Kint ülök a kertben ahogy a szemem egyenesen két csodálatos nőt néz. A feleségem Reeset és a lányom Bloomiet. Nem akarom elhinni hogy végre a családjaink békében élhetnek minden háború nélkül. Nehéz de azt hiszem mindent a feleségemnek köszönhetek. Abban a pillanatban ahogy szembe szegült velem a bárban, akkor kezdődött minden. Megbabonázott a határozottsága ahogy egy csepp félelmet se mutatott. De...legbelül tudom hogy igenis félt. Ez a nő újra megtanított élni, szeretni és szeretve lenni. A társam lett, és a feleségem aki mellettem van jóban, rosszban. És bármilyen hülye is voltam az évek alatt egyszer sem hagyott el engem. Még ha nem is volt mellettem...mindig is velem volt. Az enyém volt. Nézem ahogy a kislányunkat löki a hintán oly óvatosan és gyengéden. Sugárzik. Apává tett. Apává aki azt hittem soha se leszek de mellette mégis őrülten vágytam rá. És azért hogy azzá tett soha se fogok tudni elég hálát adni. Nézem a kislányom Rosaliet akinek még fogalma sincs milyen tökéletes anyukája van. De megfogja tudni mert Reese pont olyan tökéletesen fogja felkészíteni őt az életre akár Bloomiet. A szemem a lányomra terelődik. Az én Bloomiemra. Csodás felnőtt és édesanya lett az én piciny unokámnak. Le se tagadhatná hogy az anyja szépségét örökölte. Eleinte szörnyen féltettem az élettől. Egy percig se akartam látni a könnyeit. Óvni akartam és védeni. De ma...ma már más van mellette. Ma már más védi őket és én ezt a tafétát nyugodt szívvel adom át a férjének Ransomnak.
-Min gondolkozol?-ült le mellém az utóbb említett személy.
-Semmin, csak...csodás időnk van.-mondtam ahogy a sörbe kortyoltam amit elém rakott.
-Anyuék is mindjárt ideérnek.
-Brayék is itt lesznek nemsokára. Bár ha anyám akarja vezetni apám új kocsiját akkor csak egy hét múlva érkeznek.
-Gondoltad volna...hogy egyszer így fogunk itt lenni? Egy hatalmas családként?-kérdezett Ransom. Elmosolyodtam.
-Soha. Egy ideig azt hittem egyedül öregszem meg.
-Nem bánod hogy így alakult az életed nem?
-Túl sok pénzem van, legalább a lányok elköltik.-viccelődtem de ezt jól tudta Ransom.
-Bloomie most akar új házat nézni. Közelebb hozzátok.
-Nem is mondta.-néztem a lányomra aki Reesesel nevetett valamin.
-Még keressük az álomotthont.
-Szólj ha megtaláltátok. Megveszem nektek.
-Mi? Nem! Nem azért mo...
-Tudom hogy nem azért mondtam de én ezt szeretném. Úgyhogy ne ellenkezzetek.
-Köszönjük...Lloyd.-megveregettem a ,,fiam" vállát.
-Megjöttünk!-hallom meg Bray hangját és tudtam a hatalmas családi összejövetel még most kezdődik. Mind egyszerre érkeztek. Sorra köszöntöttük őket és a hangulat máris tökéletes volt.
Egy asztal körül ülünk ahogy egy nagyon finom ebéd után várjuk a desszertet.
-Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot Lloyd. Boldog Szülinapot!-énekelték nekem ahogy a tortát elém helyezte Reese. Felnézve rá elmosolyodtam ahogy az ajkamra nyomott egy csókot. Majd elfelejtettem mondani, ma van a szülinapom. A legtökéletesebb eddig.
-Boldog Születésnapot szívem.-mondta az ajkaimat súrolva Reese.
-Köszönöm édes.
-Ez az én ajándékom neked.-nyújtott át egy borítékot.
-Ugye nem pénz van benne?
-Belépő a nyugdíjas házba.-mondta Reese mire mindenki elmosolyodott.
-Csábító ajánlat de nélküled nem megyek sehova.-néztem a feleségemre.
-Majdnem összejött.-humorizált Reese, majd a szemembe nézett.-Szeretlek.
-Én is téged.-mondtam ahogy újra megcsókoltam.
-Ha lehet majd akkor nézd meg ha egyedül leszel.-vettem a célzást. Remélni tudtam hogy valami romantikus utazás ahol picit újra kettesben lehetünk. Mert amennyire tökéletes most az életünk az energiánk nagy részét pici Rosaliera fordítjuk.
-Ezt mi adjuk neked apa.-adott át egy borítékot Bloom is.
-Ennyien el akartok küldeni az idősek otthonába?
-Ki tudja?-vont vállat Ransom.
-Kinyithatom vagy majd ha egyedül leszek?
-Kinyithatod.-válaszolta Bloom egy mosollyal az arcán. Ahogy a boríték tartalmát kivettem a szemem azonnal a papírt nézte. Könnyekkel lett teli. Reese egy édes mosollyal ült mellettem, sejtésem szerint ő már tudott róla.
-Ez....ez most...most ugye nem vicc?-harcoltam hogy ne mutassam magam gyengének.
-Mi az?-kérdezte anya kíváncsiskodva Brayyel együtt.
-Újra...nagyapa leszek.-mondtam ki és a család teljes mértékben meglepődött. Ahogy mondtam...ez életem legjobb születésnapja.
Nézem ahogy anyuék játszanak a gyerekekkel, Bloom és Ransom egymás mellett apró csókokat váltanak ahogy Eleonor és Denny a hintaágyról nézik őket.
-Miért nem élvezed a bulit?-hallom meg magam mellett Reese hangját.
-Hogy?-kaptam felé a fejem.
-Te neked kellene lenni a buli középpontjában. A kis törpék ellopták a showt.
-Nem bánom.-mondtam ahogy engedve Reesenek öleltem át a karommal ahogy hozzámbújt.
-Mire vágytál volna még a születédnapodon?-kérdezte a mellkasomnak dőlve ahogy ő is a családot nézte.
-Ennél többre vágyhatnék? Van egy hatalmas boldog családom. Minden álmom valóra vált ezzel.
-Boldog vagy?
-Nagyon. Ezt pedig neked köszönhetem.-Reese szemei engem néznek.-Köszönök mindent Reese. Ha te nem jelentél volna meg az életembe egy boldogtalan férfi lennék most. De...neked hála egy boldog férfi, apa és nagyapa vagyok.
-Mindehhez ketten kellettünk.
-Szeretlek Reese. Most és...mindörökké.
-Én is szeretlek Lloyd. Most....és mindörökké.
*Hát drágáim egy újabb sztorim végére értünk. Tudom hogy az utóbbi időben nehezen haladtam vele de a wattpad hülyesége miatt eléggé elvesztettem a sztori utáni lelkesedést pedig úgy érzem ez volt az első olyan könyvem ami nagyobb sikereket ért el❤️. Köszönöm hogy ha velem tartottatok. És hálás vagyok minden szavazatért❤️ Ezzel a végszóval búcsúzom Lloydtól és Reesetől de az írástól nem.❤️ Tervben egy újabb sztori ami szerintem nagy imádat része lesz a közel jövőben❤️
