-Szerintem esélyes, igen, persze a hölgyek még újak a sportnak ezen területén, de bármi kiderülhet még!-majd bátorítóan ránkmosolygott, mint egy büszke anyuka.

Egy órával később márcsak a fotósok maradtak, majd 20 perc után kiürült a terem. A büfében ettem a szigorúan diétás répalevesem, amikor Gmail értesítése jött Petertől, ,,FOTÓK A MÉDIÁRA" címkével, így elkezdhettem kiválogatni őket, és mivel a sajtósom most éppen mással volt elfoglalva, ezért én kaptam meg a szabadságot, hogy közzétegyem a jókat.

Aztán Twitterre kicsit sejtelmsebben:

,, @mercedesbenzamgacademy ugye jól csinálom?"

Amire csak lehetett kitettem valamit. Pillanatokon belül értesítéshalmok lepték el a telómat, ami hangosan rezgő és csilingelő ricsajba ment át, mire többen az étkezdében megbámultak, így jobbnak láttam kikpacsolni a netet. Éppen hazafelé menet száguldottam az autópályán, amikor újdonsült autóm érintőképernyőjén megjelent az ,,APA" felirat.

-Igaz, hogy f1-es leszel???-kérdezte kertelés nélkül a szigorú apum, alig egy ezredmásodperccel azután, hogy rányomtam a zöld telefonos gombra.

-Neked is szia papa, igen, kösz megvagyok.-dobogtattam a kormányon az ujjaim.

-Ja igen, az fontos...de miért egy német benzinkúton kell ezt megtudnom egy amcsi túristától azt, hogy a lányom ilyeneket csinál??!!-folytatta. A családom otthon, Magyarországon él, de apum sokat utazik általában Ázsia országaiba a melója miatt, így az, hogy éppen Németországban van (vagyis hogy ilyen közel az anyaországhoz) kissé szokatlan.

-Nos papa, azért, mert általában fingom sincs, éppen mikor érdekel az életem egy-egy mozzanata.-feleltem kissé idegesen, majd mindenféle index nélkül kielőztem egy piros Toyotát, aminek a vezetője ezt hangos dudálással díjazta.

-Te jó ég, mit csinálsz? CSAK NEM TELEFONOZÁS KÖZBEN VEZETSZ?!-apa ha eddig nem volt ideges, akkor most az egyébként is alacsony vérnyomása meghaladhatta a kritikusan magas szintet.

-Inkább úgy hívnám, hogy vezetés közben telefonálok.-gúnyolódtam kissé, de végül visszafogtam magam.-Bocsi, hogy nem szóltam, de titoknak kellett maradnia.

-Ezek a F1-esek...!-ciccogott apa.-Pattogtatnak itt össze-vissza, mint valami egeret!

-Hát, mostmár ez az életem.-időközben lehajtottam az autópályáról a város felé.-Egyébként ez nem F1; a mi autónk egy Tatuus F3 T-318, vagyis nem egy F1 autó. Különbség például a sebességük, a szélükön ni--