Éjjelek és Nappalok (Pogány Induló ff.)

12. rész

•ha tudnál érezni•

-Miért akarod minden áron elérni, hogy többet érezzek mint barátság? -suttogtam. Közben már átkerült a szobába, azon belül az ágyban feküdtünk mindketten. Sötét volt.
-Honnan veszed, hogy azt akarom?
-Neked talán tök természetes ha együtt fürdesz egy 'barátoddal', aki mellesleg lány, és közben olyat csinálsz ami túlmegy a barátság definícióján? -vázoltam le a gondolataimat. Régebben is ugyan ezek kavarogtak a fejemben, mert annyira félreérthető dolgokat tett vagy mondott, ami egy alap barátságot simán felülmúl.
-Nem tetszett? -kérdezett vissza, miközben full eltért a témától. Terelni akar.
-Nem ez volt a kérdés.
-Tetszett, vagy nem?
-Igen, de ez most lényegtelen. Arra válaszolj kérlek, amit kérdeztem. -váltottam kicsit idegesebb hangnemre.
-A vágyaimnak élek, Sztef. Ennyi az egész.
-És mik a vágyaid? -érdeklődtem.
-Ebbe most ne menjünk bele, aludjunk inkább. -majd elfordult.
Megint egyedül maradtam a hülye gondolatokkal, a kétségeimmel és a túlgondolással. Micsoda jó befejezése egy amúgy is szar napnak.

Reggel a telefonom eszeveszett csörgésére ébredtem. Nem nagyon láttam ki a fejemből még most sem, de mivel idegesített a csörömpölés, így felvettem inkább.
-Halo? -szóltam bele álmos hanggal.
-Sztef, jó reggelt, mikor jössz haza? Hallottam mi volt este. -válaszolt John a vonal másik feléről, a végén már inkább aggodalommal telve.
-Nem tudom papa, most keltem. Marcinál vagyok, ne aggódj értem. -nyugtattam.
-De aggódom Sztef, múltkor is megvolt a baj, most is majdnem bele sétáltál. Hányszor kérjelek még meg, hogy figyelj oda? -akadt ki.
-Jó oké, értelek. De most reggel ehhez semmi erőm, ne haragudj. Majd megbeszéljük otthon. -majd leraktam. Korán reggel ezzel kell letámadni?
-Kurva életbe. -mérgelődtem magamba. Vagyis azt hittem.
-Hogy beszélsz? -jött egy hang a hátam mögül mire kicsit összehúztam magam.
-Bazdmeg Marcell, te is itt vagy?
-Nem, 3 házzal odébb fekszem a fürdőkádban. -nevetett szarkasztikusan majd rám mosolygott.
-Hol lennék édes?
Erre csak egy szemforgatással reagáltam. Édes? Múltkor bébi...egyre jobb nevek.
-Jó, megijedtem baszki.
Tényleg nem értem ezeket a játszmákat nála.

Röviden összefoglalva, felkelés után össze pakoltam, rendbe tettem magamat, reggeliztem, majd elindultam haza.

Otthon Johnnal is megbeszéltük amit meg kellett, kicsit feszülten, de végre egyedül lehettem. De rohadtul nem tudtam mit kezdeni magammal. Feküdtem az ágyon unottan, csak a plafont bámultam. El kellett gondolkodjak az életemen. Lehet rossz ötlet volt megismernem a fiúkat.
Emlékszem az első alkalomra, amikor találkoztam velük. Tök jófejek voltak velem, aztán ahogy egyre jobban megismertük egymást megmutatták, kik ők igazából. Hogy most csak játszadozni szeretnének velem, vagy akár komolyabb dolog, azt még mindig nem tudtam eldönteni. Andris nem is keres mostmár, gondolom elengedte ami volt vagy talált mást. Marci meg...hát fura eset. Miután megbeszéltük, hogy barátok maradunk, kezdett elhidegülni tőlem. Aztán egy időben keresett is, akkor meg én nem hiányoltam a társaságát. De még mindig barátként tekintek rá azok ellenére is, ahogy néha viselkedik és kétséges dolgokat mond.
Úgy döntöttem áthívom Biankát. John úgyis elment itthonról, de hogy hova, azt nem tudom.
A lány azt válaszolta, fél óra múlva itt lesz. Addig kicsit összerendeztem a lakást hogy ne legyen akkora kupi mert hát ugye vendégek előtt nem szeretem a rendetlenséget.
Szedtem elő a szekrényből egy kis nasit, kerestem valami piát John szekrényében. Igen, van a szobájában egy vitrin, ahol a piákat dugdossa. Csakhogy én már régóta tudom, rájöttem hol tartja őket. De észre sem veszi ha kiveszek onnan egyet. Már körülbelül 7 üveg töményet nyúltam le tőle, de nem tűnt fel neki.

-Na és mizu a fiúkkal? Mármint hogy így ámblokk, tetszik e valaki vagy ilyesmi.-kérdezte Bia.
-Hát, nem tudom, őszintén. Nem akarok egyelőre senkit.
-Ahaa, értem. Én most találkozgatok egy sráccal, de annyira nem az esetem. -ecsetelte, majd bele ivott a Jack Danielsbe. -És amúgy Marcival van valami köztetek? -mosolygott.
-Dehogyis. Jézusom, nincs. Barátok vagyunk. -egy pillanatra el kellett gondolkodjak azon, elmeséljem e hogy azért voltak dolgok. De inkább nem tettem.
-Pedig nagyon úgy tűnik hogy bejössz neki. De most full komolyan mondom csajszi.
-Nem, azt kétlem. Megbeszéltük, hogy barátok vagyunk. -mentegetőztem.
-Megbeszéltétek? -nézett kikerekedett szemekkel. -Akkor volt valami? -lepődött meg. Csak ez hiányzott.
-Basszameg! -sóhajtottam.
-Igen, a legelején volt valami, de nem nagy dolog. -forgattam meg a szememet.
-Mesélj máár. -tisztára be volt zsongva a lány.
Elmeséltem neki mindent, azt is hogy Andrissal is voltak dolgok de már a múltté.
-Az igen csajszi. Jól nyomod. -nevetett. -Figyelj. Mindegyiket ismerem évek óta. Sőt, Marcival osztálytársak is voltunk 4 évig, úgy ismerem mint a tenyerem. Igaz nem tudok mindenről amit csinál, mert annyira jó viszonyban nem vagyunk, sosem voltunk. Viszont elég sok időt töltöttem vele/velük ahhoz, hogy kiismerjem őket. Marci nem játszadozna veled. Andrist annyira nem ismerem. -vonta meg vállát, de nagyon őszintének tűntek a szavai. Elgondolkodtató volt. Kezdett este lenni, a Whiskey meg egyre jobban fogyott, így megbontottam mégegyet.
-Hallod csajos. -szólt Bia a kanapén fekve. -Nem hívjuk át a fiúkat?
Itt már full részegek voltunk.
-Jó ötlet ez? -nevettem.
-Aha. Hívom Marcit. Kihangosítom várjá'
-Na szoszi. -szólt bele a fiú a telefonba.
-Hallod Marci, gyertek át Sztef lakására, jó a buli. Van pia is. Meg pina.-nevetett.
-Hallom. Be vagy baszva?
-Mint a ló. Sztef se józan.
-Na szépek vagytok. Mindjárt indulok.
-Váruuunk. Vagyis Sztef nagyon vár. -suttogta Bia, de hallottam.
-Bia, szerintem ne igyál többet.
-Mondod te. Na Marcikám várunk. -majd letette. Én kevésbé gázul viselkedek részegen mint Bia, az biztos.
-Nekem nincsenek érzéseim. -szólaltam meg a kanapé lábának döntve a hátam. A földön ültem.
-Mer?
-Nemtom. Nincsenek. Nem tudok érezni, egyszerűen nem tudok. Olyan lehetetlennek tűnik. Marcival is ezért vagyunk barátok.
-Ha tudnál érezni, összejönnél vele? -kelt fel a kanapèról.
-Talán. Nem tudom. Nem az esetem. De valamiért mégis. Bia, nagyon szenvedek. -nevettem kínomban. -Most sírok, oké?
-Neeem, nem sírsz baszki. Ha nem próbáljátok meg, nem fogod megtudni soha, hogy tudnál e érezni vagy sem. -így részegen mindig bölcsebbek az emberek. Lehet igaza van. De nem, csak sokat ittam, be vagyok rúgva, nem kell rossz döntéseket hozni.
-Ez nem így van. Folyamat rossz döntéseket hozok, nem akarok mégegyet.
-De szerintem összeilletek.
Nem volt rossz kedvem, mégis sírtam de közben nevettem a semmin. Jól készen voltam.
A fiúk is megjöttek.
-Hallod Marci, sztef nagyon kivan. -mutatott felém a lány. Még mindig ugyan abban a pózban ültem a kanapé lábánál. A többiek a konyha felé indultak.
-Jajj nagyon szenvedek. -nevettem.
-Mennyit ittál? -hajolt le hozzám Marci. Ahogy megéreztem az illatát, egyből mosolyogni kezdtem.
-Túl sokat ahhoz, hogy józanul gondolkodjak, de keveset ahhoz, hogy hülyeséget csinájak.
-Akkor igyál még. -nyomta a kezembe a vodkás üveget.
-Jó. -majd ráhúztam egy isteneset a vodkára. Kb felét ihattam meg, amikor éreztem, hogy vissza fog jönni. Fel is keltem, már amennyire tudtam, és berohantam a wc-be, ugyanis már jött is ki amit pár pillanattal ez előtt legurítottam a torkomon.

-Baszki, kihánytam a belem. -dőltem a konyhapultnak. Fogalmam sincs hányan lehettünk és hogy kik jöttek még.
Bia egy pohár vizet tolt elém.
-Ezt idd meg csajos, te nagyon kivagy.
-Van benne alkohol?
-Nincs.
-Akkor nemkell. -nevettem, majd rányúltam a whiskey-s üvegre és bele ittam.

Az este laza volt, mindenki beszélgetett, én csendben ültem a kanapé sarkán. Néhány tekintetet elkaptam Marcitól, de már ő is részeg volt. Mondjuk annyira nem mint én.

Rövidesen a társaság nagy része elaludt a kanapén, volt aki a szőnyegen ájult be. Csak én maradtam ébren és Marci.
-Na, asszem én megyek aludni. -keltem fel a kanapéról majd a szobám felé vettem az irányt.
Az ajtóban megálltam, visszanéztem Marcira aki ugyan úgy ült és minden léptemet végig követte.
-Haza mész? -kérdeztem.
-Szerintem ja. El is köszönök. -felállt, majd felém vette az irányt, de megállt előttem.

to be contuined...

Na sziasztok kis pogácsák!
Érdekel a véleményetek a sztorival kapcsolatban, szóval jöhet kommentbe minden amit gondoltok.🫶🏻🩷