Több a sokknál (Max Verstappen)

21

Max

Talán egy világ omlott össze bennem, amikor kiderült, hogy Molly elköltözik, de nem akartam visszatartani. Elvégre is, ki vagyok én, hogy ilyet merjek tenni? Annyiszor bántottam már, hogy csoda, hogy még szóba áll velem. Bár gyanítom, hogy csak a kislány miatt teszi, amúgy még az országból is elköltözött volna.

Amikor kimondta a szavakat, hogy "beléd szerettem"... Na, az olyan volt, mintha megfogták volna a szívem és kiszakították volna a helyéről. Nem értem, hogy nem vehettem ezt észre? És miért nem mertem eddig lépni? Miért kellett odáig eljutnunk, hogy egy töketlen balfasz legyek és a meggondolatlanságom miatt már esélyem se legyen egy párt alkotni vele valaha? Pedig sokat változtam, nagyon is.

Sosem kellett neki Robert, mert végig arra várt, hogy lépjek felé, én pedig vak voltam, mint úgy általában mindig. És most ki kell találnom, hogy hogyan tegyem jóvá, és hogyan szerezzem vissza Mollyt és Bellát.

A versenyek közti napok a szokásosan teltek, ha nem a gyárban voltam, akkor az edzőteremben edzettem vagy pedig szimulátoroztam, ugyanakkor rohadt nagy ürességet éreztem és magányt. Az a pár óra, vagy nap nem volt elég, amit Bellával tölthettem, többet és még többet akartam, méghozzá mindkettejükből.

Desiree és Charles is elmondták a véleményüket, miszerint egy baromi nagy idióta vagyok és egyedül csak magamnak köszönhetem, hogy a helyzet idáig jutott. Nem tudok ellenkezni velük, csak egyetérteni. Minden percet, amit most egyedül kell eltöltenem, azt magamnak intéztem, így nincs okom a mártírkodásra, azonban Desiree volt annyira kedves, hogy adott egy kis támpontot, miután egy egész éjszakán át beszélgettünk náluk.

-Tulajdonképpen Max, tudod te, hogy mit akarsz az élettől? Úgy értem... Mit akarsz kezdeni az életeddel? Mert egy idő után kevés lesz a versenyzés és az egyéjszakás kalandok!

-Azt hiszem igen, csak nehéz volt eddig lépnem. Vagyis inkább nem mertem, és a könnyebbik utat választottam, de most már tudom, hogy mit akarok.

-Ha jól hallottam, Molly részt vesz a Casinoban megrendezett esten, de nem egyedül megy.

Talán még a fejem is eltorzult a kijelentése hallatán. Az az árkozott Tommy, hogy mennyire nem szívlelem. Egyáltalán nem akarom, hogy Molly vele legyen, azt szeretném, ha mellettem lenne, de ez csak akkor fog bekövetkezni, ha normálisan bevallom neki az érzéseim, és helyrehozok mindent, amit eddig elbasztam.

-Mit tanácsoltok mit tegyek?- A velem szemben ülő párt néztem, ahogy aranyosan mosolyognak egymásra, míg én besárgultam az irigységtől.

Pontosan ezt akarom. Boldog akarok lenni azzal az emberrel, akibe beleszerettem, megadni neki mindent, és úgy együtt nevelni a kicsi Bellát, hogy minden napunk nevetéstől legyen hangos, és boldogságtól csöpögő.

-Kezdésnek haver, indítsál a fodrászhoz! Ha az meg van, hívj és veszünk valami vállalható ruhát, amiben jól is nézel ki.- Desiree felnevetett Charles mellett, majd meglökte a könyökével, hogy legyen egy kicsit kedvesebb.

-Igazat adok neki, de nekem nehogy a befásult feketeöltönyt lássam rajtad! Majd én segítek ruhát választani.

A tanácskozás után haza értem, majd egy alapos pihenés után reggel az első utam a fodrászhoz vezetett, és miután kész lettem, a ruhabolt előtt találkoztam a Leclerc párossal.

-Én már ki is néztem, hogy miben kéne menned.- Desiree tapsikolt egyet, Charles pedig az orrnyergét masszírozva nézett rám.

-Megöllek! Nekem kellett mindent felpróbálni, amíg ide nem értél.-Rántok egyet a vállamon, majd a boltba besétálva felpróbálok mindent, amit Desiree odaad.