Akatsuki x pszichopata squad: A szökött ninják

4. Ébredés

Mei pov:

Arra ébredtem hogy valaki idegből veri az ajtót. Gyorsan kimentem megnézni hogy ki az mert biztos hogy leszedem a fejét.

-Mivan már. -szóltam a szokásos unott hangomon. És megláttam hogy aki az ajtót veri az Akane tiszta vörös kisírt szemekkel állt előtettem.

-Namida és Haru kómába vannak.- mondta majd újra elkezdtek folyni a könnyei.

-Tényleg?!- kérdeztem ezt más szó nem jött ki a kurva nagy számon. Hát hogy mondjam nem kellett több elkezdtek folyni a könnyeim.

-Menjünk még szólni kell Zikinek.-mondta majd elkezdett kihúzni a házból. 

Elindultunk a Zikiék házához de én nem arra mentem mert nagyon meg akartam nézni mert most nagyon sokkosan ért. Úgy hogy elindultam a kórház felé ott hagyva Akanét mert per pillanat nem nagyon érdekelt a hülye feje. Mikor oda értem egyből megkérdeztem hogy hol vannak melyik szobába.

-Melyik szobába van Uchiha Haru és Uchiha Namida!- ordítottam a nő pofájába.

-232. szoba 3. emelet.- mondta majd el is kezdtem futni a szoba felé.

Mikor oda értem egyből berontottam csak annyit láttam hogy a két testvér egymás mellett fekszik teljes sötétségbe. Felkapcsoltam a villanyt és oda mentem a két ágy közé meg fogtam mind a kéttőnek az egyik kezét és elkezdtem ordítva sírni.

-MIÉRT! MIÉRT! MIÉRT NEM ÉN!!!- ordítottam miközben sírtam miközben még mindig a két lány kezét szorongattam. Majd annyit éreztem hogy a bal kezemet meg szórítja Haru.

-Óh te jóisten felébredtél. Köszönöm köszönöm istenem!- mondtam majd feltápászkodtam a földről  és konkrétan rá ügrottam örömömbe.  

-Mi történt?- kérdezte miközben szorongattam mint valami őrült akit pszihátriára kéne zárni.

-Hát az bazdmeg hogy kómába voltál.- mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Tessék?! És mi történt Namidával.- kérdezte majd újra eleredtek a könnyeim.-Ugye nem.- mondta majd mellette lévő ágyra nézett ahol ott volt még Namida. Fel akart kelni de nem sikerült neki. Zokogott ahogy csak tudott már alig kapott levegőt mikor be nyitott a szobába. Ziki és Akane kisírt vörös szemekkel meg egy orvos.

-Úristen hát fent vagy!- mondták egyszerre ugyan úgy mint én Haru nyakába estek. De harunak még mindig nem állt el a sírása és lehetett látni ahogy egyre jobban vörösödik ki a szeme miközben rá néz Namidára.

-Bocsánat hölgyeim de elkéne vinni Haru egy kivizsgálásra mert felkelt.- mondta az orvos. Mi fel keltünk az ágyáról és oda mentünk Namidához és bőgtünk egy sort. Elvitték Harut úgy gondoltam hogy utánnuk megyek mert látni akarom hogy mit csinálnak azt mondták ha nagyon be akarok menni a kivizsgálásra akkor menjek de ne zavarjam az orvosokat. 

Mikor bementem nagyon sok orvos volt ott alig lehetett látni Harut de egy lányt egyből kiszúrtam mert a sarokban ült és zokogott de miután észrevette kit vittek be szobába egyből felült és már nem sírt csak egy kicsit ez a lány volt Sakura. Oda ment Haruhoz úgy mint aki még nem látott embert olyan arc kifejezéssel nézett rá. 

-Felébredtél!- Órdította a fejébe Sakura Harunak

-Ja.- mondta teljes unottsággal a hangjában és szomorúsággal.

Elkezdték a kivizsgálást és nagyon fura dolgokat csinálni miközben Sakura nem csinált semmit de mikor valami csövet akartak ledugni a torkán de közbe szóltam.

- Az meg mi és miért akarják ledugni azt a gecit a torkán.- akadtam ki teljesen.

-Azért mert egy kisebb gyomor mosást kell csinálni.- mondta a fő orvos de mikor újra megpróbálták  Sakura odament és ellökött mindenkit.

-Hülyék vagytok miért akartok emiatt ledugni egy csövet a torkán mikor van chakrátok.- akadt ki teljesen majd elkezdte a folyamatot. 

Chakrát formált a kezébe és oda rakta Haru hasához mivel nem volt elaltatva ezért egyből felkelt és ordított.

-Emberek ti totálisan hülyék vagytok még el sem altattátok.- mondta még jobban ki akadva.- Na gyorsan valakik fogják már le mert már nem tudom elaltatni.- mondta majd oda is mentek és lefogták hárman de így is alig sikerült de végül sikerült na mindegy is az a lényeg hogy sikerült. Miután vége volt a kivizsgálásnak vissza vitték a szobába ahol ott volt Namida semmi más nem kellett Haru már üvöltve sírt.

-Kérlek nyugodj meg Haru.- kérleltük hárman Harut aki még mindig nem nyugodott le.

-Hogy a picsába nyugodjak le ha tesóm kómába van én meg abból keltem fel és azt se tudom mi történt?!- mondta idegesen miközben még mindig pityergett.

-De ha így ordibálunk ki fognak rakni minket.- mondta Akane kissé nyugtalanul. Igaza volt mert megjelent kettő orvos hogy kirakják őket.

-Sajnálom de ki kell menniük.- mondták az orvosok és elkezdtek kifelé húzni minket.

-Szia Haru!- kiáltottuk és kitessékeltek a szobából majd az egész korházból. Elköszöntünk egymástól és haza mentünk persze Anyám kikérdezett hogy hol voltam.

-Édes lányom hol a picsába voltál?- kérdezte Kurenai nem megszokott a káromkodás de ha kell kell.

-A barátaim kórházba vannak ott voltam.- mondtam az unott hangomon.

-Jólvan akkor oké de mennyél aludni.- mondta én meg felmentem a szobámba. De nem tudtam aludni mert folyamat azon kattogott hogy mikor fog felébredni Namida.