2.rész

77 5 0
                                    

Reggel egyenes legurultam a kanapéról,úgy ébredtem.Hát,jó ébredés,mondhatom.Elkészültem,felkaptam a telefonom,a kulcsaim,és kiléptem az ajtón,majd becsuktam azt.Sietve lépkedtem a cukrászda felé,és amikor odaértem,beléptem.Odamentem a tegnapi lányhoz,aki átnyújtott egy egyenruhát,ami egy fekete térd fölé érő szoknyából,és egy kék Kék Kaktusz feliratú póló,meg egy fekete kötény volt.Elmentem az öltözőhöz,ott leraktam a cuccom,és átöltöztem,majd kimentem,és felváltottam a lányt.Aztán...hét fiú lépett be,nevetgélve,elindultak egy asztalhoz.Odaslisszolt.

-Sziasztok.Miben segíthetek,mit szeretnétek rendelni?-mosolyogtam rájuk kedvesen.

-Woah...asszem egy ilyen epres cuccot kérek.És mindenki.-mondta egy szőke,igen helyes fiú.

-Rendben-mosolyogtam továbbra is.Felírtam,aztán kivittem nekik.

-Más valamit?-vigyorogtam rájuk,mert ez a kötelességem.

-Ülj ide hozzánk.-vigyorgott rám egy vöröses barnás hajú fiú.

-Sajnálom,azt nem tehetem.Ha nem kértek mást,akkor a kollégám majd hozza nektek a számlát.-ezzel elsétáltam.A lány tátott szájjal figyelte,ahogy leülök mellé.

-Mi az?-néztem rá furán.

-Te most beszéltél a BTS-el!-visított.

-Psszt,már!Mi az a BTS?-a szemöldökömet ráncoltam.

-Talán Dél-Korea legnagyobb hip-hop bandája.-visította.

-Ne visíts már!Szét megy a fejem.És,akkor mi van,ha ők azok?Ők isw ugyanolyanok,mint mi.Nem kell nagy dobra verni.Amúgy,hogy is hívnak?

-Cha Ri Rin.-mosolygott kedvesen.

-Menj,add a számlát a srácoknak.-legyintettem.

-Dehogy megyek!Te asztalod!-emelte fel a kezeit maga elé.Sóhajtva mentem oda.

-Itt a számla.Bankkártyával nem lehet fizetni.-mondtam unottan.Kifizették,én pedig visszamentm.

-Végeztem?-néztem Ri Rinre,amikor azt mondta,mehetek haza.

-Aha.Siess.-mosolygott.Átöltöztem,felkaptam a cuccom,és mentem haza...haza is értem...volna,ha a sarokban nekinem szaladok egy fiúnak.Meg másik hatnak.Ó,ne?Ezek ők?

-Juuujh,ez a pincérlány.-vihogott egy eléggé melegnek kinéző fiú.

-Igen.És ha most megbocsátotok,haza mennék.-kikerültem őket,ám hallottam,hogy az egyik ezt ordítja utánam:

-One time for the illest bitch alive!-ezt nagy vihogás követte.Meg sem fordulva bemutattam nekik,majd folytattam az utam.Egész végig úgy éreztem,mintha követnének.Beléptem házam ajtaján,és levetettem magam a kanapéra.Még délután volt,és olyan korán.Úgy döntöttem,kiülök a kertbe,és egy kicsit rappelk.Igen,a szenvedélyem a rappelés volt,meg az éneklés.Betettem a Boy in luv című számot,nem tudom kiktől,és elénekeltem..rappeltem,tök mindegy.Ezután kihoztam a gitárom is,és rázendítettem a 5 Seconds Of Summer She Looks So Perfect című számára.A szám végén egy igen ismerős hangot hallottam.

-Jó volt.

A remény hal meg utoljára...Where stories live. Discover now