𝕭𝖆𝖉 𝕭𝖔𝖞 /Taekook/

12.🎸

-Mi a fasz van?-morcosan nyúlok a csengő telefonomért, hogy aztán elküldjem a francba azt aki hív korán reggel, de kissé meglepődve nézek a képernyőre, aztán mosolyogva magam
mellé teszem a készüléket, hisz csak az ébresztőm szólt.

Már hunyom is vissza szemeimet, hogy aludjak még egy kicsit, de aztán amint realizálom mennyi az idő és milyen nap van, azonnal ki is pattannak.
Hisztisen kikászálódok ki az agyból és a fürdöbe slattyogok, hogy vegyek egy frissítő forró fürdöt.

Miután kényelembe helyeztem magam a kádban, újra lehunytam a szemem, hogy egy kicsit
még pihentessem, és hogy a másnaposságot megpróbáljam magamból valahogy kiűzni.
Nem értem hogy a franca tudtam ennyit inni. Utálok ilyen állapotba lenni, és azt hiszem egy időre
ismételten elég volt a piából. Nem hiába iszom ritkán.

Vizes kezeimmel megmosom a meggyötört arcomat, de a szemeim szinte kiugranak a helyéről.
Arcom égni kezd, és biztos, hogy nem a forró viz miatt, testemmel pedig úgy vergődöm, mint hal a vízbe, mikor eszembe jut mi történt köztem és Jungkook között az éjjel.

Az már biztos, hogy egy jó ideig nem akarom látni se, mert biztos, hogy ideges lennék, bár az okát nem tudom egyenlőre megmagyarázni. Azért mert rám mozdult, azért mert rám mozdult és hagytam is, azért mert nem történt semmi...bár annak örülnöm kéne inkább, vagy azért, mert
biztos, hogy úgy viselkedtem mit valami kiéhezett útszéli és szégyelném magam.

Össze vagyok zavarodva!

Már ahogy eszembe jutnak a pillanatok, végig fut a hátamon a borzongás, bár azt sem tudom eldönteni, hogy a jó vagy a rossz értelemben.
Egyáltalán miért is gondolok arra, hogy ez jó is lehetett volna? Jesszsus! Tényleg már olyan rég volt szexuális élményem, hogy képes vagyok ilyeneken gondolkodni. Ennél még az a srác is jobb lett volna, akinek el is felejtettem a nevét is, ahogy azt is, hogy én hagytam-e ott, vagy ő engem.
Tényleg nem iszok többet mostanság, az biztos!

Miután megfürödtem, a tükör elé álltam, hogy rendbe rakjam a felmosórongy arcomat, de amint megpillantottam a nyakam, lesápadtam. Tele van szívás foltokkal. Ezt nem hiszem el! Az az idióta! Esküszöm kinyírom, amint a szemem elé kerül!

Sóhajtva kullogtam a szobámba, hogy keressek egy olyan felsőt, ami takarja a foltokat. A végén még valaki meglátja és kérdezősködni kezd, azt pedig nagyon nem akarom, bár foghatom az ismeretlen csávóra is akivel a buliban találkoztam.  

Miután felöltöztem, a konyhába sétáltam, hogy valami ebédet félét össze dobjak magamnak, hisz lassan indulnom kellene.

Morogva teszem le a tálamat mikor meghallom a csengőszót és hisztisen trappolok az ajtó felé. Nem hiszem el, hogy nem lehet egy napra sem békén hagyni!

-Mi a francért nem lehet békén hagyni?-idegesen feltépem a falapot és ráordítok a másikra, teljesen meggondolatlanul, hisz akár Jungkook is lehet az, és vele nem akarok találkozni, bár ha találkoznék is, csak annyi időre, hogy megfolytsam, de kissé megnyugszom mikor Jiminnel találom szembe magam.

-Húha! El is felejtettem, hogy másnaposan idegbeteg és hisztis vagy, na meg káromkodsz ahogy csak lehet.-elkuncogja magát, amit én fapofával nézek végig, de őt ez egy kicsit sem érdekli, elsétál mellettem.

-Nem is értem miért nem adtam még neked kulcsot mikor folyton a nyakamra jársz! Egyáltalán miért vagy itt? Dolgoznom kell!

-Tudom. Azért vagyok itt.-felém fordul, aztán leül a bárszékre.
-Mivel tegnap szépen padlóra vágtad magad, azt hittem, hogy elalszol vagy késésbe leszel, úgyhogy jöttem, hogy elvigyelek.-rám mosolyog, majd bele eszik a kajákba.