- Pengék -
03:02
Pengék,
gyötrött lelkemben
örökké él.
Meredek magam elé,
de nem látom értelmét.
Szorongatom kezemben,
lábaim már feladták.
Csuklómhoz helyezem,
hideg éle jó érzéssel tölt el,
már nincs más helyette.
Eltalálok egy artériát,
itt a vége.
Lefekszem szobám padlójára,
örök nyugalomnak ez az ára.
Búcsúlevelem papírjának
szélei elsárgultak,
de segítő karok nem nyúltak.
Vér bódító, édes illatát érzem,
és a holnapot már nem érem.
Ajkaimon megjelenik
egy halvány mosoly
A halál fülembe suttog,
de eltompult hallásomtól
aligha hallom.
Merev, hideg ujjait végighúzza
arcomon, s torkomból
nem ered hangom.
Egy jobb élet veszi kezdetét,
hisz földi életemnek sokáig
rabja voltam.
E csúf, ronda világ megérett
a pusztulásra,
de egy fiatal és
ártatlan lélek lel majd
megnyugvásra.
06.02
____________________________________
~121 words~
YOU ARE READING
'Verseim'
PoetryEbben a könyvben a saját költeményeimet/gondolataimat írom le, előre szólok, ezek olyan versek amikben szó van az önkárosításról/depresszióról és az öngyilkosságról is. Ha úgy érzed azonosulsz a benne leírtakkal, ne félj segítséget kérni. Kitartást...
