Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

45. Aludj

Hope szemszöge

Arra ébredtem, hogy valaki ráz. Tegnap későn jöttem le Lisa-tól, csak bevágtam magam az ágyba és aludtam is. Most mégis valaki rázott engem.

- Lisa - löktem el a kezét.

Az álmom közepén tartottam csak és fáradtan ültem fel. Kissé fájt a gyomrom és nyeltem egyet. Most talán így nem hányok, pedig közel állok hozzá.

- Minek jöttél le?

De hátra hőköltem és a kezemen kellett megtámaszkodnom, mert egy kék szempár meredt rám.

- Te mi a fenét keresel itt!? Jesszus, Bucky!

Mi a fasz? Hogy a fenébe jött be? Az ajtóra néztem, nyilván ott.

- Mondtam, hogy egyél nyugodtan - ül le az ágyam szélére.

- Mi van? - pislogok rá fáradtan és húztam feljebb a takarót.

- Pontosan tudom milyen egy rossz álom, van előjele. Akkor ébresztettelek fel.

Előkotortam a telefonom, Bucky pont eltakarta az éjjeli lámpa fényét. Még csak egy óra múlt.

- Mióta vagy te itt? - nézek fel rá.

- Úgy éjfél körül jöttem át.

- Ez elég ijesztő - tetszik, de ijesztő.

- Sajnálom. Aludj vissza.

- Biztos nem.

- Hope, aludj vissza - mondta erélyesebben.

- Nem fogok!

- Itt vagyok, majd felébresztelek.

- Bucky...

- Csak aludj - vág közbe.

Idegesen dobtam magamra a takarót és fordultam el tőle miközben lefeküdtem. - Hülye Barnes - suttogtam.

- Mindent hallok.

Ki lehetett hallani a mosolyt is, de nem fordultam meg. Itt van a szobámban. Oké, ez kicsit fura és ijesztő. Ezért akarta annyira, hogy egyek?

Kicsit izzadt voltam, ezért kisepertem hajam az arcomból. Fáradt voltam és hiába volt az a tudat, hogy ő is itt ül és nem alszik, nekem mégis sikerült.

Újfent arra ébredtem, hogy a vállam fogja. Először még azt is fel kellett fognom, hogy ő az. Hirtelen ültem fel és vettem egy mély levegőt.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

Láttam, hogy benyom egy telefont. - Fél három.

Fintorogtam és ledobtam magamról a takarót. Jesszus, még jó hogy Lisa-nal voltam fent és nem vetkőztem le, ahogy szoktam. Soha többé nem fogok.

- Ohh, nem. Alszol.

- Mi van? - néztem rá döbbenten.

- Alszol Hercegnő.

- Biztos nem. Most nem! Egyszer visszaaludtam! - talán nem tudja milyen rossz ez? Pedig tudnia kellene.

- A doki szerint minimum 8 óra kell.

- Te mindent hallottál? - képedtem el.

- Igen.

Hogy tessék? Mindent kihallgatott. Ez...ez, de aljas! Mérgesen is néztem rá.

- Ne legyél ilyen - forgatja a szemét. - Aludj.

- Hagyjál már! Te mindent kihallgattál! - vádoltam meg.