Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

57. rész Kalandos április

Márciusban végre megoldódott az év fő problémája, szóval az április kés a vajon hónapnak ígérkezett. Amíg eszembe nem jutott az a bizonyos nap. Bolondok napja. Az a nap, ahol állandóan viccet csinálnak belőlem, és soha nem tudok visszavágni. Bárcsak ne kellene léteznem aznap? És ekkor eszembe jutott valaki. Éppen utolsó nyaramat töltöttem a hajóiskola előtt a szárazföldön, mikor egyik nap a bajnokság miatt a Saunders Hokotában állt meg feltankolni. Mint ahogy sokan, mi is kimentünk a szülőkkel megszemlélni a tankokat. De az egyik szerelő, aki a Saunders karavánját kísérte, teljesen úgy nézett ki, mint én. Szóval odamentem hozzá, bemutatkoztam, ő is, és még jól szóba elegyedtünk. Hamarosan viszont a Saundersnek tovább kellett állnia, és azóta nem találkoztam vele. Pedig a házibajnokságon még direkt körül is néztem utána. De most nagyon is kapóra jöhet ő. Tárcsáztam is a Saunderst.

-Saunders Egyetem Előkészítő Iskolája, kihez van szerencsém?-szólt a telefonba nagy meglepetésemre Alisa.

-Ayumi Hakaga vagyok, a Horthyból-válaszoltam.

-Mit szeretnél, Ayumi? Ha meccset, azzal jelenleg nem tudunk szolgálni-kérdezte Alisa.

-Nincs véletlenül egy lány a szerelőcsapatban, aki úgy néz ki, mint én?-kérdeztem.

-Nebraskára, a csapat kapitányára gondolsz? Ő ténylegesen úgy néz ki, mint te. Egyszer még véletlenül Ayuminak hívtam-kuncogott Alisa.

-Akkor Nebraskának hívják? Én még Sakuraként ismertem meg. De esetleg elkérhetem kölcsönbe április elejére?-kérdeztem.

-Oh, talán áprilisi tréfa készül?-kérdezte Alisa.

-Bizonyám. De ha mersz szólni valakinek, én is szólok Takashinak, hogy még mindig kémkedsz utána-mondtam.

-Jó, jó. Nem lövöm le a poént. Akkor jössz érte 31.-én?-kérdezte Alisa.

-Jövök. És köszi az engedélyt! Ne felejtsetek el szólni neki!-tettem le a telefont.

Kicsivel később onnan vesszük fel a fonalat, hogy 31.-e estéje felé, nyolc körül, a Saunders repterére érünk. Leszállok a repülőről.

-Ayumi?-nézett fel Nebraska.

-Sakura?-rohantam oda.

-Már Nebraska vagyok. De ahogy hallom, április tréfára készülünk. Mi a tervezet?-kérdezte Nebraska.

-Egyszerű. Átveszed a helyem egy napra, kibírod a csínyek áradatát, és kész. Részletekről beszélek a repülőn-mondtam.

-Jó, jó. De mi hasznom van nekem ebből?-kérdezte Nebraska.

-Mennyi kéne?-vettem elő a pénztárcámat.

-Nem, nem. Nekem nem a zöld kell. Én egy különleges csavarkulcsot szeretnék a gazdaboltotokból. Csak ott árulják az iskolahajókon-mondta Nebraska.

-Ha az kell, megveszem neked. De most gyere, elmagyarázom a dolgot-mentem vissza a repülőbe.

A repülőbe érve dublőröm azonnal lehuppant az egyik székbe.

-Ez aztán a giccs...-süppedt a székbe Nebraska.

A pilóta felszállt.

-Szóval, mondom a tervet-erre előhoztam egy filces táblát-Először is, ma éjszaka itt alszol. Egész reggel ötig. Akkor jövök érted. Ezután helyet cserélünk. Soma hatkor szokott kelni, szóval azelőtt az ágyamban kell lenned. Aztán fél óra múlva engem is fel szokott kelteni. Kelj fel, csináld meg a reggeli rutinod, majd vidd el a reggelit, amit odakészített neked. Aztán rohanj az iskolába. Majd az órarendet, az adott óra anyagát és az iskola térképét is megkapod, kérlek, tanulmányozd őket. Az órák végén menj az irodámba, és csinálj úgy, mintha dolgoznál, de ne nyúlj semmihez. Majd mikor délután hat környékén végeztél ezzel, akkor menj erre a címre, és írd a kapucsengőbe azt, hogy 936. Az ki fogja nyitni az ajtó mellett egy rámpát, és menj le ott. Az a rejtekhelyem, onnan meg már intézem. Érthető?