𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Taehyung

Jeongguk szemszöge

Nem tehettem semmit. Ott álltam és hallgattam, amit a bíró mond és csak az járt a fejemben, Park Bogum az ördög, nincs isten és mindent elveszítek egy délután alatt.

Miért teszi ezt velem?

Miért nem néz tükörbe, hogy szembenézzen a belső nyomorultságával és mirét nem küzd azért, hogy jobb emberré válljon? Olyan nehéz?

Olyan nehéz neki látni, hogy boldog voltam? Olyan megterhelő, a tudat, hogy szerelmes vagyok?

És a többi ember? Mégis miért nem állt ki értünk valaki?

– Miért ismerted be? – üvöltöttem a földre nyomva, Taehyungnak. Bilincsben vitték ki őt a tárgyaló teremből.

Zokogtam. A földön sírtam.

S üvöltöztem.

그때

Taehyung szemszöge

Három nap eltelt. Azóta csak otthon ittam s zokogtam. Vártam, hogy elvigyenek az őrsre, onnan pedig a börtönbe. Ám nem jött senki a megbeszélt időpontban.

Az ügyvédem hívott, hogy elmondja, valaki kifizette az óvadékot. Így csak az eltiltás maradt a tanítástól és Jeongguktól.

Kopogtattak. Seokjin volt az.

– Hű, milyen rothadt szag van idebent – lépett a nappaliba, hogy kinyissa az ablakokat. – Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de Jeongguk tönkre tette az életed. És téged is.

Szívem összetört ennek hallatán. Visszaültem a fotelbe és megittam még egy kortyot a rizspálinkámból.

– Mégis hogy mondhatod ezt?

– Gondolkodj el rajta. Addig is... Van egy ajánlatom.

그때

Jeongguk szemszöge

A Sinatrában feküdtem az asztalon. Annyi töményet megittam, hogy forgott velem a világ.

Puha kéz simított a hajamba. Felnyögtem, de értelmes szavakat nem tudtam kinyögni.

Csak egy név járt a fejemben.

Taehyung Taehyung Taehyung Taehyung...