Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

38. Vár

Bucky szemszöge

Néztem, ahogy Steve besétál reggel 7 körül.

- Te már fent?

- Hmm - mormogtam.

Igazából nem is aludtam. Tudtam, hogy kifog jönni. Sejteni lehetett, hogy a tegnapi után nem fog visszaaludni. Kezdve azzal, hogy milyen szarul nézett ki reggel, aztán a hírek miatt, majd pedig mert mindenki, köztük én is, neki estünk egy olyan dolog miatt, ami nem is az ő ötlete volt.

- Csodálkozom, hogy Hope nincs itt. Mindig korán kelő - ül le mellém a kávéval.

- Gondolom a tegnapi miatt.

- Kicsit...neki estünk, ez tény. De nem haragszik - nem? Nekem nem ezt mondta. - Pontosan tudja mit gondolunk róla és ez most nekem kicsit rosszul esik. Nem rossz nő ő, csak szeszélyes.

De még mennyire. Megvan ennek is az oka, amit értek.

- Olyan, mint te voltál.

- Mint én? - fordulok felé. Azért vannak különbségek köztünk.

- Ugyan, Buck. Ezért is gondoltam valamire. Nem lehet, hogy hasonló gondjai vannak, mint neked voltak?

- De, azok vannak neki - fordultam újra előre.

- Te tudod?

- Igen.

- Pontosan mi?

Persze, hogy érdekli. Steve mindenkinek segíteni akar, mint ahogy velem is tette évekkel ezelőtt, de most más a helyzet. Nem nekem kell segítség és most én akarok neki segíteni.

- Pontosan nem tudom - hazudni remekül tudok és most Steve is elhitte.

Hümmögött párat mellettem és gondolkodott. Akármi is jutott az eszébe közel sincs a valósághoz, mert még én sem vagyok.

Nem sokkal később még mindig gondolataiba merülve ment ki. Sorban jött be mindenki. Natasa és Pepper Morgan-el, azt hiszem ők mennek pár napra Pepper szülehez. Utána jött Dawson. Ő elég csendes, már ezért is kedvelhető, Jack már nem annyira. Aki úgyszintén tiszteletét tette. Egy embert várok, de baszki azóta se tud kijönni. Nem is evett még, pedig kilenc óra.

Aztán Lisa jött be, hmm. Ez még érdekes is lehet. Én is felálltam, hogy még egy kávét csináljak.

- Elég későn keltél - hogy indítsam el ezt a beszélgetést?

- Szokásom - teszi be a bögrét a kávéfőzőbe.

- Úgy veszem észre ma a húgod is eltanulta ezt tőled - mondom hanyagul.

- Nem hinném. Hope korán kelő típus, de biztos észrevettétek - semmi gyanús nincs a hangjában.

- Igen, észre. Azért is fura, hogy most még nem jött ki.

- Vett tegnap egy 1000 darabos kirakót, biztos azzal szórakozik.

- Elüti az időt? - mosolyogtam. Jellemző is lenne rá. Ezért is olvas. Korán kel, nincs társasága.

- Mondhatjuk - sétál a pult másik oldalára engem kikerülve.

Még mindig azt mondom, hogy mindkét lány csinos. De még most is Lisa a formásabb, de Hope hátulról szép látvány, nagyon is. Ha abban az új pizsamában meglátja Jack, nem fog menekülni előle.

De nem is értem, minek akarja az is még mindig. Nemet mondott neki. Régen nekem is mondtak nemet és ha ez kétszer előfordult, akkor hagytam. Manapság a férfiak nem ismerik a nem szót és ez zavart.