I Love You (L.N.⁴.)

7.rész

Kezdetét veszi a buli. Én a lányokkal voltam, Lando meg a fiúkkal. Remélem nem issza le magát teljesen.

-Na és mi lesz a neve?- kérdezi Kika.

-Még nem tudom. Landonak is tetszik egy név, és nekem is. De ez még titkos.- mondom a lányoknak.

-Nemár Mia. - sóhajtott fel Alex, és lehúzta a felest.-Na jolvan, én megyek, össze szedem valahogy Charlest.

___________________________________________

A buli jó volt. Lando eléggé berugott, de nem baj. És még mindig nem tudom elképzelni hogy kisfiúnk lesz.

-Jó reggelt szerelmem.- puszilgatom Lando arcát.

-Hagyj aludni.- morogja, és a másik oldalára fekszik.

-Ott van melletted a sport ital, és fájdalomcsillapító.- mondom, és kikelek az ágyból.-Úgy látszik egyedül pakolok el.- na erre felkelt.

-Terhes vagy. Nem emelhetsz nehezet. - mondja álmosan, oda megy a szekrényhez, felvesz egy pólót, majd lehúzza a sportitalt a fájdalomcsillapítóval. -Gyorsan elkészülök, te addig pihenj még kicsit.- puszilja meg a homlokom.

-Na hol kezdjük?- kérdezi Lando.

-Én elkezdek mosogatni. Te addig a díszeket szedd le. Majd takarítani együtt fogunk, meg lehet majd le kell pihennem.

-Csak nyugodtan. Szólj ha van valami baj.- mosolyog, és elindult a díszek felé, én meg mosogatni. A mosogatás kb háromnegyed óra volt, aztán segítettem Landonak a díszek leszedésében.

-Fáradtnak tűnsz. Dőlj le.- ölel át hátulról Lando.

-Nem vagyok fáradt. Még bírom.- mosolygok rá, és tovább szedtem a díszeket. Már csak pár volt hátra, aztán elővettem a porszívót, és elkezdtem porszívózni. Csak annyi a bökkenő hogy elkezdtem szédülni, a látásom elsötétült, és a hangok is elkezdtek tompulni. Kikapcsoltam a porszívót, és éreztem hogy dőlök, de Lando elkapott.

-Mia.. Mia maradj velem!- és se kép, se hang, elsötétül minden.

Csipogásra keltem. És persze fertőtlenítő szagra. Elkezdtem mocorogni, és nehezen, de kinyitottam a szemem.

-Mia!- jön mellém Lando.

-Hol vagyok?- kérdezem álmos hangon.

-Kórházba. Mindjárt jövök, szólok egy orvosnak.- majd kisiet a szobából, és egy orvossal jön vissza.

-Jó napot Leclerc kisasszony. Dr. Irwin vagyok, de hívhat Samanthának.  Hogy van?- kérdezi a fiatal orvos.

-Voltam már jobban. Mi történt?

-Nem evett semmit, lement a cukra, és kifáradt. A barátja egyből behozta önt.- mosolyog a doktor nő.

-A baba? Jól van?- kérdezem aggódva.

-Nincs semmi baja. Megvizsgáltuk őt is.

-Akkor jó.- fújom ki a levegőt.

-Magatokra hagylak.- mosolyog, és kimegy.

-Nem megyek a erre a futamra. Itt akarok lenni veletek.- motyogja, és megcsókol.

-Lando ez nem így megy. Te szépen elmész, mi meg innen szurkolunk.- mosolygok.

-De Mia..

-Nincs semmi de.- mondom.

-Akkor valakit küldök hogy veled legyen. Amúgy anyukádék nemsoká itt vannak. Most jut eszembe, Savannahék még itt vannak. Majd ők vigyáznak rád.- majd gyorsan előveszi a telefonját, és elkezdi hívni őket.