Sötét Mesék Akták (I.?)

Szúrós banda III. (/1.)

III. (/1.)

Befőttes gumi. Egy befőttes gumi rengeteg mindenre jó. De ki gondolta volna, hogy egy szökésben is remekül szuperál? Tekintsünk csak vissza egy kicsit!

Hariel óvatosan ereszkedett le a roppant szűk átjárón, végig ügyelve, hogy a falból kiálló gyökerek lehetőség szerint ne sértsék fel a ruháját. Ok nélküli félelem volt ez valójában, a fekete nadrág, felső és hosszú kabát – na meg az acélbetétes bakancs – mind a TMK-sok és Medikumosok által lett készítve külön neki. A ruha frissessége miatt azonban – ami annyit tesz, hogy prototípus – voltak aggodalmai, főleg ahogy a kesztyűn keresztül hőt érzett, mikor kezei kissé megcsúsztak.

- A rohadt... grr...

- Megvagy édes? – kérdezte suttogva Alexander, aki pár méterrel lejjebb volt már, mint párja. Hangja visszafogottsága ellenére is erősen visszhangzott a szűk kis járatban.

- Nem... - morogta Hari, majd mély levegőt vett és lejjebb ereszkedett.

- Várj, várj, várj! – állította meg Alex. Hari minden létező, vagy az ő nézete szerint inkább nem létező szentet elátkozott, amiért a lábai éppen most kezdtek el zsibbadni.

- Sasha, siess! – suttogta egy morgás kíséretében.

Alexander azt érezte, hogy egy ponton túl már nem volt hova pakolja a lábait. Egészen pontosan ebben a pozícióban odáig jutott, hogy a térdei már egészen a mellkasának nyomódtak. Hiába próbált maga alá pillantani, az oldalán lógó fénygömb nem mutatta az üreg alját.

- Van egy icipici probléma. – lihegte, mikor is megcsúszott a jobb lába és egyetlen szerencséje volt, hogy egy gyökér beleakadt a sarkába, megakadályozva a tovább csúszást.

- Nehogy azt mondd, hogy forduljunk vissza Alexander, könyörgöm, mert...

- Nem, nem, megvan! Semmi baj! – azzal a férfi hirtelen maga alá húzta lábait és zuhanni kezdett a gödörbe – Geronimo!

- Sasha! Ó baszki... - azzal ő is követte férje példáját.

A hasonló szituációkban könnyen előfordulható törések elkerülése érdekében a legtöbb könyvtárosnak megtanítják az olyan alapvető önvédelmi technikákat, mint például az esés ragyogó művészetét. Egy guruló átfordulás például csodákra lehet képes, hogy az ember ne tegye teljesen tönkre a bokáját. A probléma ott adódik, ha egy teljesen egyenes üregben zuhan az ember ki tudja meddig és nincsen helye, ahol bukfencezhetne. Hariel is így járt. Mikor maga alatt megpillantotta a fényt hiába próbálta volna kézzel-lábbal lassítani magát, valószínűleg csak még nagyobb kárt tett volna magában. Így csak erősen szorította szemeit és reménykedett valamiféle puha landolásban.

Márpedig amin landolt puha volt és illatos. Mi több, a puhaság és az illat is rettenet ismerősek voltak. Mikor végre mersze volt kinyitni szemeit örömmel tapasztalta, hogy a puhaság nem más volt, mint férjének oltalmazó karjai, amik elkapták mielőtt még becsapódott volna. A férfi tiszta por volt, homloka feletti ezüst tincseiből fejbiccentésére hullott a homok, világos ingjébe pedig belemarhatott néhány kő és gyökér, mert felhasadt vállán.

- Hello kincsem. – kacsintott a férfi.

- Hellóka. – vigyorgott Hari is és hallotta, hogy valami még jön a felettük lévő járatból. Egyszeriben napszemüvege jelent meg a fejük fölött, amit gyorsan el is kapott annak földet érése előtt és visszahelyezett orrára.

- Ez közel volt, ne csinálj ilyet többé! – emelte fel mutatóujját Hari, nyomatékot adva követelésének, mire Alexander csak egy puszit nyomott ujjának hegyére.