A Nagy Ő

Másnap

A meleg napsütés vidáman simogatta a paplan alól kilógó bőröm, a madarak az ablakom alatt trilláztak, én pedig úgy éreztem, mindjárt kidobom a taccsot. Zúgott a fejem és forgott a szoba, a szám íze pedig elviselhetetlenné vált, ahogy nyeltem egyet.

Óvatosan masszíroztam a halántékom, próbáltam egyben tartani magam, de valami azt súgta, minden hiába, a másnap erősebb, mint az akaratom. Csak halvány emlékeim maradtak az előző esti dorbézolásból, abban azonban biztos voltam, hogy nem a túlzásba vitt cosmo-fogyasztás volt a legnagyobb hülyeség, amit csináltam.

Lassan támolyogva botorkáltam ki a konyhába, hogy más módszerekkel is megpróbáljam helyreállítani az életfunkcióim. Az előző este lefőzött kávé még a kiöntőben állt, így eszembe sem jutott, hogy új adagot készítsek. Automatikus mozdulatokkal fogtam meg egy bögrét, ami a szárítón pihent és öntöttem egy keveset a fekete folyadékból. Már éppen bele akartam kortyolni, amikor hangos visítás ütötte meg a fülem.

-FRUZSINAAAAAA - végre megértettem, mit kiabált Vera a szobájából. Artikulálatlan módon üvöltötte a nevem, mint akinek valami hatalmas problémája van. Minden erőmet összeszedve indultam el a barátnőm szobája felé, hátha segítségre van szüksége, de amint beléptem az ajtón konstatáltam, hogy a szőke lánynak kutya baja.

Törökülésben ült az ágyán, a laptopjával az ölében és izgatottan, az ujjával is követve olvasot valamit, ami szemmel láthatóan jobb élénkítőszer volt, mint a hideg, előzőnapi kávé.

-Mi van? - nyögtem fáradtan, ahogy az ajtófélfának dőltem. Minden porcikám sajgott, úgy éreztem magam, mint akin egy úthenget ment át.

-Fruzsiiii - visította újra, majd felém fordította a laptopot, hogy én is lássam. Még közelebb sem léptem, máris hadarni kezdett. - Beválogattak! Nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan! Most jött az e-mail! Te is kaptál?

-Azt sem tudom, miről beszélsz! Hova válogattak be? Mi a francról beszélsz?

-A NagyŐ-be!

-A mibe? - kerekedett el a szemem. Volt valami kellemetlen megérzésem a dologgal kapcsolatban, de egyelőre nem tudtam hová tenni.

-A NagyŐ-be! Tegnap este beküldtük a jelentkezést mailben! Te nem emlékszel? - Nézett rám Vera kérdő tekintettel, miközben én azt sem tudtam volna pontosan megmondani, melyik bolygón is vagyok. Hogy van az, hogy ugyanannyit ittunk és rajta meg sem látszik, én meg haldoklom?

-Mégis mi a fenének jelentkeztünk mi abba a nyomi műsorba?

-Fazekas Gergő miatt, jaj, istenem, Fruzsi! Szedd már össze magad és nézd meg végre, hogy kaptál-e te is e-mailt, vagy mi van!

-Nézem, nézem, atya ég... - motyogtam, miközben odaültem Vera mellé az ágyra. A laptopot az ölembe véve megnyitottam az levelezésem. Elakadt a lélegzetem egy pillanatra, ahogy megpillantottam az utolsó beérkezett üzenetet. A NagyŐ casting csapatának vezetője reagált a jelentkezésemre és hívott be egy személyes interjúra.

-Jaj, Fruzsi, hát nélküled nem is mennék én sem! Istenem, végre valóra válik az álmom, elhiszed ezt?

-Vera, én nem... Én nem akarok egy ilyen műsorban szerepelni. Te vagy úgy oda a Gergőért, én mit keresnék ott?

-Te leszel a támaszom, még szép, hogy kellesz oda!

-De azt ugye tudod, hogy az, hogy behívtak interjúzni, még nem jelenti azt, hogy be is kerülünk?

-Ó, dehogynem, én tuti bekerülök! És te is! Ha nem így nézel ki éppen - nézett végig szánakozva rajtam, - akkor igazán dögös vagy, szóval a castingon nem lesz baj!

-Kössz! De én tényleg nem akarok ilyen gagyi nagy ő maca lenni!

-Nekem sem ez volt a célom, de Gergő miatt még ezt is bevállalom!

Vera olyan fanatikusan rajongott Fazekas Gergőért, hogy az már szinte beteges volt. Gergő egy igazi rocksztár volt, akiért vagy bomlottak a csajok, vagy messze elkerülték. Vera az első kategóriába tartozott, én a másodikba.

Persze, engem sem hagyott hidegen Gergő kinézete, a magas, izmos alakja, a borostás arca és azok a mandulavágású szemek... de én ennyit láttam benne mindössze. Meg a baseball sapkát, amit valószínűleg a fejéhez ragasztottak még gyerekkorában. Nem vert hevesebben a szívem, ha láttam valahol a képét, és fel sem tűnt a rádióban, ha az ő dalait játszották.

Vera ezzel szemben attól is képes volt elkábulni, ha csak egy cikket feldobott róla a google. Volt egy egész mappányi fotója a srácról, megvolt neki minden lemez, amit csak kiadott és szerintem még a cipő-méretét is számon tartotta. Neki tényleg felért egy csodával, hogy behívták interjúra.

Miután nagynehezen feldolgoztam az információt, hogy részese lehetek ennek a szuper valóságshownak, magam sem tudtam eldönteni, milyen érzések kavarogtak bennem. A jelentkezési lapot részegen töltöttük ki, fogalmam sem volt, milyen képet csatoltam mellé és milyen sületlenségeket írtam bele, ami egyáltalán felkeltette a castingosok érdeklődését. Abban biztos voltam, hogy józanul eszembe sem jutott volna meglépni ezt, sőt még Verát is lebeszélem róla.

-Amúgy nagyon szarul nézel ki, jól bekarmoltál este...

-Te hogy nem vagy rottyon?

-Amikor megjött Ricsi, átváltottam vízre. Tudtam, hogy vigyáznom kell rád, de apám, te igazi Hudini voltál...

-Mivan?

-Ja, nagyon durván toltad a felesezést, Ricsi is alig bírt veled lépést tartani. Szerencséd, hogy időben el tudtalak tőle rángatni, már majdnem elmentél vele.

-Édes istenem, hát mit műveltem már megint? - temettem arcom a kezeim közé.

-Ennyi híja volt - mutatta hüvelyk és mutatóujját összecsippentve a távolságot, - hogy nem smároltatok. Nagyon nyomult, te meg adtad alá a lovat.

-De miéért?

-Ez a fasz a kriptonitod, vagy nem tudom. Az nem tiszta, hogy honnan tudta, hogy az R8-ban leszünk, de nagyon is célirányosan jött.

-Lehet, hogy dobtam neki egy üzit a harmadik cosmo után...

-Jó, hát nem is kommentelem akkor, hogy megint hülye voltál. Amúgy meg szívesen!

- Köszönöm, hogy megint megmentettél! Tényleg nem tudom, mi történik velem, ha a közelembe jön... Nagyon gáz, tudom, de valahogy mindig elhiszem neki, hogy majd most... És végülis hogy ráztad le?

-Te voltál, aki elküldted. A telefonod nyomkodtad, Ricsi meg már a taxit rendelte, aztán ránéztél és közölted vele, hogy inkább jelentkezel a NagyŐ-be, Fazekasnénak, mint, hogy még egyszer lefeküdj vele... Én meg csak néztem, hogy mi van? Aztán a képembe toltad a telefont, hogy jelentkezzünk. Ricsi lelépett, mi meg ott helyben beküldtük a pályázatot.

-De miért hagytad?

-Én tényleg akartam, téged meg nem bírtalak lebeszélni. Hiába mondtam, hogy nem kell jelentkezned, te váltig állítottad, hogy majd így megmutatod a Ricsinek... azt nem tudom, hogy mit, mert addigra már lelépett, de végül mindegy is. Úgyhogy most már mindegy, ott kell lenned velem, és kész!

Ricsivel két évig voltunk se vele-se nélküle kapcsolatban, és bár mindig ő hagyott ott, jellemzően más lányokért, egy pillantásával elérte, hogy elhigyem, más lesz a felállás, ha újabb esélyt adok neki. Vera mindig mellettem állt, de a hatodik újrakezdés után inkább azon dolgozott, hogy minél inkább távoltartson tőle.

-Oké, figyelj, elkísérlek a castingra, de ennyi. Én biztos nem csinálom végig ezt a hülyeséget, már bocsi! Fazekas Gergő a te álompasid, nem az enyém!

-Jól van, jól van... Amúgy sincs nála esélyed! - Nevetgélt Vera, miközben visszavette a laptopját. A fejem még mindig kótyagos volt, túl sok feldolgozandó információ zúdult rám, és a gyomrom is szaltózni kezdett. A kávés bögrémbe kapaszkodva hagytam magára a kijelzőt bújó barátnőm, miközben azért imádkoztam, hogy éljem túl a napot anélkül, hogy újabb bombák robbannának körülöttem. És még csak fél nyolc volt...